Ferenc pápa három szót jelölt meg a legfontosabbnak ahhoz, hogy egy család normálisan működhessen. Három egyszerű kifejezést, melyeket kicsi korunk óta ismerünk, s feltétlenül meg kell tanítanunk a gyermekeinknek is.
Immár mögöttünk van a karácsony, amikor a szeretet és az elcsendesülés különös hangsúlyt kap, ezzel szemben az a tapasztalat, hogy az ilyenkor együtt töltött időt nemcsak és nem minden esetben az öröm jellemzi és tölti ki, hanem majdnem olyan gyakran a konfliktusok, vita, veszekedés.
Ahol gondok vannak, márpedig a legtöbb család korántsem tökéletes, ott a feszültség ilyenkor is felszínre tör. A rohanás, a megfelelési kényszer, a hétköznapoknál hosszabb együtt töltött idő nemcsak a harmónia, hanem a konfliktusok forrása is. Márpedig ahogy Ferenc pápa is megállapította, tökéletes család nincs. Mindannyian követünk el hibákat, ugyanakkor mindnyájan tehetünk is azért, hogy jobbá tegyük a családunkat.
Ráadásul az új év küszöbéhez érkeztünk, amikor fogadalmakat is szokás tenni a jövőre nézve, ezért aztán érdemes lenne ennek a három bűvös kifejezésnek a gyakori használatát is besorolni a fogadalmak, elhatározások közé, hogy kevesebb konfliktust éljünk meg a jövőben.
A három bűvös szó pedig, mely ehhez elengedhetetlenül szükséges: a kérem, a köszönöm és a bocsáss meg. Egyszerű szavak ezek, ráadásul mindannyian ismerjük és használjuk őket, mondhatnánk, mitől lennének hát olyan különlegesek? De vajon tényleg így van? Valóban használjuk őket, és ha igen, milyen gyakorisággal? A pápa szerint főként ez utóbbi kulcsfontosságú a kapcsolatainkban.
Mint ahogy azt a tavaly Dublinban megtartott családügyi konferencián mondta, olyan ez, mint a teakészítés: nem elég csak feltenni a vizet és leforrázni a teafüvet, a jó minőségű, finom tea készítéséhez kellő időre és türelemre van szükség. Így van ez a családi viszonyainkkal is. Az embereknek időt kell szánniuk egymásra, kölcsönösen meghallgatni, megérteni, tisztelni egymást és tudni megbocsátani egymásnak.
A kérem és a köszönöm, két olyan kifejezés, ami soha nem hangozhat el elégszer kapcsolatainkban. Mert milyen más az, ha szépen megkérnek, mint ha ridegen utasítanak, parancsolnak. És hányszor feledjük el megköszönni, amit kellene, vesszük magától értetődőnek az értünk, nekünk tett cselekedeteket, és hányszor döbbenünk rá későn, amikor már nincs módunk pótolni, szépen kérni és megköszönni mások jóságát.
Holott nem kerül semmibe és senkinek nem esik le a korona a fejéről, ha megtanulja minél gyakrabban használni ezt a két kifejezést. Próbáljuk csak ki és tapasztalni fogjuk, hogy ez a két varázsszó tényleg csodákra képes. És igen, a harmadik, a bocsáss meg… Milyen nehezünkre esik kimondani, ha igazságtalanok, ingerültek vagyunk, ha megbántunk valakit. Milyen sok tüske marad bennünk, ami gennyes sebbé válik a lelkünkben, milyen sok sérelmet őrzünk évekig, melyek feloldására elég lenne ez az egyetlen egyszerű szó: bocsáss meg… Vajon megéri mérgezni magunkat, a lelkünket, a kapcsolatunkat csak azért, mert büszkeségből, tapintatlanságból nem tudjuk, nem akarjuk kimondani?
Ha szoktunk újévi fogadalmakat tenni, ha nem, ezúttal tegyük meg. Vegyük fel a szótárunkba és használjuk a varázsszavainkat és tanítsuk meg a gyerekeinknek is. Ferenc pápát idéztük az elején, tegyük zárszóként. Arra figyelmeztetett, hogy ha a szülők olyan légkört teremtenek, melyben kölcsönös tisztelet és szeretet uralkodik, ezzel a legértékesebb útravalót adják gyermekeinknek.
„Ha valaki szeretetteljes légkörben harmonikus, szép gyermekkort élhet meg, ezáltal szilárd alapokat kap az élethez“ – hangsúlyozta.
Hangsúlyozta, hogy a gyermeknek olyan környezetben kell felnőnie, ahol kölcsönös megbecsülés és bizalom uralkodik, ahol a családtagok bátran fordulhatnak egymáshoz, akkor is, ha hibát követtek el. Ha megtévedtek és rosszat tettek, akkor is érezniük kell, hogy a hozzájuk közel állók elfogadják őket és megbocsátanak, ha megbánják tettüket.
Fogadjuk meg és az új évben használjuk bátran a varázsszavainkat!