Transzparencia, azaz átláthatóság – ez most a somorjai választások kulcsszava és ez olvasható a egyik legesélyesebbnek tartott polgármesterjelölt, Jozef Bednár programjában is, aki bár függetlennek nevezi magát, köztudottan az első és a későbbi Fico-kormány kultuszminiszterének szóvivője és tanácsadója volt tíz éven keresztül.
Szerinte az átláthatóság az, ami a legjobban hiányzik a csallóközi kisváros életéből, de egy percig se aggódjon senki, mert ha ő nyer, ezen sürgősen változtatni fog. A naiv szavazó kezdhet örülni!
Bednár úr a Smer – SD közelében szerzett tapasztalatokat felhasználva fog átláthatóságot teremteni Somorján.
Talán úgy, ahogy azt a Róbert Fico vezette kormánykoalíció tette például a dotációs pénzek szétosztásánál. Kicsiben ugyanezt az ő politikai hátterével gyerekjáték lesz megvalósítani.
Már csak az a kérdés, hogy mikor válik teljesen átláthatóvá maga a jelölt is, merthogy az ismert tények és Bednár úr kommunikációja meglehetősen zavaros képet mutatnak. Nem csak az előbb említett kontraszt teszi homályossá, mondhatni átláthatatlanná a „függetlenként” induló jelöltet.
„Fellálunk minden Somorjaiért”
Bednár úr kétnyelvű óriásplakátját nézegetve is erős déjà vu érzésünk támad
Már-már egy a magyarokkal régóta cimboráló polgármester képe kezd felsejleni szemeink előtt. Mintha nem is az az ember lenne rajta, aki anno Marek Maďarič oldalán a „na slovensku po slovensky” jelszó alatt „harcolta” végig az államnyelvről szóló törvény szigorító passzusainak elfogadását. Emlékszik-e erre még valaki? Hiszen régen volt.
Az ilyet, ha az ember egy magyar többségű városban indul polgármesternek, jobb elfeledni, nem kell felemlegetni. Ami volt, az volt! Talán igaz sem volt – mondhatnánk – hacsak nem lennének képi emlékeink e korszak dicső tetteiről. De vannak!
De koncentráljunk a jelenre. Ami most van, az a lényeg, csak az számít, na meg persze az átláthatóság és az őszinte kommunikáció. Most ez járja, ez a menő, ezt szomjazza a nép. És ő ezt hajlandó megadni nekik, nemzetiségtől függetlenül, mindenkinek egyformán.
Hangoztatja is, hogy ő bizony nem tesz különbséget magyarok és szlovákok között
Sőt, azt ígéri, magyarul is megtanul pár frázist. Már be is szerezte hozzá a megfelelő eszközt, egy „madarčina pre samoukov” könyvet és a plakátjain is megnyerő a „minden Somorjait támogatok” felirat.
Persze pontosan nem tudni, mit ért ez alatt, de az sejthető, hogy nem az ígéreteitől megrészegült magyarokat akarja hazáig támogatni. Tényleg úgy tűnik, hogy Bednár úr komolyan gondolja és mélyen a szívébe zárta a kétnyelvű városka lakóit és annak légkörét.
A rózsaszín álom azonban egy csapásra szertefoszlik, amint a választó kézbe veszi Bednár úr programját és elkezdi olvasni – magyarul.
Vagyis csak szeretné elolvasni magyarul, mert bizony a fordítás meglehetősen felületesre sikeredett. Helyenként szinte már fáj az erőszak, amit a magyar nyelvvel művelt a fordító. De ugyan miért is erőltette volna meg magát egy tisztességes fordítás elkészíttetésével, hiszen a magyar mégsem államnyelv?! Na ennyit az egyenlőségről és a mindenkinek egyformán kijáró tiszteletről. Pedig a szándék megvolt, csak nem volt őszinte.
„Személyesen felállok”
Ne is törődjenek vele!
Ne hagyják, hogy ez elvonja a figyelmüket, mert a lényeg mégiscsak a program, és az betonbiztos, az tuti. Abban ott ragyognak a delelő napot is elhomályosító kulcsszavak: a „transparencia” és az őszinte kommunikáció.
És különben is, senki nem várhatja el egy szlovák polgármesterjelölttől, hogy 13 évnyi somorjai tartózkodása alatt megtanuljon a szomszédjai körében magyarul. Bár állítólag több nyelven is beszél, ám a magyar mégiscsak egy nehéz nyelv. Talán majd a következő 13 évben megtanul pár frázist. Előbb azonban válasszák meg polgármesternek.
Higgyék el neki, bár az ismertetett kép mást mutat – Bednár úr szavait idézve – „ő ott áll minden Somorjai mögött”. Csak vigyázzon a kedves választó, nehogy hideglelést kapjon, amikor fordulat után szemtől szembe találja magát a báránybőrbe bújtatott farkassal.
