Katonai tiszteletadással a II. világháborúban, Budapest környékén 1944-1945-ben vívott kemény harcok során elesett 19 magyar és 180 német katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra a budaörsi német-magyar katonatemetőben november 7-én csütörtökön. Az újratemetési szertartás a német himnusz, magyar himnusz és az európai himnusz elhangzásával kezdődött.
„Akik a sírokban nyugszanak ránk várnak, mindannyiunkra.
Nem akarnak semmit, nem akarják, hogy hangos szóval hősöknek nevezzük őket. Harcoltak, féltek, szenvedtek és meghaltak értünk. Emberek voltak, mint mi!
De ha a kereszteknél csendben állunk, meghallhatjuk halk sóhajtásuk,
Ti, akik még éltek, óvjátok a BÉKÉT!
Békét az emberek között. Békét a népek között.”
Ezekkel a szavakkal köszöntötte Kovács Imre a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja az egybegyűlteket a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség és a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében.
A második világháború kapcsán általában a lefolyásáról, a különösen sorsdöntő csatákról, a több mint 60 millió emberi áldozatról szoktak beszélni, de ha az ember megismer egyéni sorsokat, egyes emberekre lebontható történeteket, akkor a száraz tények helyett olyan egyéni sorsok tárulnak fel, amelyek az embert megérintik. A katonatemető ma már nem csupán a gyász helyszíne, hanem – és egyre inkább – a megemlékezésé is.
A budaörsi német-magyar katonatemető léte jól rámutat a német katonai létnek az összetettségére. Elvhű nácikat és ártatlan katonákat, tetteseket és áldozatokat egyaránt befogad. Hiszen, és erre minket, magyarokat a saját nemzetünk sorsa is megtanított, helytelen és tilos kollektív bűnt ruházni minden egyes személyre, aki a háborúban részt vett. Bizton mondhatjuk, hogy azok, akik saját sorsukról maguk dönthettek, az abszolút kisebbséghez tartoztak. A háború egyesítette a bűnösöket és az áldozatokat, és ma sokan közülük egymás mellett nyugszanak ebben a temetőben is. Ha képesek vagyunk tanulni és változni, akkor a múlt tragédiáitól kíméljük meg a saját jövőnket. Fejezte be köszöntőjét Kovács Imre.
Fotó: Bréda Tivadar/Felvidék.ma
Majd Tore May úr a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja a szövetség nevében köszöntötte a jelenlévőket: közösen emlékezünk mindazon halottakra, akik Budapest ostrománál veszítették életüket. A katonák abban a hitben áldozták életüket, hogy a kötelességüket teljesítik. Ezt a kötelességtudatot kihasználták és visszaéltek vele. December végére a szovjet erők körbe zárták a fővárost. A német parancsnoknak, Karl Peffer-Wildenburg SS tábornoknak ez idő tájt még meg lett volna a döntési lehetősége az időbeni kitörésre vagy a kapitulációra, de egyikkel sem élt. A döntésképtelenségével az alárendeltségébe tartozó magyar és német katonákat a biztos halálba küldte. A februárban kitört mintegy 28 000 katonából alig 700 főnek sikerült elérni a német arcvonalat. 17 000 fő öt nap alatt esett el, de legtöbbjük hat órán belül. A harcoknak mintegy 500 ezer német, magyar és szovjet halott vagy sebesült katona és civil áldozata lett. A halottak ezreit sodorta el a Duna, és még ma is tízezrek nyugszanak a parkokban, a város ligeteiben vagy éppen a budai hegyekben. Az elhunytaknak csak a töredéke ismert név szerint. A mai temetéssel szimbolikusan a háború minden áldozatára emlékezünk. Hogy a haláluk nem felejtődik, azt a hamburgi Gorch Fok költő szavai adják vissza leginkább:
„A halottak nem haltak meg, velünk jönnek,
csak láthatatlanok és nem halljuk lépteiket”
Ezekkel a szavakkal emlékezett Tore May a szövetség elnökségi tagja. Majd ezt követően Barbara Lötzsch asszony, evangélikus lelkész, Takács Tamás ezredes, római katolikus tábori lelkész és Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök imádkoztak az elhunytakért.
Ezek után a jelenlévők átvonultak a magyar parcellához ahol 19 magyar katona földi maradványait helyezték végső nyughelyükre. A magyar parcellánál Maruzs Roland ezredes a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság igazgatóhelyettese emlékezett: hetvenöt évvel ezelőtt már ezekben a napokban is folytak a harcok hazánk területén, az ekkor elesettek közül is sokan nyugszanak ebben a katonatemetőben. Méltó és szükséges is napjainkban, hogy a világégés során elesett katonák emlékét ápoljuk, rájuk emlékezzünk, hiszen áldozatvállalásuk a jövő nemzedékeinek szolgál méltó példaként. A mai nap számunkra amiatt is jelentős, mert egy korszak lezárását jelenti a budaörsi német-magyar katonatemető történetében. A temető 2. parcellája, a magyar parcella, most utoljára fogadja be magyar katonák földi maradványait. Huszonöt éve kerülnek végső nyughelyre itt azon katonáink, akiket a német hadisírgondozó szervezet kutatásai során újratemetett. Az ország különböző részein elesett, 698 magyar katona méltó végső nyughelye. Majd az ezredes megköszönte a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség vezetőinek és valamennyi munkatársának példamutató tevékenységüket, amellyel a magyar hadisírgondozás ügyét segítették.
Fotó: Bréda Tivadar/Felvidék.ma
Ma emlékezni gyűltünk össze, folytatta az ezredes, de a katonatemetők nemcsak az emlékezés, hanem az emlékeztetés helyszínei is. Emlékeztetni a múlt hibáira, elveszett fiatal sorsokra. A mai kor generációi egyre kevesebbet tudnak azokról, akik e harcok során vesztették életüket, a mi feladatunk megismertetni őket a történelmi eseményekkel. Feledni e veszteséget nem lehet, emlékezni kell rá, s az újonnan felnövekvő nemzedéknek tanítani kell; okulásul, hogy miért a békét kell védeni, s miért a háborút megelőzni. Ezekkel a szavakkal hajtott fejet a 19 magyar katona földi maradványai előtt. Maruzs ezredes szavait Takács Tamás ezredes, római katolikus tábori lelkész fohásza és a sírhelyek megszentelése követte.
Az esemény záróaktusaként a jelenlévő közjogi méltóságok, valamint a hazai és a külhoni civil szervezetek képviselői elhelyezték a temető központi keresztjénél az emlékezés koszorúit és a kegyelet virágait. Majd a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja megköszönte a rendezvényen megjelent magyar katonáknak, köztük a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Állományának és mindazoknak a katonáknak, akik munkájukkal hozzájárultak a rendezvény méltóságteljes lefolyásához.
