Mikor ezeket a sorokat írom, a Covid-őrület kellős közepén tartunk. Bár ilyenkor, karácsony előtt nem akarok ünneprontó lenni, tévém, rádióm nincs, az autórádiót hallgatom, s óránként mást sem hallani, hányan haltak meg tegnap és azelőtt a fertőzésben. Ez a rémisztgetésnek tűnő információáradat jogosít fel arra, hogy pár keresetlen gondolatomat megosszam az olvasókkal.
Elsősorban azt, hogy kimondottan örülök, hogy nem lesz úgy, mint eddig – vagyis ahogy egyre inkább kezdett lenni. A tehetősebb „családok” a karácsonyt külföldön, trópusi szigeteken, vagy hegyekben töltötték, sípályán, szállodákban – nem törődve azzal, hogy a felszolgáló személyzetnek tették ezzel „silányabbá” a karácsonyát.
Most aztán mindenki otthon lesz… feltételezhető. Mi papok ezt kimondani tán sosem lettünk volna kellően felbátorodva. Egyre kevésbé voltunk képesek arról prédikálni, hogy a „szentestét” illik szentesíteni, a családban ünnepelni, otthon, rokonok közt. Most, amikor kitörőben a Covid-pánik, most sem igazán tudjuk, mit is mondjunk.
Mindezek ellenére szeretném a komolyan hívő olvasókat megnyugtatni: ne aggodalmaskodjatok… Talán onnan kezdeném, hogy manapság sok vita folyik a szembe illetve háttal misézés kapcsán. Papi barátságok mennek tönkre csak azért, mert az egyik háttal, a másik szemben a hívekkel tartja értelmesebbnek a liturgiát.
Szerintem a szentmise elsősorban egy dinamikus eseménysor, aminek a kicsúcsosodása a mise végén, a szentáldozás előtti szavak. Te azt mondottad apostolaidnak: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek…. őrizd meg egyházadat szándékod szerint békében és add meg teljes egységét.
Legfontosabb tehát a lelki béke megőrzése, történjen bármi körülöttünk, ne aggodalmaskodjunk.
Akkor nekünk semmi nem tud valójában ártani, még a Covid-19 sem, erre oktatnak bennünket fiatal vértanúink, s van belőlük bőven. Számukra a halál is nyereség volt, ha a lélekben béke uralkodik. A beteges Covid-aggodalom viszont a lelket is meg tudja ölni, ettől kell igazán óvakodnunk. Csak a nemhívők túlzott aggodalmaskodása lehet elméletileg jogos, hát küszködjenek, ahogy tudnak – Istenbe vetett hit nélkül.
Azt kívánom tehát magunknak, csak semmi pánik, békesség töltse el szívünket. Hiszen ezt zengik karácsonykor az angyali karok is: Békesség a földön… Ahogy Pál apostol mondja, számomra a halál nyereség. Majd az őt követő számtalan fiatal hitvalló, vértanú mind-mind azt bizonyítják, nyugi, ne aggodalmaskodjatok. Az esetleges korábbi halál számunkra csupán kisebb „üzemi baleset”, amit majd egy csodás gyógykezelés, véget nem érő üdülés követ.
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!
