Ezt is megértük. Az állatorvosi ellátásról szóló törvény módosítása értelmében az állatok ezentúl, pontosabban szeptembertől, nem dolgok, tárgyak, hanem élőlények. Legfőbb ideje volt már, hogy az állatvédelem nagyobb hangsúlyt kapjon nálunk is. Tűrhetetlen ugyanis, amit mi, emberek teszünk négylábú és kétlábú társaink ellen.
Bizonyára a pár hete kirobbant botrány csak meggyorsította a törvénymódosítás elfogadását. Aki még nem tudná, Kelet-Szlovákiában újabban lopják és megeszik a kutyákat. S bebizonyosodott, hogy egy gyönyörűséges husky, ami eltűnt az egyik udvarról, mások fazekában végezte, zsírját pedig pénzért árulták. A bundája megkerült, s azt látva tudatosult a gazdikban, hogy a család kedvence, tizenegy éve hű társuk többé már nem simul hozzájuk… Azt a fájdalmat bizonyára senki sem akarná átélni.
Miközben afölött örvendezem, hogy végre szigorították a törvényt, olvasom, kéthónapos bengáli tigriskölyökre bukkantak egy csomagban, valahol Mexikóban. Még szerencse, hogy egy nyomkereső kutya kiszagolta a kiéhezett kölyköt, aminek eszmei értéke már-már felbecsülhetetlen, mivel a tigrisek köztudottan kihalófélben levő állatok. Mert alig hagyunk nekik életteret…
Hiába, az ember, a teremtés koronája, a legnagyobb állatságokra képes. Arra is, hogy érző élőlényekkel kereskedjen, „kutyakölyökgyárakat” üzemeltessen, vagy mocsokban és élelem nélkül, sorsukra hagyja haszonállatait. A törvénymódosítás sokkal keményebb intézkedéseket tesz lehetővé minden olyan esetben, amikor alapos gyanúja merül fel annak, hogy valaki állatkínzást követ el.
Lesz persze egy sokakat kellemetlenül érintő hozadéka is a szigorításnak. Nevezetesen az, hogy minden kutyakölyköt 12 hetes koráig chipeltetni kell. Ha ennél előbb kerül új gazdihoz, akkor a tenyésztőnek ezt előbb kell megtennie. Azon kutyatulajdonosok, akiknek kedvencei a törvénymódosítás előtt születettek, 2020-ig kapnak türelmi időt. A chiptől, ami tulajdonképpen nyilvántartásba vételt jelent, azt remélik a törvényalkotók és a mezőgazdasági tárca, hogy jobban át fogják látni a kutyák számát és mozgását, s tán kevesebb lesz a kóbor eb…
Talán egyetlen dolog van, amivel nem érthetünk maradéktalanul egyet. Azzal, hogy a cirkuszokban nem szerepeltethetnek állatokat, jobban mondva minisztériumi rendeletben lesznek meghatározva azok a fajok, amelyek nem léphetnek porondra. Mi tagadás, elég nehéz elképzelni a cirkuszt állatok nélkül, és legtöbbször az sem igaz, hogy a cirkuszi állatok szenvednének, kínoznák őket. Épp ellenkezőleg, az elefántok, az oroszlánok, vagy a tigrisek sokszor szinte családtagok a szórakoztatóipar ezen ágában.
A legfontosabb pozitívum kétségkívül az, hogy az állategészségügyi felügyelet nagyobb hatáskört, hatalmat kap. Ha például állatkínzás alapos gyanúja merül fel, beléphetnek az adott területre, udvarra. Ha pedig bebizonyosodik, hogy valaki kínozta az állatait, az ellen büntetőeljárás indítható, viselnie kell a következményeket.
A törvénymódosítás az állatvédők és a kutyamenhelyek üzemeltetőinek körében igencsak pozitív visszhangra talált. Előrelépés mindenképp, hogy kutyáink, macskáink, a bennünket körülvevő, életünknek annyi szép percet szerző állataink végre érző lényként lesznek kezelve, nem pedig puszta tárgyként. Más kérdés, hogy felnőttünk-e mind, valamennyien e másfajta gondolkodáshoz? Ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra felelősek lettünk azért, amit megszelídítettünk.
