Tudom, hogy nyáridőben politikusi berkekben a fű sem rezdül, az urak jól megérdemelt egzotikus nyaralásaikat töltik, s többnyire onnan, a közösségi oldalak jóvoltából hallatnak magukról, válogatott sértésekkel, vádaskodásokkal illetve ellenfeleiket, akik történetesen a barátaik kéne hogy legyenek, lévén koalíciós partnerek. Na erre szokás mondani, hogy minek lennének ellenségeik, ha ilyen barátaik vannak…
Szóval miközben rendkívül válságos időket élünk, s most még ugyan tombol a kánikula, de hamarosan az lesz többek között a gondunk, hogy nem lesz mivel, vagy ha lesz mivel, nem lesz miből fűtenünk, hogy megfizethetetlenné válnak számukra az alapélelmiszerek, a villany és sok más egyéb.
Mi több, ha a világban zajló történésekre, a békével felelőtlenül hazardírozó politikai tényezőkre tekintünk, rá kell döbbennünk, nem biztos, hogy az lesz a legnagyobb bajunk, hogy télen fázni fogunk. De visszatérve a belpolitikai történésekre, a szlovák Titanicon szól a zene, miközben nem oly távolban már jól kivehetően kirajzolódnak a jéghegy körvonalai. Pontosabban nem is zene az, hanem veszekedés, kicsinyes perpatvar fülsértő ricsaja, ami gondterhes nyarunk közepette elnyomja a tücsökciripelést és az egyre fogyatkozóban lévő madaraink énekét.
Matovič veszekszik Sulíkkal, Sulík üzenget Matovičnak, Fico odamondogat mindenkinek, miközben érdemben nem történik semmi. Holott kellene történnie, sürgősen megoldást, vagy legalábbis enyhítést kellene találni az emberek égető gondjaira, ám ehhez akarat és tehetség kellene,
viszont sajnos politikusaink mindkettőnek híján vannak. Ők a túlélésre játszanak, arra, hogy kihúzzák a választásokig, s addigra anyagilag kellőképpen bebiztosítva magukat, ha minden kötél szakad, akár el is húzzanak ebből szerencsétlen, a választási ígéreteknek megfelelően „felvirágoztatott“ országból.
Ebben a vérforraló nyári hőségben olyan gondolatai támadnak az embernek, hogy az lenne az igazi demokrácia, az ideális népuralom, ha az ilyen alkalmatlan kormányokat a nép referendum, elnöki vétó, alkotmánybíróság és minden további cirkusz nélkül elküldhetné ennél is melegebb tájakra, ám a nép, ez a jámbor és béketűrő nép bizony a kelleténél ritkábban veszi ilyen ellentmondást nem tűrő módon a kezébe a dolgok irányítását.
Így aztán telik-múlik az idő, s nem történik érdemben semmi, miért is történne, az emberek sorsának jobbítására nem érkezik Brüsszelből ukáz, legfeljebb olyan ajánlások, hogy fűtsünk, világítsunk, zuhanyozzunk kevesebbet, onnan az eredményes megszorításokért járnak majd az engedelmes kormányoknak a vállveregetések,
gondolatrendőrség helyett pedig szobahőmérséklet- és zuhanyrózsa-rendőrséget lehet majd csatarendbe állítani Timmermans-kommandó néven. A gázt pedig, amennyiben lesz, testvériesen meg kell majd osztanunk azokkal, akik a leghangosabban ágáltak az oroszok elleni szankciók bevezetése mellett.
S ha már a gondolatrendőrséget említettük, amennyiben Orwell megérhette volna ezt a mostani orwelli világot, szerintem sutba vágná a tollát, mert ezt már ő is túlzásnak tartaná. Erről jut eszembe, az 1984 című regényében szereplő, a világot uraló három nagy államalakulat egyikének hivatalos ideológiája az önkiirtás. Nos, mi jelenleg most ebbe az irányba haladunk…
(NZS/Felvidék.ma)
