Felvidéki hármas pártvezetői vitaműsor volt szombaton a Pátria Rádióban. Trianon századik évfordulójának árnyéban – sajnos – megállapíthattuk, hogy a felvidéki magyar politikai egységhez vezető út igencsak rögösnek tűnik, a vita „benjáminja” a közös célok keresése helyett a nézetkülönbségek kihegyezésére összpontosított.
Mózes Szabolcsról van szó (aki – képletesen szólva – legutóbb hagyta el közülük a mózeskosarat), aki az évfordulón folyamatosan minősítette a vitapartnerei mögött álló politikai pártokat, a „politikai dilettantizmus” kifejezést háromszor használta a szlovák kormányfőnek címzett memorandum átadásával kapcsolatban. Arról a dokumentumról van szó, amellyel a Magyar Közösség Pártja (MKP) küldöttsége a szlovák miniszterelnök által, a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán szervezett június 2-i találkozóra ment.
Az MKP küldöttségének tagja volt Csáky Pál is, aki a napokban terjedelmes írásban összegezte az eseményt, rámutatva, hogy három választási lehetőség kínálkozott a kormányfői meghívásra, 1: nem elmenni, 2: simán jelen lenni vagy szelfizni, 3: elmenni és politikusként viselkedni.
Csáky hangsúlyozta, mindhárom lehetőség választása az adott helyzetben érthető.
Nos, az MKP küldöttsége a harmadikat választotta, Mózes Szabolcs a másodikat, ezzel valóban nincs gond.
Megint annak vagyunk a tanúi, hogy a konzervatív, kereszténydemokrata értékeket pártoló politikusok azok, akik megértik szabadelvű társaikat.
A rádiós vitában egyébként a 40 éves Mózes Szabolcs vitapartnerei Őry Péter (az MKP Országos Tanácsának elnöke, 48 éves) és Solymos László (a Most-Híd újonnan megválasztott elnöke, 51 éves) vettek részt. Természetesen a kor nem számít, nincs azzal gond, hogy Mózes idősebb, tapasztaltabb vitatársait oktatta, de ezt annak tudatában tette, hogy:
- a műsorvezető a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) vezetőjeként mutatta be, ám Mózes Szabolcs még ma is a hivatalosan nem létező Összefogás vezetőjeként jelenik meg – még a közösségi oldalakon is.
- február 29-én volt egy kudarccal végződött parlamenti választás, amelyet követően az MKÖ úgy szűrte le a tanulságot, hogy Mózes Szabolcsot újraválasztotta a politikai szubjektum élére. A Most-Híd tisztújítást tartott, új elnökséget választott. Mint ismeretes, az MKP-nak szintén lemondott az országos elnöksége, a tisztújító kongresszusig a párt alapszabályával összhangban az MKP Országos Tanácsának elnöke vezeti a pártot.
- Mózes Szabolcs az MKÖ választási listájának második helyén indult, egy hellyel Őry Péter előtt. A választópolgárok preferenciaszavazatait követően megfordult a sorrend, hiszen Mózes Szabolcs 10 618, Őry Péter 12 852 „karikát” kapott. És még beszélhetnénk a felvidéki magyar pártok jelenlegi preferenciáiról is…
- „Én azt sajnálom, hogy gyakorlatilag ezzel a memorandummal így sikerült belepisilni a homokozóba…” – így kezdődik a Mózes Szabolcs által az „Összefogás” közösség oldalán is kiemelt egyik (mert kettő van), a rádióban elhangzott összegzés. Az egész műsor itt hallgatható vissza, ebben elhangzik, hogy Mózes Szabolcs szerint azért is „politikai dilettantizmus” és káros volt egy ilyen „maximális csomaggal” a miniszterelnökhöz fordulni, mert Matovič az agresszív szlovák reakciók hatására esetleg teljesen másként fog a magyar ügyekhez állni. Mózes Szabolcs még a protokollra is figyelmeztetett („… egy fogadásra lehet vinni egy bögrét, egy trikót…”), pedig akár arra is emlékeztethetett volna, hogy tavaly ősszel még éppen Igor Matovičéktól óvták a felvidéki magyarságot. Itt van erre három példa az „Összefogás” közösségi oldaláról:
1.) 2019. szeptember 17: „A támogatásából folyamatosan veszítő Matovič ugyanis ajánlatával nem a magyarokon, hanem saját bejutási esélyein kíván javítani.”
2.) 2019. szeptember 30.: „A választók nem akarnak OĽaNO-MKP közös listát. (…) 6,3+3,1=3,3. Nem egy matematikai feladvány, hanem az emberek válasza arra a kérdésre, mit szólnának egy közös OĽaNO-MKP választási listához.”
3.) 2019. október 7.: „Matovič ajánlata: nesze semmi, fogd meg jól…”
Mindenesetre pozitív hozadéka is van a Trianon századik évfordulóján gerjesztett vitának, a felvidéki magyarság máig nem rendezett helyzetére is felhívta a figyelmet – még a szlovákok előtt is. Annak a helyzetnek a megoldására, amelyhez Mózes Szabolcsékra is szükség van.
