Április 24-én a győztes nagysallói csata 173. évfordulójáról emlékezett meg a lévai magyar közösség. A nagysallói csata köztemetőben álló emlékművéhez a helyiek mellett a környékről, valamint az anyaországból is érkeztek emlékezők.
Újra ünnepelni gyűltünk össze – fogalmazódott meg a bevezetőben. Mint elhangzott: 1849. április 19-e arany betűkkel íródott be a magyar nemzet történelemkönyvébe.
„173 évvel ezelőtt voltak, akik életüket áldozták a szabadságért. Ezért az örökségért azonban naponta meg kell küzdenünk. Például úgy, hogy részt veszünk a közügyekben, s nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk”
– hangsúlyozták a köszöntőben.
Vincze László levéltáros (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A megemlékezés szónoka Vincze László, a Nyitrai Levéltár lévai fiókintézetének levéltárosa volt. „Ha azt mondják, 1848. március 15-e, azt feleljük rá, hogy forradalom. Ha azt mondják, 1848/49, akkor azt válaszoljuk rá, hogy szabadságharc. Ha azt mondják, 1849. április 19-e, azt mondjuk, győztes nagysallói csata” – kezdte bevezető gondolatként.
A nagysallói csata eseményeit Klapka György visszaemlékezéseiből idézte fel. A tábornokot idézve elmondta: „a Nagysallónál vívott győzelem a legdöntőbb volt minden eddigi között”.
A megemlékezők egy része a lévai köztemetőben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ugyan győztes csata volt, ám sok volt a halott és sebesült mindkét oldalon. Az ellenség több mint kilencszáz embert vesztett, emellett a tárgyi veszteség is jelentős volt – summázta a levéltáros.
Kijelentette: csatában harcolt és elesett honvédek mind hősök voltak.
„Hősök, mert mindazt, amit tettek, nem önös érdekből cselekedték. Nem személyes érdek vezette őket. A magyar nép nevében álltak ki az igazságért, a magyar szabadságért harcoltak”
– hangsúlyozta Vincze László.
Kísérőprogram a megemlékezésen (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kitért a szabadságharc lévai vonatkozására is. Mint jelezte, a harc elkerülte a várost, azonban a lévai vár szolgált egy ideig Görgey főhadiszállásaként. A lévai polgárság is tevékenyen kivette a részét, többek között a felállított katonai kórházakat látta el adományokkal. Szénát, tűzifát szolgáltatott a katonáknak. A lévai iparosok az ágyúkat javították, s kötelet gyártottak a kálnai és a zsemléri híd megépítéséhez – sorolta a levéltáros.
„Ma nemcsak a nagysallói csata áldozataira emlékezünk, hanem a szabadságharc valamennyi résztvevőjére, akik életüket adták a magyar függetlenségért” – szögezte le. Hozzátette: bátran mondhatjuk, hogy a leverése ellenére nem volt hiábavaló küzdelem.
Lévai magyar szervezetek és intézmények koszorúztak (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A nemzetben nemcsak élt, hanem erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje.
„1848/49 arra tanítja a közösséget, hogy áldozatot kell hozni, megújulni és előre kell tekinteni. Az emlékezés a múltról, a jelenről és a jövőről is szól. Mi jól tudjuk, hogy nemzetünk ereje mindig is abban rejlett, hogy a történelmünk viharos eseményei ellenére képesek voltunk felállni, megújulni, megerősödni és megmaradni”
– folytatta.
A koszorúzók között Csenger Tibo, megyei alelnök és Kakas Pál (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A megemlékezés során rövid műsort adtak a helyi Juhász Gyula Alapiskola tanulói, valamint a Juhász Gyula Irodalmi Színpad és Nagy László.
Az esemény zárásaként a lévai magyar szervezetek és intézmények, valamint a vendégek megkoszorúzták az emlékművet.
Az emlékműről és annak felújításáról ITT és ITT olvashatnak.
A tisztelet koszorúi az emlékműnél (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
(Pásztor Péter/Felvidék.ma
