Tavaly a jóérzésű emberek együttérzésének felkeltésére szolgáló hírként szerepelt a sajtóban, hogy a háború okán a kikötőkben rekedt ukrán gabona miatt veszélybe került a szegény afrikai országok ellátása, aminek következtében eddig nem tapasztalt méretű éhínség, globális élelmiszerválság fenyeget.
Ennek elkerülésére nemzetközi összefogás keretében a szomszédos országok – köztük az ukránoknak történő fegyverszállítást megtagadó és ezért bírálatok kereszttüzébe került Magyarország – a gabonát szárazföldi úton igyekeztek eljuttatni az uniós kikötőkbe.
Az Európai Unió pedig vámmentessé tette az ukrán gabonát – és más élelmiszeripari termékeket –, ami utólag jókora baklövésnek bizonyult.
Az olcsó, mindenféle uniós szabály betartásának mellőzésével (például a rég betiltott veszélyes növényvédő szerek használatával) termesztett tetemes mennyiségű ukrán gabona ugyanis zömében egyáltalán nem az afrikai éhezőkhöz került, hanem Törökországba és Európába. A segítőkész országok pedig „jótett helyébe jót ne várj“ alapon alaposan ráfizettek a dologra, mivel egyes nagyvállalatok és spekulánsok elárasztották az olcsó, kétes minőségű ukrán gabonával az európai piacot, a tagországok mezőgazdasága pedig a saját, szigorú uniós előírásoknak megfelelő minőségű terményeit egyáltalán nem, vagy csak áron alul tudja értékesíteni.
A kárvallott országok Brüsszelhez fordultak segítségért, mindhiába. Ott nem voltak hajlandók szigorításokat bevezetni az ukrán gabonára vonatkozóan, épp ellenkezőleg, meghosszabbították az ukrán élelmiszerpiac termékeire vonatkozó vámmentességet. Silány sebtapaszként a mezőgazdasági válságalapból ígértek kárpótlást az érintetteknek, már amelyiknek, mert Magyarország abból sem látott semmit, a romániai gazdák pedig azt panaszolták, hogy szégyenletesen kevés pénzt kaptak.
A probléma a legérzékenyebben a lengyeleket érinti, akik jelezték: akár a határátkelőket is eltorlaszolják, hogy ne juthasson be több ukrán gabona az országba.
A napokban tartott agrárfórumon pedig a gazdák árulónak nevezték, majd tojásokkal dobálták meg Henryk Kowalczyk mezőgazdasági minisztert, tiltakozásul a lengyel kormány Ukrajnával kapcsolatos gazdaságpolitikája miatt. De a miniszterhez vágott tojásoknak további aktualitásuk is van, mivel
a gabona mellett egyre nagyobb gondot jelent az ugyancsak vámmentességet élvező, s hasonlóan kétes minőségű, egészségügyi kockázatot is jelentő ukrán tojás és baromfihús, amely ugyancsak elárasztotta az európai piacot.
Ukrajnára ugyanis nem vonatkoznak a szigorú uniós élelmiszer-biztonsági, állategészségügyi és környezetvédelmi előírások, melyek az uniós országok gazdáira nézve kötelezőek.
A kárvallott országok tehát alaposan ráfizettek arra a tévedésükre, hogy elhitték, segítőkészségükkel az afrikai éhezők, vagy akár az ukrán nép helyzetén enyhítenek. Ez utóbbival kapcsolatban talán mondanunk sem kell, hogy a „korrupciót nem ismerő, uniós tagságra érett” Ukrajnának biztosított kedvezmények egyáltalán nem könnyítenek a szenvedő lakosság helyzetén, viszont tetemes hasznot hoznak néhány ottani vállalkozásnak…
(NZS/Felvidék.ma)
