Az utóbbi hetek egyik legtöbbet ismételgetett és ezáltal sajnos legelcsépeltebb szava az összefogás kifejezés lett, s miközben ki sem látszunk a nagy összefogásdiból, egyre többfelé forgácsolódunk és mind elérhetetlenebb távolságra kerülünk a magyar parlamenti képviselettől.
Látták ezt már Svatopluk utódai(?) is, akik a vesszőköteg legendájából tudván, hogy kötegben-egységben van az erő, nem pedig a magányos vékony vesszőkben, maguk is tettek a szétforgácsolás irányába néhány lépést.
Gondoljunk csak az MKP országos kongresszusára, ahol Igor Matovič, az OĽaNO vezetője felajánlotta, hogy az MKP és az OĽaNO mozgalom közösen induljon a következő parlamenti választásokon. Aztán jött Zuzana Čaputová frissen megválasztott köztársasági elnök gombaszögi látogatása, mely gesztus előre sejteni engedte, hogy a nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia részéről is borítékolható a folytatás, ami nem is váratott sokáig magára, hiszen Komáromban a napokban létrejött a párt magyar platformja, melynek sebtében megalakult a komáromi és gútai alapszervezete is.
Közben van négy magyar(?) pártunk, ezúttal ne menjünk bele, hogy a Híd mennyire az, melyek közül a két legnagyobb nem egyezett meg, az pedig hogy a Fehér-féle MKDSZ összeállt a Híddal, matematikai szempontból lényegtelennek tekinthető.
Közben pártot készülnek alapítani az elégedetlen gazdák is, s mivel a zömmel magyarok által lakott területek egyben mezőgazdasági jellegűek is, a magyar gazdák egy részének szavazataira is eséllyel pályáznak majd, ahogy a magyar pártok által ezen a téren hagyott légüres térben már fel is tűntek ismerős nevek, például a Mezőgazdászok Kezdeményezésének szóvivője.
A legutóbbi esemény pedig, melyben ismét halmozottan felmerül az összefogás, ezúttal az Összefogás nevű nyitott platform létrehozása, egy olyan mozgalomé, „amely a megújult magyar érdekképviseletet tűzi zászlajára, és otthona kíván lenni mindenkinek, aki fontosnak tartja az összefogást“.
S miközben itt aztán végleg körbeér az összefogás, az emberben önkéntelenül felmerül, hogy a felvidéki magyarság lassan egy saját farkába harapó kígyóhoz válik hasonlatossá. Nem tisztem, ezért nem is elemzem most, hogy ki hol rontotta el, kinek mit kellett volna másként csinálnia, ezt sokan, sokféleképpen megtették már helyettem.
Én egy magyar képviseletet óhajtó választópolgár vagyok, akinek bár soha nem volt erőssége a matematika, annyira azért mégis tud számolni, hogy átlássa, ebből nehezen lesz igazi képviselet. Ráadásul mindez nem pusztán matematika, hanem lélektan kérdése is, ez a kusza, sokak számára lassan átláthatatlanná váló helyzet ugyanis nagyban hozzájárul a választók csalódottságának, fásultságának elmélyüléséhez, aminek következtében egyre csökken majd a választókedv a magyar szavazók körében.
Ha Svatopluk ezt látná, nagy elégtétellel dörzsölné a kezét Árpád elfajzott utódai láttán…
