A TA3 szlovák hírtelevízió műsorában azt már tisztázta, hogy nemzeti közösség vagyunk, és nem kisebbség. De vajon szélsőségesek-e az autonomisták, lehet-e Szövetséget építeni úgy, hogy egyesek máris takarítást emlegetnek, és hol a helye az új felvidéki magyar formációnak az Orbán Viktor által megálmodott új európai politikai térképen – erről, és még sok minden másról beszélgettünk Forró Krisztiánnal, az MKP elnökével.
Már 2020 júliusában – az MKP élére történt megválasztását követően – a Felvidék.ma-nak adott interjújában egyértelműen kiállt a politikai egységesítés mellett. Ebben a folyamatban az MKP-nak, mint a legerősebb felvidéki magyar politikai formációnak az integráló szerepét hangsúlyozta. Most, hogy bejelentették a Szövetség létrejöttét, hogyan értékeli ezt a folyamatot az elmúlt időszak eseményeinek tükrében?
Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egy egyszerű menet, világos volt, hogy kompromisszumokra lesz szükség, melyeket mindegyik félnek meg kell hoznia. Voltak sikeres, és kevésbé sikeres időszakai is ennek a folyamatnak, de ezzel együtt örülök annak, hogy az egyesülés megtörtént.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy folyamat része, vagyis még mindig nem értünk célba. A cél ugyanis a teljes egység, mind társadalmi, mind politikai síkon. Az ajtóknak mindenki előtt nyitva kell lenniük, akik a felvidéki magyarságot szeretnék képviselni.
Mit jelent ez konkrétan az MKP számára? Ön korábban azt hangsúlyozta, hogy az egyesülési folyamatban az MKP-nak meg kell őriznie önálló arculatát. Hogyan tudja ön szerint a Szövetségen belül ezt megvalósítani, miként tudja az MKP a saját identitását képviselni?
Ez csakis rajtunk múlik, akik ezt a platformot képviselni fogjuk. Ahhoz, hogy a mi eszmeiségünket képviselni tudjuk, ahhoz nagyon fontos volt a párton belüli arányok meghatározása. Természetesen csak akkor tudjuk elnyerni a választók bizalmát, s csak akkor fogják hitelesnek tartani ezt az új pártot, ha azt megfelelő tartalommal töltjük meg. Viszont, amikor arról beszélünk, hogy mi lesz az az irányvonal, amit ez a párt képviselni fog – azaz, ha meg akarjuk tartani azt a vonalat, amelyen az MKP eddig is haladt, tehát a felvidéki magyarság képviseletét – ahhoz nagyon is fontos, hogy az arányok milyenek lesznek az új formációban. Mint ismert, az MKP a Szövetségben az arányok 50 százalékát teszi ki. Szerintem ez egy nagyon korrekt arány, abból a szempontból is, hogy ezáltal megkerülhetetlenné válik az MKP, ugyanakkor a másik két párttal szemben sincs erőfitogtatás.
Tehát ahhoz, hogy az MKP bármit át tudjon ültetni a gyakorlatba, szükséges a partnerek támogatása. Vagyis ez egy korrekt és demokratikus alapokon nyugvó együttműködés lehet.
Az MKP 1998 óta túlnyomóan nemzeti-keresztény-konzervatív alapokon áll, szavazóbázisának jelentős része is ezt az értékrendet vallja. Ezzel szemben a másik két pártról – azaz a „másik 50 százalék” birtokosairól – ugyanez már nem feltétlenül mondható el…
Ahogy az elmúlt évekből és az elmúlt időszakból is kitűnik, ez valóban így van. Ezért is volt korábban két párt (Most-Híd, MKP – a szerk.), s mindkettőnek más volt a világlátása. Viszont azt is látni kell, hogy az MKP által vallott eszmék, ideológia bár rendkívül fontosak, mégsem elég ahhoz, hogy parlamenti képviseletet érjünk el. Tehát a kérdés úgy szól: mit szeretnénk, mit szeretne a felvidéki magyarság? Azt, hogy kitartsunk kizárólag a nemzeti vonal mellett, ezzel biztosítva a képviseletünket helyi szinten az önkormányzatokban és a megyékben, ameddig kitartunk és ameddig vagyunk… Vagy pedig azt mondjuk, hogy olyan helyen is legyen képviselve a közösségünk, ahol rólunk döntenek, de ezentúl nem nélkülünk. Ehhez azonban partnerek kellenek.
Nem tudok elképzelni kézenfekvőbb partnereket, társakat ehhez az úthoz, mint azokat, akik a mieink, tehát magyarok.
Valószínű, hogy az ideológiai különbségek nem fognak eltűnni egyik napról a másikra, ezt nem is várhatjuk el, nem is lenne hiteles. Ugyanakkor meg kell tudnunk találni a közös hangot, és véleményem szerint ennek a formációnak egy jobbközép pártnak kell lennie, amely kerüli mindkét oldalon a szélsőségeket és keresi a közös hangot, úgy a felvidéki magyarság valamennyi tagja, mint a szlovák pártok között is.
(Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Mit ért szélsőségek alatt? Az autonomisták ide számítanak?
Én úgy gondolom, hogy az autonómia szó az utóbbi időben nagyon sok ember előtt – és itt értek felvidéki magyarokat is – vörös posztóvá vált. Félnek ettől a szótól. Ha valaki azt mondja: autonómia, sokakban az a képzet merül fel, hogy itt országhatárok változnak, kikanyarítanak valamit az országból, akár elcsatolás útján. És ez nagyon rossz dolog, mert gátolja még a lehetőségét is annak a párbeszédnek, amit ez a téma egyébként megkíván. Szükség lenne arra, hogy beszélgessünk az autonómiáról, és beszélgessünk arról, hogy ez mit jelent más országokban, például Dél-Tirolban. Azt meg tudom érteni, hogy néhány ember számára ez ijesztő, az előbb említettek miatt.
Viszont, ha úgy tesszük fel a kérdést: Ki az, aki szeretné, hogy az az adó, amit abban a régióban befizet, ahol él, ott helyben maradjon; ki szeretné, hogy a helyben termelt javak abban a régióban, ahol él, segítsék az oktatást, egészségügyet, kultúrát, sportot? Nem hiszem, hogy bárki erre a kérdésre azt válaszolná, hogy ez nem jó! És itt függetlenül attól, hogy itt élő magyarokról vagy szlovákokról van szó, szerintem mindannyian egyetértünk azzal, hogy azt szeretnénk, hogy a saját sorsunkat mi magunk tudjuk befolyásolni és alakítani.
Ez a megmaradásunkat és a gyarapodásunkat szolgálja.
És még egyszer mondom: függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségről van szó az adott régióban, mert ez mindenkinek jó lehet. Véleményem szerint, ha így tesszük fel a kérdést, akkor teljesen másképp áll hozzá mindenki ehhez a témához.
Ez foglalja magába az önigazgatást, az önkormányzatiságot?
Az önkormányzatiság azt kell, hogy tartalmazza, hogy mi saját magunk irányítjuk azt a helyet, azt a régiót, ahol élünk. Erre kitűnő példák állnak rendelkezésre külföldön. A szlovákok részéről sajnos van egy félelem, hogy miért akarja itt bárki is tanulni a magyar nyelvet, stb. –
nem értik, hogy mi nem úgy költöztünk ebbe az országba, ahol élünk. A mi elődeink, őseink, nagyszüleink itt éltek. Tudatosítani kell, mi nem tehetünk arról, hogy átrajzolták a fejünk felett a határokat. Mi ennek az országnak a szerves részei vagyunk.
Európában azonban az sem egyedülálló, hogy a többségi nemzet a helyben élő nemzeti közösség nyelvét tanulja. Így van ez Finnországnak azokban a régióiban, ahol svédek élnek, és a finnek svédül is tanulnak….
Ezeket a dolgokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és amikor azt mondjuk, hogy a közösségünk számára vannak fontos kérdések, amiket meg kell oldani, akkor erre nem ördögtől való gondolatként kell tekinteni, hanem úgy, hogy ez valóban a mi megmaradásunkat szolgálja. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi az ország számára egy színfolt vagyunk, pluszt hozunk ennek az országnak, értéket képviselünk – és ezt így is kellene kezelni!
Ha jól értem a szavaiból, akkor tehát a Szövetség esetleges parlamentbe jutása esetén határozott célja lesz, hogy a partnereiben ezt a gondolatot úgymond elültesse?
Mindenképpen ez kell, hogy a cél legyen.
Az önkormányzatiság gondolata véleményem szerint a felvidéki magyarság megmaradásának egyik alappillére.
Annak idején kongresszusi felszólalásomban is harmadik alappillérként említettem (nem fontossági sorrendben!). Ezt a gondolatot természetesen a szlovákság felé is szükséges prezentálni, de úgy, hogy pontosan értsék, miről van szó, hogy itt nem harcolni akar bárki is, nem ellenségként kell ránk tekinteni, hanem éppen ellenkezőleg: ennek az országnak mi egy többletet tudunk hozni. És ez nagyon fontos.
A szlovákokkal közös történelem köt össze bennünket, nem viselkedhetünk ellenségekként. Itt vagyunk Európa szívében, abban kell tehát gondolkodnunk, hogyan tudunk közösen, együtt erősek lenni! Erről szól a Visegrádi Együttműködés is.
Ön korábban erényként fogalmazta meg, hogy az MKP egy demokratikus, alulról építkező struktúrában él és létezik. Ezt a struktúrát is meg fogják tudni őrizni a Szövetségben?
Én nagyon szeretném, hogy ez így legyen. Partnereinknek hangsúlyozzuk is, hogy miért fontos ez. Valóban ez az alulról építkező módszer az, aminek köszönhető, hogy még mindig létezik az MKP, és jelenleg is a legerősebb magyar formáció – úgy, hogy több mint 10 éve nem vagyunk a parlamentben. Ezeket az értékeket meg kell őrizni, különben tucatpárttá válnánk, amilyenből van itt bőven. Az itt élő magyarok ügyét egyetlen párt sem vállalja úgy fel, mint az MKP vállalta fel eddig, ezért is fontos, hogy ezt az irányvonalat folytassuk.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ma már kevés azzal előállni, hogy itt egy magyar párt, aki tehát magyar, az szavazzon rá. Ez önmagában kevés. Az, hogy mi magyar kérdésekkel fogunk foglalkozni, olyan evidencia, mint hogy reggel felkel a nap és este lenyugszik.
Ugyanakkor égetően fontos, hogy a gazdasági kérdéseket (lásd déli és főleg keleti régiók fejlesztésének elmaradása) hangsúlyozzuk. És erről már volt szó, ez nem csak az itt élő magyarok számára fontos… Gondoljunk bele. Hiszen, ha Dél-Szlovákiában felépül egy kórház, ott nem csak magyarokat fognak ápolni.
(Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Az óvodaprogram is azt mutatja, hogy a (magyar állami támogatással) felújított óvodákba nem csak és kizárólag magyar gyerekek járnak, hiszen akár szlovák gyerekek is részesülhetnek ezekből az előnyökből.
Így van! És rengeteg ilyen programot tudnánk említeni. Itt van például a Ringató – olyan szülők is igénybe veszik, akik nem is tudnak magyarul. De érzik, tudják, hogy miért jó ez a babának – és senki nem küldi őket el azzal, hogy hahó, ez csak a magyaroknak szól. Szó sincs ilyesmiről! Ez is összehozza az embereket, és azok a feszültségek, melyek léteznek a nemzetiségek között, ezáltal feloldódnak. Nekünk ezeket a lehetőségeket kell keresni! Mindenkinek az az érdeke, hogy békében éljünk.
Most, hogy áttekintettük az MKP értékeit, nézzük az érem másik oldalát, mert hiányosságok is vannak azért. A Szövetség megalakulását bejelentő sajtótájékoztatót követően a közösségi médiában kapott hideget-meleget az MKP, a felvidéki magyar politikumról pedig az a vélemény fogalmazódott meg sokakban, hogy „csak a pénz érdekli őket”, és ezeknek a politikusoknak eszükben sincs elmenni a vályútól…
Ha ez így lenne, és a pénz motiválná az embereket, akkor az MKP-ban nem dolgoztak volna olyan sokan az elmúlt tíz évben annak ellenére, hogy parlamenten kívüli párt. És persze lehet azt mondani, hogy néhányan megyei képviselők, alelnökök, polgármesterek – de nemcsak róluk szól az MKP.
A helyi szinteken, ott, ahol a mindennapi munka folyik, a tagjaink nem a politikából élnek, éppen ellenkezőleg – a szabadidejüket áldozzák a közösségi munkára.
Meg tudom érteni ugyanakkor azt, hogy az emberek megcsömörlöttek az elmúlt 10 évtől. Csalódtak a politikában – és ez nemcsak a magyarokra vonatkozik, hanem általában a szlovák választókra is. Az emberek csalódottak, úgy érzik, lenézik őket, és csak a választások előtt vannak megszólítva, és utána aztán el vannak felejtve négy évre.
Ennek az attitűdnek a meglétét tudomásul kell venni. És azt is, hogy ez nem fog megváltozni egyik napról a másikra. Különösen, amikor azt látják, hogy a válság közepén, amikor az emberek megbetegednek, meghalnak, elveszítik munkájukat, nem tudják fizetni hiteleiket, a politikusok civakodnak – mindössze egy évvel a kormányalakítást követően…
Ezen csak úgy lehet változtatni, ha az emberek azt tapasztalják: dolgozunk, és az ő érdekükben dolgozunk.
Ha nagyon jóindulatúan akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, a Szövetség még igencsak formálódóban van – elég csak arra gondolni, hogy a múlt héten az Összefogás részéről lényegében nyílt hadüzenet látott napvilágot a közösségi médiában, alig pár nappal a létrehozását bejelentő sajtótájékoztató után. Marcinkó Adrián bejegyzése szerint: „Az Összefogás maroknyi csapatától várni, hogy majd mi egyedül megoldjuk a „takarítást”, aztán amikor már kitisztítottuk a terepet a fiataloknak, megjelennek és csatlakoznak. Bocsánat, de nekem ez egy alibista hozzáállás.” Amikor ilyennel szembesül a közösségi médiában, mire gondol? Hogy lesz ebből árkok betemetése, ha az Összefogás építkezés helyett máris a régiek takarításával „mozgósít”?
Jogos a kérdés. Ahogy említettük is: három, teljesen különböző szubjektumról van szó, s mindhárom másképp látja a világot. Másképp képzelik el a „jót”. Hiszem, hogy mindenki a jót akarja, csak épp mindenki másképp látja az oda vezető utat. És ez óhatatlanul is oda vezet, hogy vannak nézeteltérések. Ez nem is lehet másképp, mert ha nem így lenne, akkor már régen meglett volna ez az egység. Tehát az új szövetségen belül is meg kell találni a közös hangot.
Amit ön említ, hogy itt takarításról van szó, ezt a megnyilvánulást az Összefogás néhány politikusától én is tapasztaltam.
Én inkább ezt a tapasztalatlanságnak tudom be, és bízom benne, hogy ez az elkövetkező időkben változni fog.
Mert ha valakinek valamilyen problémája van, akkor azt természetesen meg kell oldani és ha nézeteltérések vannak, azokról beszélni kell. De ezt házon belül kell megbeszélni, mert láthattuk az elmúlt egy évben a kormány példáján, amikor a kormánytagok egymásnak üzengettek a Facebook-on, hogy az hova vezetett.
Nemcsak egy kifelé mutatott egységre van szükség, hanem olyanra, ami valóban hiteles, azaz megtalálta belül a közös hangot. Ezt alapvetőként kell tekintenünk, mert az emberek azonnal érezni fogják, ha ez az egység csak úgy tessék-lássék összerakott egység, de valójában nem tud egy irányba húzni. Ha így volna, nem is lenne az egésznek értelme. Nem azért kell egységet létrehozni, mert ez a „trendi”, hanem mert erősek akarunk lenni és ezzel a közösségünket hatékonyan képviselni.
Több alkalommal említette, a sajtótájékoztatón és azóta is, hogy az ajtó mindenki előtt nyitva áll, aki csatlakozni szeretne a Szövetséghez. Voltak azonban ezzel kapcsolatosan kritikus hangok, pl. az Új Egység Mozgalom részéről, amely bár nem politikai párt, mégis sérelmezte, hogy őket kihagyták ebből a folyamatból. Miután az MKP maga is büszkén vallja, hogy demokratikusan, alulról építkező szervezet, így a Szövetségben is jelen kell lennie az alulról építkező-formálódó erőknek? Meg kívánják szólítani például az említett mozgalmat a jövőben?
Ez az új párt valóban nyitva kell, hogy álljon a jövőben is mindenki előtt, aki dolgozni szeretne a közösségünk érdekében. És aki ezt valóban komolyan gondolja, én hiszem, hogy megtalálja ennek a lehetőségét. Azt már lefektettük, hogy platformok útján képzeli el a működését a Szövetség, és bárki, aki csatlakozni szeretne, be tud lépni bármelyik platformba. A lehetőség tehát adott.
Azt nehezen tudom elképzelni, hogy valaki úgy akar belépni, hogy rögtön „kérek ezt, kérek azt”. Ezt nem tudom támogatni.
Hangsúlyozom: a lehetőség a csatlakozásra mindenki számára adott. Ugyanakkor természetesen mi is keressük azokat az embereket, akik hozzá tudnak tenni a közös célhoz. Csak így lesz hiteles, és nem egy belterjes történet…
Hozzáteszem: az országon belül is keressük ezeket az embereket, tehát kell a szlovák oldalról is partnereket keresni, mert másképp, egyedül a minket érintő problémákat nem tudjuk megoldani. Tehát nyitottak vagyunk.
Úgy, hogy közben az értékeinket nem adjuk fel…
Ez így igaz. Nemcsak, hogy nem veszíthetjük el, hanem éppen ezért dolgozunk, ez a célunk, hogy ezek az értékek megmaradjanak. Ha nem ez lenne a fontos, akkor nyugodtan mehetnénk akármelyik szlovák pártba…
Szívesen is látnának erről az oldalról érkező politikusokat…
Biztos vagyok benne. De látjuk jól, hogy a szlovák pártok keretein belül induló egyéni kezdeményezések a parlamentben süket fülekre találnak. Hiába van tehát kezdeményezés például a kitelepítettek emléknapjával, a népszámlálással vagy az állampolgársággal kapcsolatban, ám nincs mögötte valódi politikai akarat.
A kérdés az, hogy valóban megoldásokat keresünk – mert ahhoz partnerekre van szükségünk, valamint erőseknek és egységeseknek kell lennünk – vagy csupán hallatni akarjuk a hangunkat?
Nemrég került sor egy igen fontos találkozóra Budapesten Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Matteo Salvini között. Egy új európai jobboldal van formálódóban, s ezzel együtt talán egy új Európa is, aminek ily módon benne lehetünk a sűrűjében. Ebben a képletben hol helyezkedne el a Szövetség, melyik az az EP-párt, amelyhez csatlakozna? Maradna az EPP-nél, vagy hallgatna az új idők új dalaira Magyarországgal és szövetségeseivel?
Jelenleg a Szövetség pártjai közül az MKP is és a Híd is az EPP-n belül működik. Ennek a jelentősége azonban, tekintettel arra, hogy nem vagyunk jelen az EP-ben, a korábbiakhoz képest nem olyan fajsúlyos.
A Szövetségen belül valószínűleg ezt az irányvonalat fogjuk képviselni, és természetesen érdeklődve várjuk, hogy ez az új formáció, amennyiben létrejön, minek a mentén fog működni. Amennyiben úgy látjuk, hogy a közösségünk számára előnyös lenne megfontolni a csatlakozást, akkor e témát meg fogjuk nyitni és beszélni fogunk erről.
Végezetül, ha nagyon röviden kell megfogalmaznia, hogy miért bízzunk ebben az új pártban, mit mondana?
Az nem lenne hiteles, ha azt mondanám: bízzanak bennünk! Hiszen ez egy új formáció, nem tett még le semmit az asztalra, az emberek nem tudják, merre fog haladni – tele vannak kérdésekkel. Én inkább azt kérném: adjanak esélyt és lehetőséget ennek a pártnak, hogy bebizonyíthassa, valóban az ő érdeküket is akarja képviselni. Az „is” itt pedig azt jelenti, hogy a jövőre is gondolunk: gyermekeink és unokáink, a következő generációk érdekeit is szem előtt kell tartanunk.
A labda tehát most nálunk pattog, nekünk kell bizonyítanunk, én mindössze időt és lehetőséget kérek a polgároktól…
