A Palóc Társaság 24. alkalommal hirdetett pályázatot a magyar kultúra napja tiszteletére. A 89 beérkezett pályaművet a Kolczonay Katalin egyetemi oktató vezette bizottság értékelte. Az ünnepélyes eredményhirdetést a Magyarság Házában, a Duna Palotában tartották.
A Himnusz születésnapján először Kölcsey Ferenc költeménye hangzott el Kerékgyártó Viktória, a budai Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium diákjának előadásában, aki egyébként a Sajó Sándor emlékére tartott magyarságversek ünnepének első díjasa, s csak a szavalat után énekelte el a közönség az Erkel Ferenc által megzenésített nemzeti imánkat.
Fodor Mátyás (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A megnyitót Z. Urbán Aladár, a 30 éve alakult Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja tartotta. Hangsúlyozta, hogy
a Társaság és az általa 24. alkalommal meghirdetett pályázat célja: megtartani a magyarságot, őseink örökségét, amit nem lekicsinyelni kell, hanem felemelni.
Anyanyelvükhöz hűséges emberekre van szükség – mondta. – Volt év, amikor kétszáznál is több pályázat érkezett, de tudjuk Berzsenyitől, hogy „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Vagyunk még magyarok, akiknek a szíve együtt dobban, s noha hivatalos támogatást soha nem kaptunk, vannak nagyszívű adakozóink, akiknek köszönhetően meg tudjuk hirdetni ezt a pályázatot, s ki tudtuk adni könyvként az utóbbi három év legjobb dolgozatait. Elhoztunk néhány kötetet ajándékba, de jó lenne széles körben terjeszteni, ha akadna érdeklődő könyvkiadó.
Z. Urbán Aladár, Kolczonay Katalin és dr. Prokopp Mária (Fotó: Urbán Attila)
Z. Urbán Aladár köszönetet mondott Kolczonay Katalinnak a pályázatokat értékelő munkájáért, amit sosem un meg, köszönetet a felkészítő tanároknak, a fáradhatatlanoknak, az ügyet szívükön viselőknek.
Az ünnepség helyszíne, a Magyarság Háza nevében Csibi Krisztina igazgató üdvözölte a közönséget,
megtiszteltetésnek minősítve azt a tényt, hogy az egyik legrégebbi felvidéki szervezet évek óta a Magyarság Házában tartja díjátadóját. Most az együtt való ünneplésnek külön hangsúlyt ad az összetartozás éve.
A köszöntések után az ünnephez illő műsort láthattunk, hallhattunk. Pánti Anna Erkel-díjas operaénekes, az opera nagykövete előadásában a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország hangzott el.
Csibi Krisztina (Fotó: Urbán Attila)
Majd Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményét adta elő Kuzma Dávid, az ipolysági Szondy György Gimnázium végzős diákja a 2019. évi magyarságversek ünnepének első helyezettje.
A mindig megrendítő mű után jól esett gyönyörködni a táncban: Fodor Mátyástól, a Felszállott a pávából ismert néptáncostól magyarborzási ritka magyart és verbunkot láthattunk.
Pánti Anna (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Dr. Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár, az előző nap avatott Kultúra Lovagja, a nagy tapsot aratott néptáncban azt a vígságot érezte, amit a Himnusz „hozz rá víg esztendőt” sorával kérünk.
Az összetartozás évének jelentőségéről beszélt ő is, biztatva a pályázaton résztvevőket, hogy lelkesítsék a többieket is, mert nagy értékeket hordoz kultúránk, történelmünk, aminek fejezetein átvezet bennünket a Himnusz.
Ezért is különösen fontos ez az ünnep.
Nagy Karolina a nagydíjjal (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A pályázatra érkezett dolgozatokból szerzőjük előadásában elhangzott néhány a műsorban. Bár a díjkiosztásra később került sor, sejteni lehetett, hogy a négy fiatal: Nagy Karolina a délvidéki Kúláról, Lázár Bálint és Bábinszki Csongor Magyarkanizsáról, valamint Szepessy Anna Fülekről a díjazottak között is ott lesz. Mind a négy dolgozatban benne volt a szülőhely és a család története. Nem véletlenül, hiszen a pályázati kiírás ilyen témákat kínált:
- Itt az én világom – Barangolás szülőhelyemen
- Velem történt – Tábori, nyaralási élményeim
- A bölcsőtől a koporsóig – Életút
- „Lángot adok, add tovább!” – Hagyományőrzők és a hagyományok éltetése napjainkban
- Régi mesterségek űzői a mában – Új kihívások, szokások, célok, lehetőségek
- Mesemondók, igazmondók – Amire elődeim emlékeznek, emlékeztetnek
- „Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még! – Az összetartozás tudata megmaradást érlel
- „Mi egy vérből valók vagyunk” – Gondolataim az összetartozás évéről
Középen a Pásztor ikrek (Fotó: Urbán Attila)
Kolczonay Katalin egyetemi oktató, az értékelőbizottság elnöke, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja megerősítette benyomásunkat:
mélyek a gyökerek. Nem felületes a fiatalok kötődése szülőföldjükhöz, érzik segítségét is.
Bár a mai gondok, a pályaválasztás, a merre tovább kérdése foglalkoztatja őket, de nem kell féltenünk azokat, akik ezeket a gyakran himnikus vallomásokat írták. Sokan panaszolják napjainkban, hogy nagy a távolság a nemzedékek között. A Palóc Társaságban az a csodálatos, hogy megvan a folyamatosság. Abban is, hogy Z. Urbán Aladár meg tudta szólítani az időseket is, hiszen nemcsak diákok vettek részt, de abban is, hogy kiderül az írásokból: a fiatalok beszélgetnek az idősekkel, kérdezték a dédit, a nagypapát, a szomszédot, megőrizték azok szóhasználatát is. A pályázatok leggyakoribb témája azonban az összetartozás volt, a különböző táborokban az egymással való találkozás élménye, az „egy vérből valók vagyunk” felismerése.
Az Ave Maria eléneklését Pánti Anna hálaadásnak szánta a szép ünnepségért, amelynek fénypontja a nyertesek számára természetesen az eredményhirdetés volt. A díjakat Kolczonay Katalin és Z. Urbán Aladár adták át. (Az I., II., III. díj és a különdíjak jutalmazottjainak listája a tudósítás végén.)
Szepessy Anna (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A hagyomány szerint két nagydíjat is odaítélnek. Idén a Magyar Kultúra Nagydíjat az általános iskolások közül Nagy Karolina Kúláról, míg a középiskolások korosztályában a kassai Ucekaj Vivien vehette át a díj készítőjétől, Józsa Judit kerámiaszobrásztól, a Kultúra Lovagjától, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagjától.
Még az ünnepség előtt kértem Z. Urbán Aladárt, mutasson be néhány felvidéki fiatalt. Így ismerkedtem meg a Pásztor ikrekkel: Csabával és Szabolccsal, akik Ipolyságon alapiskolások, és a Sendergő néptánccsoport tagjai. Csoportjukkal vendégszerepelni utaztak Montenegróba, ennek élményét írták meg. Zeve Tibor szülőfaluja, Nemesócsa történetéről, emlékhelyeiről, hagyományairól írt, egyébként a révkomáromi Ipariskolában gépészetet tanul.
Az eredményhirdetés közönsége (Fotó: Urbán Attila)
Később kiderült, ő III. díjat, a Pásztor ikrek II. díjat kaptak. Viszont kiemelt I. díjas lett az alapiskolások között Kovács Emese Párkányból, akit édesanyja és nagymamája is elkísért az ünnepségre. „Rege a múltról” címmel a mesék, legendák stílusában írta meg a magyarság történetét.
Olvasva, hallgatva a fiatalokat, biztatásnak érezhetjük a tudósítás címét, ami Szepessy Anna dolgozatában hangzott el, és figyelmeztetése is: „ha meg akarjuk őrizni azt a csodát, ami az otthonunk, akkor meg kell őriznünk magyarságunkat.”
A Palóc Társaság köszönetet mondott valamennyi alapiskolás, középiskolás, egyetemista diáknak és felnőttnek az érdeklődésért, a dolgozat megírásáért és beküldéséért, részvételéért a Kárpát-medencei magyarok összetartozását megszilárdító pályázaton, valamint megköszönte az alábbi szervezeteknek és magánszemélyeknek, hogy a díjazottak jutalmát biztosították: Anyanyelvápolók Szövetsége, Béres Gyógyszergyár Zrt. Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra Lovagja, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Lénárd Zászlókészítő Kft., Magyarság Háza, Magyar Patrióták Közössége, Országos Honismereti Szövetség, Palóc Társaság, PaeDr. Patassy Sándor grafikus, honlapmester, Rákóczi Szövetség, Regélő – Czékmási Csaba, Semjén Zsolt Miniszterelnök-helyettesi Kabinet, Szidiropulosz Archimédesz – Kolczonay Katalin, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagjai, Szövetség a Közös Célokért (SzaKC), Trianon Kutatóintézet Alapítvány, Várpalotai Trianon Múzeum.
Kovács Emese édesanyjával és nagymamájával (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A díjazottak teljes névsora ITT tölthető le.
