A jelenkori magyar kultúra világszerte egyik legismertebb intézménye a Magyar Állami Népi Együttes, az ország első hivatásos néptáncegyüttese. A műfaj jelentőségét hazánkban mi sem bizonyítja jobban, mint egy másik évforduló is: 50 éve indult el az önálló néptáncoktatás a mai Táncművészeti Egyetem elődjében, az Állami Balettintézetben. E kettős jubileum alkalmából A magyar néptánc évtizedei címmel online konferenciát tartott a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete.
Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes örökös tagja, aki 1982-ben szólótáncosként kezdte pályáját és 2016 óta az együttes vezetője „Hagyomány és modernitás” címmel tekintette át az együttes 70 éves történetét. Három szakaszt különböztetett meg, az első szakasz művészeti vezetője Rábai Miklós volt. Ezt a korszakot a mai napig szimbolizálja a világhírűvé vált Ecseri lakodalmas című táncjáték, és a Kállai-kettős, amely zeneművet Kodály kifejezetten a Magyar Állami Népi Együttes számára írt. A második nagy korszak, amelyet az 1970-es évektől számíthatunk, Tímár Sándor nevéhez fűződik, aki a táncházmozgalom egyik elindítójaként az eredeti népi hagyomány színpadra állításával új stílust honosított meg, nem kisebb sikersorozattal, mint elődje.
Nyugdíjba vonulásától kezdődik a harmadik korszak, amely megőrizve a hagyományt, bátran nyitott új irányzatok felé világzenére, kortárs zenére készült koreográfiákkal, mert vallja, hogy hagyomány és modernitás nem egymásnak ellentmondó fogalmak.
Az ezer előadást megélt Kállai-kettős történetét Fehér Anikó népzenekutató, egyben a konferencia háziasszonya idézte fel számos korabeli filmrészlettel illusztrálva. 1926-ban Nagykállón mutatták be paraszt táncosok a népballadán alapuló táncot, ott látta, hallotta egyik gyűjtőútján Kodály Zoltán. Fonográfra 1928-ban rögzítették, majd a következő évben a Kodály házaspár pesti lakásukra hívta meg a három táncospárt. Az egyik asszony beszámolt később az általuk megcsodált lakásról, és arról, hogy a zeneszerző pálinkával kínálta a férfiakat, felesége süteménnyel a nőket.
Akkor rögzítették a koreográfiát, amely 1932-ben filmre is került: Fejős Pál New Yorkban élő rendező itthon forgatott „Ítél a Balaton” című filmjében látható Páger Antalnak, a film főszereplőjének előadásában. A Kállai-kettős Kodály-féle feldolgozása 1937-ben született.
Tímár Sándor, a nemzet művésze a konferencián csak egy videointerjúban volt jelen. A 91 éves koreográfus munkásságát az Állami Népi Együttesben, valamint a Csillagszemű együttesben – amit nyugdíjasként feleségével, Tímár Böskével alapított – öt gyermekük közül a legidősebb, Tímár Mihály méltatta.
A beágyazott videóban elérhető a konferencia egésze
Agócs Gergely néprajzkutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa elmondta, hogy az Állami Népi Együttes Kincses Felvidék című műsorának mi volt a szerepe a történelmi Felföld zenei és tánchagyományának magyarországi megjelenítésében.
1990-ben Csehországban szerelt le a katonaságtól, s hazatérve barátaival megalapították a Szlovákiai Folklórszövetséget. Az első két évben népművészeti táborokat szerveztek, és magyarországi neves művészeket akartak meghívni, hogy tanítsanak erdélyi néptáncokat. Azért gondoltak erre, mert az akkor már csaknem két évtizedes magyarországi táncházmozgalomban az erdélyi népművészet volt az, ami átütötte az addig uralkodó folklorizmus vastag jegét, és új stílust hozott zenében, táncban és színpadi előadásban is.
Ennek ellenére 1992-ben felmerült Agócs Gergelyben, hogy nem lehet cél az, hogy felvidéki falvakban magyarországi előadók erdélyi folklóranyagot tanítsanak.
Társaival arra jutottak, hogy a feladatuk az, hogy a felvidéki magyar gyerekeknek a felvidéki magyar kultúra hagyományos értékeit adják át, majd ezeket bemutassák Magyarországon.
Ez lett elsődleges céljuk, ami természetesen nem zárta ki, hogy meghívjanak magyarországi és erdélyi együtteseket is.
Amikor Agócs felvételt nyert az ELTE néprajz szakára, és kapcsolatba került a MTA Zenetudományi Intézet munkatársaival, köztük Halmos Bélával, már lehetett járni gyűjtőutakra a határon túlra, így ő kalauzolta el barátait a felvidéki magyar és nemcsak magyar falvakba az általa ismert adatközlőkhöz. Az egyetem elvégzése és a Zenetudományi Intézet után 2001-től a Hagyományok Házában folytatta ezt a munkát, ahol az Állami Népi Együttessel is kollegiális viszonyba került.
Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy állítsanak színpadra a magyar nyelvterület különböző folklórdialektusainak egy-egy tájáról monografikus műveket.
Két ilyen készült azokban az években: az Örök Kalotaszeg Kelemen László és Farkas Zoltán munkájaként, majd 2006-ban a Kincses Felvidék, amely először a magyar néptánc történetében nemcsak szlovák, de ruszin anyagot is megjelenít.
Azt a Kárpát-medencei koncepciót hordozza, amit Bartók, Kodály, Lajtha László, Martin György képviselt, hogy az itt élő népek egy közös, egységes kulturális produktumot hoztak létre hagyományos műveltségükben, és nekünk
kötelességünk ezt az örökséget hangsúlyozni, annak ellenére, hogy a Kárpát-medence az utóbbi évszázadban politikai tagoltságba került, és az itt élő magyarok nyolc ország állampolgáraivá lettek.
Ezt a kulturális közösséget jelzi a Kincses Felvidék alkotógárdája: az Állami Népi Együttes akkori művészeti vezetője: Mihályi Gábor, a felvidéki Ifjú Szívek vezetője, Hégli Dusán és Vladimir Mihalkov, a szlovákiai szlovák táncházmozgalom jeles képviselője. Hogy valamit jól csináltunk – mondta befejezésül Agócs Gergely –, talán bizonyítja az is, hogy a Kincses Felvidék bemutatása óta folyamatosan műsoron van.
Azt már csak a tudósító teszi hozzá, hogy remélhetőleg mielőbb ezt a műsort és a többit is újból közönség előtt mutathatja be a 70 éve alakult Magyar Állami Népi Együttes, amelynek tiszteletére 2021-et jubileumi évként hirdette meg a Hagyományok Háza. Az intézmény maga is ünnepel: húszéves múltra tekinthet vissza otthonában, a Budai Vigadó Corvin téri, nemrég felújított épületében.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
