Pósa Géza Nemesradnótról a Don-kanyarban tűnt el, Nova Szoldatka mellett. Ennyi állt az értesítőben…. Hasztalan kerestette a család, nem sikerült nyomára bukkanni. A lánya, Klára, 1941-ben született és soha nem láthatta édesapját (várandós feleségét hagyta hátra az apa). Felnőtt korában egy verset írt hozzá…
Pósa Klára : Apám sírjára …virág helyett
Ha tudnám hol vagy eltemetve,
Hol alszod örök álmodat;
Bárhol s akár mily messze lenne,
Megkeresném a sírodat.
Virágcsokorral díszíteném,
Fenyőágakkal hinteném.Ki mondaná meg merre menjek,
Hol találok sírhalmodra.
Mely közös sírboltba temettek
Valahol a Don-kanyarba.
Együtt pihensz bajtársaiddal,
Hősi halált halt ifjakkal.Gondolatban most sorra járom
A katona temetőket.
Reménykedve, hogy megtalálom
Csendes, nyugvó fekhelyedet.
Virágcsokorral díszíteném,
Fenyőágakkal hinteném.Sírod gyom fedi és jeltelen,
Nem gondozzák gyöngéd kezek.
Én néked gyermeki szívemben
Márványemléket emelek.
Nevedet mélyen bevésem,
Halhatatlan vagy Te nékem.A temetők most virágosak,
Halottak napja közeleg.
Én nem díszíthetem sírodat,
Rólad írok és könnyezek.
Szellők szárnyán küldöm e verset,
Neked…Apám…virág helyett.
(Radnót, 1962. október 25.)