A napokban arra éreztem késztetést, hogy végigpásztázzam a szlovák független objektív sajtót (továbbiakban F.O.S.). Nyakamba vettem a netet és bepötyögtem mindenfélét, s abból is eleget. Mit ad Isten, az internet legsötétebb (vigyor) bugyraiban találtam magam, a keresőm a Pravdá-t kínálta, de olyannyira, hogy majd bedúvadt. Na mondom, legyen, ha már így kívánta a sors, belekacsintok, mit írnak az atyafiak.
Meg is akadt a szemem a Kerekes Vicával készített beszélgetésen. Faggatta a szerkesztő fűről is, meg fáról is. Csupa „okosságot“ hordott össze. Van ám csuda jó szerepe, ahol LGBTI00+ cselédlányt játszik, amire igenis büszke, mert akkora rá az igény, mint Kijevben a józan észre! Véleménye szerint a kultúra jelenti a helyes utat az elfogadás felé.
Javallom Madách Imre Az ember tragédiája című olvasmányt, s azon belül is a VI. színre szíveskedjen összpontosítani. Ez vár minden megtébolyodott társadalomra. Majd ezek után komolyabbra veszi a dolgát, s kellő szerénységgel, de annál nagyobb odaadással veti magát a politika bugyraiba, s hosszan ecseteli, mi is lenne egy képviselő „dóga“. Csibém, „adjá“ nekik, mondom magamnak.
Ontsad a szavakat, annyira cuki, amit mondasz. A következőkben jönnek a kötelező figurák, mint a műkorcsolyában. A nők helye a társadalomban és láss csodát, a magyar sajtó helyzete.
Meg is szakértette illő pontossággal, s arra a következtetésre jutott, hogy az anyaországban nincs sajtószabadság, viszont Szlovákiában még van. Na Vicukám, ezt „megaszontad“!
Én másként tudom ám. Kuciak, Isten nyugosztalja, forog a sírjában! Dull Szabolcs, a baloldali sajtó vezíre Strasbourgban a magyar sajtószabadsággal kapcsolatos meghallgatáson így szólt vala: „Sajtószabadság létezik Magyarországon…“ – erről cikkezett a Telex is tavaly októberében. Tessék csatornát váltani kedveském. Mária Kolíková törvényjavaslatára még emlékszünk, tiszteletem? Ami a sajtót illeti, a források aránya ideológiai elkötelezettség szerint:
Baloldali: 57,5%
Semleges: 27,5%
Jobboldali: 15%
Tekintsünk vissza az időben, s idézzünk fel néhány F.O.S.–ban elhangzott vagy leírt kijelentést:
Tóta W. Árpád „büdös magyar migránsokról” és „magyar banditákról” cikkezett, Bangóné élő adásban „patkányozta“ le a konzervatív embereket, Nagy Attila Tibor baloldali politikai tanácsadó szintén egy TV adásában a koronavírusban meghaltak családjának gyászával viccelődött, Szarvas Koppány Bendegúz a lámpavasra kívánta a kormány tagjait, Márki-Zay pedig brillírozott, amikor csak tudott. Korózs Lajos kamuvideókat készítgetett, Varjú és az „ajtómágnes“ Ágnes cirkuszba illő hévvel rohangált az MTVA székházában.
Sorolhatnám a végtelenségig, mi minden hangzott el eme nemes emberek lepénylesőiből, de feleslegesnek érzem. S mint minden alkalommal, következmények nélkül tehették ezt. Mi, trágyával etetett gombák úgysem tudjuk, mi a jó, igaz. Ez sutára sikeredett ám, mint a műkorcsolya Eb megnyitóján látottak (ajánlom mindenkinek, tessenek megnézni, oltári a csóka). Remeklés helyett megint vicces lett a vége Vica.
De komámasszony „megszakérthetné“ éppenséggel Malina Hedvig ügyét, a Kuciak-gyilkosságot, a Munkácson történteket, vagy ha úgy tetszik, a Beneš-dekrétumokat s az azzal kapcsolatos elkobzásokat.
Témából lenne egy szakajtónyi, csak válogatni kellene közülük, mint atyafi a vadkörtében! Ja, hogy akkor nem „vóna mán meló“, értem én, a kotta világosan adott, a mantra bemagolva, mint az egyszeregy. A Korózs Lajos-díj azért biztos, nyugalom!
Bátorkodom javasolni, hogy foglalkozz azzal, amihez valóban értesz! Maradj kérlek a színpadnál és a filmeknél, de ha úgy tetszik, a művészetnél. Sorozatosan vesztesz ilyesféle nyilatkozatokkal a nívódból.
(Urbán Zoltán/Felvidék.ma)
