A Szent László hadosztály a Magyar Királyi Honvédség elit gyalogsági egysége volt, melyet a második világháború utolsó éveiben állítottak fel.
Az első nagyobb alkalmazásra 1944 decemberében került sor az Ipoly és a Garam térségében, de itt sem hadosztályként vetették be, hanem az alárendelt ezredeket vagy zászlóaljakat tűzoltó módra vezényelték az éppen veszélyeztetett frontszakaszok megerősítésére.
A hatalmas szovjet túlerővel szemben hősiesen védekezve fedezték a német visszavonulást, melyet Heinz Guderien német vezérkari főnök levélben köszönt meg a honvédelmi miniszternek. E harcok során azonban a hadosztály jelentős része megsemmisült.
A hadosztály parancsnoksága Budapesten, 1944. december 2-án alakult meg, azonban együtt sehol sem került bevetésre, egyes ezredeit, zászlóaljait tűzoltó módra vezényelték a veszélyeztetett frontszakaszok között. A Szent László hadosztály 1/II. ejtőernyős zászlóalját Székesfehérvár térségéből, Esztergomon át a Dunától északra a Bélára áttelepült német parancsnokság alárendeltségébe Garamkövesd, Bajta, Leléd, Ipolyszalka, Letkés területére kellett átcsoportosítani.
Az elit alakulat 1944. XII. 22-1945. I. 9. között a Garam-ipolyi harcok során vívta az egyik legkeményebb harcát; a letkési hídfőnél nagy veszteségek árán elkerülte a szovjet bekerítést és hadifogságot.
A Szent László hadosztály hőseire emlékezve a helembai fiatalok szervezésében indult el pár évvel ezelőtt egy emléktúra.
Méri Lajostól a Csemadok vezetőjétől megtudtam, hogy 2014-ben már egy emlékművet felavattak a községben e harcokban és a hadosztályban elhunyt hősök emlékére. Évente szervezik a emléktúrát, melyhez egyre többen csatlakoznak, magyar Honvéd Hagyományőrzők tagjai is.
Ez év december fagyos reggelén indultak a kétrészes túrára, azon az útvonalon, melyet az egykori hadosztály is végigjárt, védve az érintett falvakat. Helemba községből indultak, majd a bajtai, lelédi erdők hivatalos turista ösvényén mintegy 20 km-es utat tettek meg a nappali és esti túra során. A húsz fős csapatban a tizenévestől kezdve, nyugdíjas hazai, és magyarországi (Veszprémből, Szolnokról) honvéd hagyományőrzők voltak, akik közül volt aki a négyórás túra után vállalta az esti 19 óráig tartó útszakasz megtételét is.
Méri Lajos szervező elmondta, hogy csaknem húsz éve foglalkoznak a megemlékezéssel, főleg még akkor élő tanúk, részt vevők visszaemlékezéseiből, és irodalmi anyagból tájékozódtak a Szent László hadosztály tájainkat is érintő tragikus eseményekről. Ezért érzik, hogy erkölcsi kötelességük emlékezni ezen időszakra, azokra a hősökre, akik életük árán is védték falvainkat. Példaképek ők!
A falu felett magasodó kereszttől – melyet szintén a fiatalok helyeztek el pár évvel ezelőtt – gyönyörű panoráma nyílik a vidékre, ahol a táj még most is viseli a világháború harcainak nyomait – bármerre nézünk, látni ágyúlövedék vagy gránát ütötte krátereket. Ez mintegy mementó az emlékezésre, a jelennek és a jövőnek jelzi, hogy: ne feledjük múltunkat!.
Tisztelet a hazai magyar honvéd hagyományőrzőknek, akik között nem kevés fiatal van!
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
