Az Európa Stratégia Kutató Intézet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen online konferenciát szervezett a Minority SafePack nemzetstratégiai kezdeményezés legújabb fejleményeiről.
A vírushelyzetre való tekintettel online megrendezett konferencián az előadókat és a tanácskozást a közösségi térben követő résztvevőket Tárnok Balázs, az EuStrat munkatársa köszöntötte, aki elmondta, hogy nem mindennapi esemény ez a konferencia.
Mint ahogy nem az a Minority SafePack kezdeményezés sem, hiszen a nemzeti kisebbségek jogaiért, az anyanyelv használatáért, az őshonos kisebbségek kultúrájának, hagyományainak megőrzéséért az Európai Unióban soha ilyen mértékű kampány nem indult.
A kezdeményezés, mint az őshonos közösségek érdekérvényesítési követelésének sajátos eszköze, rákényszerítette az Európai Bizottságot, hogy december 14-én vitára bocsássa az ügyet, majd javaslatot fogalmazzanak meg, amelyből aztán jogszabályok is születhetnek.
Tárnok Balázs (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Az esemény első előadója Navracsics Tibor, az Európa Stratégia Kutató Intézet intézetvezetője, a kezdeményezés fővédnöke volt, aki elmondta, hogy a kezdeményezés nagy jelentősége abban is áll,
hogy egész Európa számára érthetővé teszi az őshonos kisebbségek politikai erejét és szerepét nemcsak saját közösségük, hanem egész Európa számára.
Az Európai Unió létrejöttekor ugyanis teljesen figyelmen kívül maradt a kisebbségek léte, elsődlegesen a gazdasági egységre, a piac fontosságára összpontosítottak, a nyelvi, a kulturális jogok kérdése másodlagos volt. Most, hogy szakértők, politikusok véleményének meghallgatása és ütköztetése zajlik a témában, az európai intézményeknek is szembesülniük és választ kell adniuk ezekre a problémákra.
Navracsics Tibor (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Ezért várhatóan előrelépésre kerülhet sor. Ha a kezdeményezés jogalkotássá növi ki magát, új fejezet kezdődhet az európai integráció történetében. El kell érni, hogy a regionális, nyelvi közösségek megfelelő helyet kapjanak az Európai Uniós jogalkotásban, normatív keretet, amelynek értelmében szabadon, korlátok nélkül használhatják nyelvüket, megélhetik kulturális örökségüket, otthon érezhetik magukat szülőföldjükön.
Vízi Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense előadásában részletezte, hogy az Európai Unióban csak 1979 után, amióta közvetlenül választják a képviselőket, kezdtek olyan, úgymond kényes témákkal is foglalkozni, mint az őshonos kisebbségek helyzete.
Egyetlen európai szervezetben sem volt olyan normatív keret, amely a nemzeti kisebbségek védelmét szolgálta volna, nem ismerték fel azt az értéket, amelyet a kisebbségek képviselnek. De mindmáig sincs a tagállamok között megfelelő konszenzus arról, hogyan kellene ezt az ügyet kezelni.
Az 1990-es években megalkották a Kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, majd a keleti bővítéssel az Európai Unió szembesült igazán a kisebbségek szerepével és főleg azzal, hogy védelmüket meg kell fogalmazni és érvényesülési lehetőséget kell számukra biztosítani.
Vízi Balázs (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Szembesültek azzal is, hogy az emberi jogok kérdése mennyire kényes politikai kérdés, mennyire komoly szabályozási elem. A Lisszaboni szerződésbe aztán bekerültek olyan általános alapelvek, amelyek értelmi elkötelezettséget adtak a kisebbségek és a sokféleség elismerésére, a kulturális, vallási, nyelvi jogok érvényesítésére. Mostanra eljutottunk oda, hogy lehet uniós kezdeményezést tenni, amely a kisebbségek számára hasznos lehet, és a meglevő jogi alapokat kihasználni, így született meg a Minority SafePack kezdeményezés is.
Vincze Loránt, a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderációs Uniójának elnöke elmondta, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezést, az aláírásgyűjtést a kisebbségek védelmében 2011-ben kezdték el és nyugodtan állíthatják, hogy az egy évtizedes munka sikertörténet lett, amely apró lépésekkel kezdődött, de a több mint 1 millió aláírással, ennyi emberi akarat kinyilvánításával komoly üggyé terebélyesedett.
A további sikere pedig olyan jogalkotássá válhat, amely megoldhatja a kisebbségvédelem százéves rendezetlen kérdéseit.
Kifejtette, hogy ez a közösségvédelem egy piramishoz hasonlítható, ahol legalul a kisebbségek elismerése, majd az oktatásban, az anyanyelv használatában, a kultúra gyakorlásában elismert jogok, aztán a kollektív jogok, a kisebbségeknek közjogi értelemben való elismerése, majd a piramis legtetején a területi autonómia rendszerének megvalósítása lenne.
Vincze Loránt (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Bizakodását fejezte ki, hogy az unió talán új kompetenciák szerint tud mozdítani az előrelépés érdekében, a Minority SafePack által új fejezet nyílhat a kisebbségvédelem ügyében. A jogszabályi javaslatokban már valami mutatkozik, részben elismerik a jogos igényeket és a képviselők, a tagállamok részéről is megvan a szolidaritás.
Az ügy mögé sikerült felsorakoztatni az Európa-szerte élő apróbb kisebbségeket, nyelvi csoportokat is. A kezdeményezés nyomán változatos közösségek jelentek meg, olyanok is, akiknek létét el sem ismerik és egyre inkább sikerült ezt a témát az Európai Uniós körökbe bevonni.
Bár sokan elismerik, hogy a részletes és mélyreható kezdeményezésnek van létjogosultsága, vannak ellenzői is. Ezért várják érdeklődéssel a további fejleményeket, a decemberi vita után a januári ülést, amelyet követően az Európai Bizottság elindíthatja a jogalkotási folyamatot.
Gál Kinga, az Európai Unió képviselője előadása során részletezte, hogy a Minority SafePack által összegyűjtött aláírások mennyisége azért is óriási dolog, mert az elmúlt 16 évben előrelépés a kisebbségek védelmében nem történt, pedig diszkriminációból volt elég.
Gál Kinga (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Megemlítette Malina Hedvig esetét, az úzvölgyi temető ügyét, a számos gyűlöletbeszédet, a hátrányos megkülönböztetést, a szemet szúró nemzetiségi, nyelvi jogsértéseket.
Úgy véli, hogy az Európai Unió kettős mércét alkalmaz, másként kezeli az úgymond nagy államok kisebbségeinek helyzetét és másként az őshonos kisebbségek nyelvének, identitásának megőrzése érdekében tett erőfeszítéseket.
Az Európa Parlamentben 2004-ben nehezen, de létrehoztak egy frakcióközi kisebbségi munkacsoportot, amelyhez 65 képviselő csatlakozott, és bár nem hivatalos a státuszuk, saját belátásuk szerint teszik a dolgukat, ösztönző elem sincs, mégis úgy érzik, érdemes munkálkodniuk. Olykor ugyan tapasztalják, próbálják elhallgattatni őket, de nem hagyják magukat. A Minority SafePack kezdeményezéssel kinyitottak egy ajtót, amely most félig nyitva van, hogy teljesen kitárul-e, arról szól majd a további ülések és intézkedések sora. Az 1 millión felüli aláírás azonban egyértelmű bizonyítéka, hogy a kisebbségek igénylik a támogatást, szükségük van a jogi védelemre.
Koller Borbála (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
A konferencia végén Koller Borbála, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője zárszavában elmondta, hogy a kisebbségek védelmében elindított folyamat közepén vagyunk, de az érdekében vállalt szolidaritás jó jel, ha pedig az Európai Bizottság pozitív döntést hoz, az egyben az Európai Unió demokratikus gondolkodásának megnyilvánulása is lesz.
