Az akkori kormányfő, Igor Matovič javaslatára a pozsonyi törvényhozás 2020. április 19-én hagyta jóvá a választásokat követően megalakult kormány programját. Mivel akkor bő egy hónapja teljesen új, soha meg nem élt, sohasem tapasztalt helyzetbe kerültünk a koronavírus-járvány begyűrűzését követően, sőt, a teljes lekapcsolás (lockdown) állapotába, nyilvános jegyzetemben azt hiányoltam, a kormány miért nem válság-kormányprogramot fogadott el.
Miért gondolta úgy, hogy az élet hamarosan olyan mederben folytatódik majd, ahogyan azt 2019-ig megéltük… Az élet igazolta hiányérzetemet, hiszen a kormányzati intézkedések, amelyek a járvánnyal és a járvány következményeivel kapcsolatban lettek foganatosítva, hiányosak, lassúak, ezzel szemben irtózatosan drágák voltak, ellenben a kormányprogramba foglalt célkitűzések döntő többségének megvalósítása el sem kezdődött.
Kaotikus, koncepció nélküli, rögtönzésekkel teletűzdelt válságkormányzást éltünk meg az elmúlt bő egy év folyamán, ami hűen tükrözte azt, hogy semmiféle válságstratégia vagy válság-kormányprogram nem állt a kormány rendelkezésére.
Attól tartok, ez máig így van. Nagy kár, hiszen ha nem a megszokott mederben fogadják el a kormányprogramot, hanem krízishelyzetre összpontosító, válságkezelési stratégiát, válságprogramot fogadtak volna el, bizonyára máshol tartanánk. A járvány miatt elhunytak száma talán nem haladná meg a 11 ezret, a szövődményekkel küzdők száma talán jóval alacsonyabb lenne. Ám nem így történt.
Tegnap az új kormány, Eduard Heger vezetésével ugyanabba a mederbe lépett, noha a bölcs kormánynak el kellene fogadnia a bölcsek által megfogalmazott közmondást: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Az új kormány leporolta a tavalyi kormányprogramot, kiiktatta belőle azt a szó szerint néhány célkitűzést, amelyet megvalósítottak, majd a törvényhozás másodjára is elfogadta szinte ugyanazt a programot, amelyet 2020. április 19-én. Legalább kiegészítették volna olyan fejezetekkel, amelyek a tapasztalatok alapján lefektetnék járvány idejére a teendőket, a kormány válságkezelő stratégiáját. Még ezzel sem törődtek.
Két lehetősége van a kormánynak: igyekszik majd megvalósítani a frissen jóváhagyott kormányprogramba foglalt célkitűzéseket, semmibe véve a járványt és annak következményeit, ami az objektív valóságra való tekintettel nem életszerű, teljesen valószínűtlen. Mivel az elmúlt bő egy év folyamán a járvány és annak következményei uralták a politika és a gazdaság mindennapjait – és sajnos valószínű, hogy ez folytatódik a jövőben is – nagyon kevés ideje és tere marad a kormánynak arra, hogy alapvetően a kormányprogramba foglaltakra összpontosítson.
Egyetlen példa, amely a kormányprogramot hűen jellemzi: a közösségünket, más nemzeti közösségeket és a déli régiókat, szülőföldünket érintő néhány – számunkra nem jelentéktelen – célkitűzés közül, amelyet a tavaly jóváhagyott kormányprogram tartalmaz, egyetlen egyet sem valósítottak meg. Másképpen: a kormányprogramba foglaltak közül a választási időszak egynegyedében vajmi kevés valósult meg.
Mire jó az ilyen kormányprogram, ha a gerincét nem a válságkezelés, a járványból való mihamarabbi kilábalás, a járvány következményeinek hatékony orvoslása képezi, hanem a sodródás, a távolba révedő, ködös, mai körülmények között nehezen megvalósítható célkitűzések sora?
Mintha a kormány tagjai valamilyen alternatív világban élnének, nem a mai, járvány uralta valóságban. Netán úgy gondolják, hogy a második hullám lecsengésével a járványnak vége, jön a 2019-ig ismert valóság? Ennyire nem lehetnek eltávolodva, elrugaszkodva a realitástól. Hiszen a kormányprogram struktúrája, tartalma a 2019 előtti állapotokat tükrözi és úgy épült fel, mintha 2020 márciusától mi sem történt volna.
Vetítsük le mindezt a számok nyelvére. Eredetileg 2019-re már hiány nélküli államháztartási gazdálkodással számoltak. Majd korrigálva azt, az akkori kormány 2020-ra egymilliárd eurós hiánnyal számolt, a nagyjából 18 milliárd eurós tavalyi állami költségvetésben. Ehelyett a költségvetési hiány 2020-ban túlszárnyalta a 6 milliárd eurót. Ebből csupán 1,3 milliárdot áldoztak gazdasági kármentésre, a vállalkozók és a vállalatok állami segélyezésére járvány idején. De hová lett a hiány további – a tervezett deficiten és a gazdasági kármentésen kívüli – majdnem 4 milliárdnyi része? 2021 első negyedévében 700 milliót költött a kormány gazdasági kármentésre és 480 milliót az antigénalapú tesztelésre, országszerte.
Az utóbbiból felépíthettek volna 3 korszerű kórházat, legalábbis az EU Újjáépítési Alapjának hazai költségvetését és az abban szereplő konkrét célkitűzést, 5 korszerű kórház felépítését látva. Vagy jóval többet és gyorsabban áldozhattak volna a vállalkozók állami segélyezésére a járvány idején, hogy jóval kevesebb vállalkozás, kereskedés szűnjön meg.
Sorolhatnám tovább. 2021 végére az államadósság elérheti az össztermék (GDP) 70 százalékát. Majd a következő években hol állapodik meg? Folytatódik tehát a sodródás, az irtózatosan nehezen megvalósítható kormányprogram alapján. Úgy tűnik, mintha a kormány nem is igényelné a feszes, ám valós menetrendet, a hiteles alapokra épülő kormányprogramot. Korlátok nélküli, szabad kormányzásban érdekelt, nyitott, határtalan számlával. Gondolják: majd lesz valahogy, az élet majd elrendezi.
A szerző az MKP szakmai alelnöke.
(Farkas Iván/Felvidék.ma)
