Amióta az interneten kezdtem el publikálni, azóta a közösségi oldalamon is megosztom az írásaimat. Így van ez a Felvidék.má-n megjelent cikkeimmel is. Az olvasóim pedig időnként megtisztelnek azzal, hogy megosztják velem a véleményüket. Íróemberek a megmondhatói, hogy ezért érdemes koptatni a billentyűzetet – az olvasóktól érkező visszajelzésekért, még akkor is, ha néha meglepnek ezek a hozzászólások.
Mint legutóbb, mikor a dunszt.sk-t bemutató cikket osztottam meg. Ha jól emlékszem, két éve fut egy sorozatom, amelyben szlovákiai magyar honlapokat mutatok be. A sorozaton belül most egy tematikus minisorozatot indítottam, amelyben kulturális portálokat mutatok be. Elsőként az egyik kedvencemre, a dunszt.sk-ra esett a választásom.
Nos, a cikk egyik olvasójának pont ez szúrt szemet. Mármint az, hogy a közismerten konzervatív beállítottságú Felvidék.ma hogyan foglalkozhat a liberális szellemiségű dunszt.sk-val. Az is felvetődött, hogy netán a portálnak lett új főszerkesztője.
Hogy mennyire nem egyedi esetről van szó, azt egy másik példa is jelzi. Szintén a napokban egy liberálisnak elkönyvelt hírportál egy olyan cikket közölt, amelyben a németországi migráció visszásságaival foglalkozott. Mondanom sem kell, hogy most a konzervatív olvasók értetlenkedtek, hogy egy liberális portálon egy ilyen írás jelenhetett meg.
Bevallom, engem mindig elkeserít, amikor ezzel a jelenséggel találkozom. Elkeserít, mert jelzésértékű, ami felér egy szociológiai kutatással. Mégpedig azt jelzi, hogy az emberek már annyira elszoktak a korrekt tájékoztatástól, hogy zavarba jönnek, ha egy médium objektív próbál lenni, és nem holmi ideológiai szócső, amely csak a sajátjainak tálalja a híreket.
Amióta a Felvidék.má-nál dolgozom, már többször megkaptam mindkét oldalról, hogy hogyan írhatok az én elveimmel egy másik oldalon álló portálnak. Az egyik oldal azt kérdezi, hogyan „hitelesíthetek” egy ilyen médiumot, a másik oldalról viszont azt kapom meg, hogy miért „rontom a levegőt” egy konzervatív portálnál…
Meg kell mondanom, hogy ezek a visszajelzések megnyugtatnak, hogy mégis jó helyen vagyok. Jó helyen, mert ugyan egy liberális olvasótábortól biztosan több „lájkot”, azaz tetszésnyilvánítást kapnék a cikkeimre, így azonban megadom az esélyt magamnak és másoknak, hogy néha olyan szempontra is rámutathatok a publicisztikáimban, amely egy konzervatív olvasó fejében talán meg sem fordul, mégis elgondolkodik rajta.
Mert a jó újságírásnak nincsenek oldalai, csak tisztessége!
