Ennek a vasárnapnak az elnevezése a sok évszázados keresztyén és protestáns egyházi liturgiában a 43. Zsoltár latin antifónájáról, az egymásnak felelgetéses énekmóddal előadott zsoltár 1. verséről kapta nevét:
Judica me, Deus = Szolgáltass nekem igazságot, Istenem (Zsolt 43,1).
A jó ezer éves liturgiai hagyomány szerint ezzel a vasárnappal kezdődik a szenvedés, a passió időszaka. Egészen nagyszombatig nem volt éneklés a gyülekezetekben, templomokban. Mára ez az ősi, énektelen jellege a szenvedés időszakának kikopott a gyakorlatból. A Judica elnevezés az Úr Jézus engedelmességére utal, aki nem a maga igazáért küzdött, hanem mindent rábízott mennyei Atyjára: Te szolgáltass nekem igazságot! Ez a vasárnap erőteljesen emlékeztet minket is Urunk példájával az engedelmességre Isten iránt. Csak az engedelmesség vezet igazán győzelemhez.
Újszövetségi üzenet Judica-vasárnapra:
Az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Máté 20,28)
Ószövetségi üzenet Judica-vasárnapra:
Az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget (Ézsaiás 48,13)
Imádság
Istenünk, Te vagy a kezdet és Te vagy a vég. A Te kezedben van mindennek az eredete, indulása, de célja, értelme és lezárulása. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy ezt érthessük, de ha nem is értünk mindent, adj engedelmességet ott, ahol ismereteink véget érnek. Ámen.
Jan Wit holland református prédikátor, költő, énekszerző, aki vakon komponált (1914–1980)
Filippo Lippi képén Szent Ágoston látomása (forrás: Wikimedia Commons)
A csepp és a tenger
Ágoston egyházatya (354-430) egy nap a tengerparton sétálgatott, és a Szentháromság rejtélyén, titkán gondolkodott. Hirtelen meglátta, hogy egy kisgyermek oda-vissza szaladgál egy víztócsa felől a tengerpartig. A fiúcska egy kagyló segítségével vizet vitt a nagy óceánból, és beleöntötte egy kis gödörbe, amelyet előbb a csillogó, finom homokba vájt. Ágoston odalépett hozzá, és megkérdezte tőle, mit csinál.
– Az egész óceánt beleöntöm ebbe a lyukba – válaszolta a fiúcska. – Micsoda? – mondta Ágoston. – Ez lehetetlen, gyermekem, hiszen a tenger olyan nagy, a kagyló és a lyuk pedig oly’ kicsiny. – Ez igaz – mondta a fiúcska.
Ágoston így folytatta:
– Tudod, könnyebb és gyorsabb lenne az összes vizet kimerni a tengerből, és beönteni ebbe a lyukba, mint a Szentháromság Istenségének nagy rejtélyét beilleszteni kis elmédbe.
Hiszen a Szentháromság rejtélye annyival nagyobb értelmünkhöz képest, mint az a hatalmas óceán ehhez a kis lyukhoz képest. Ekkor a gyermek úgy eltűnt, mintha soha sem lett volna ott.
Egyesek szerint Ágoston egy angyallal beszélgetett, akit Isten küldött, hogy leckét adjon neki az intellektuális, értelmi büszkeség korlátairól. Mások szerint maga Krisztus jelent meg neki gyermek képében, hogy emlékeztesse Ágostont az emberi megértés korlátaira hitünk nagy rejtelmeivel kapcsolatban. Mindenesetre a tengeri kagyló azóta Ágoston és a teológia tanulmányozásának jelképévé vált. Jó erre is gondolnunk egy pillanatra!
Isten dicsőítésére összeállította, a szövegeket fordította Dr. Békefy Lajos
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
