„A sorsot nem lehet elrendezni.
A sors rendezi el az embert.”
(Wass Albert)
Aki kicsit is fogékony a lélekmelegítő történetekre, az november 21-én csütörtök este a párkányi Danubius moziban megtalálta a szépet egy meseszerűen gyönyörű történetben. Az erdélyi és magyarországi filmbemutatók után, a MEMORIAE PATRUM Honismereti Társulás és a párkányi művelődési központ közös szervezésében sor került Poór István A funtineli boszorkány című filmjének bemutatására, amelyet Wass Albert azonos című, magas színvonalú és rendkívül népszerű regénye alapján készített.
Wass Albert ebben a regényében nem megosztóan mesél a különböző etnikumokhoz tartozó egyénekről és közösségekről, hanem a vegyes lakosságú és közös kultúrájú Erdélyt mutatja be, ahol nem a magyarok a jók, és nem a románok a rosszak. Nem a gazdagok a jók, és a szegények a rosszak, de még csak nem is fordítva. Egyéni és közösségi sorsok vannak, ahol mindenki a saját sorsának követője. A rosszak elnyerik a büntetésüket, a jók a jutalmukat. A rendező 2016-ban Erdélyben, Szászrégen közelében, szinte egymaga, néhány fős technikai stábbal, nem mindig profi színészekkel, néhány hónap alatt forgatta le a filmet.
Poór István munkája 2016-ban háromszáz pályamunka közül elnyerte a legjobb forgatókönyv díját a „Movie Park Action Adventure Film Festival” versenyén Los Angelesben.
Ennek ellenére a rendező a filmet a saját költségén volt kénytelen elkészíteni, mert nem kapott hozzá semmilyen állami vagy alapítványi támogatást. Röviden ezekkel a szavakkal mutatta be Juhász Gyula, a városi múzeum vezetője és a Honismeretei Társulás oszlopos tagja az írót és a rendezőt.
A több mint háromórás film vetítése előtt rövid közönségtalálkozóra került sor, melyen a rendező, Poór István elmondta, hogy több mint tíz éven keresztül dolgozott a filmen, és öt évig kereste, míg végül megtalálta a főszerepre megfelelő lányt. A filmben találkozunk olyan pillanatokkal is, amelyek nem szerepelnek a regényben. Ilyen például, amikor a film végén elhangzik egy ima. A rendező úgy véli, manapság az emberek elvesztették a vallásukat.
„Ebben a filmben nagyon sok szeretet van, én megpróbáltam behozni egy vallási élményt, egy imát, hogy valamilyen módon megmutassam azt, ami a legjobban hiányzik” –hangsúlyozta a film rendezője.
A csodaszép, élettel, fájdalommal, szeretettel teli film Wass Albertnek is biztosan tetszene. A közönség könnyes szemmel, tapssal jutalmazta a szerző munkáját, és aki még nem olvasta, az biztosan el fogja olvasni Wass Albertünknek ezt a gyönyörű regényét, mert Wass Albert a miénk is, felvidéki magyaroké!
A nagy sikerre való tekintettel a Memoriae Patrum és a párkányi művelődési központ jóvoltából a film ismételten bemutatásra kerül január végén a párkányi Danubius moziban.
