Kedves Duray Áron Bálint!
Engedje meg, hogy nagyszerű, fiúi felelősségben fogant, és az egész Kárpát-hazát, sőt az egyetemes, kortársi magyarságot megérintő kezdeményezéséhez, melynek célja „édesapám, Duray Miklós szellemi hagyatékát méltó módon őrizni”, Isten Igéjével fejezzem ki őszinte és imádságos szívvel megfogalmazott áldáskívánásomat. Pál apostol szavait idézem: „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek… munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket!” (1Theszalonika 5,12-13).
Úgy vélem, az Ön kezdeményezése az idézett apostoli, keresztyén normával tökéletes összhangban van, amint az a www.duray.sk honlapon máris jól látszik, Édesapja hatalmas, magyarságot gazdagító életművének bővülő, forrásértékű archívumában. Az Ige szavaival ő a nemzedéke, majd az utána jövő generációk megbecsülését megalkuvás nélküli, kiemelkedően magas szintű szellemi munkálkodásával vívta ki, tartja fenn és táplálja.
Kedves Duray Áron Bálint! Személyes életünk és a történelem Ura úgy hozta, hogy a szellemi szimpátián, odafigyelésen, kortársi érdeklődésen, tiszteleten túl kétszer volt módom találkozni Édesapjával. Jó szívvel idézem fel ezt a két alkalmat. Elsőként azt, amikor emlékezetem szerint a cecei nagy református gyülekezet templomában a nemzetzászló avatásán magyarságunk két kiemelkedő személyisége is jelen volt. 1999. július 3-át írtunk. Cecén a Nemzeti Társas Kör címeres nemzeti zászlót adományozott a helyi református egyházközségnek, és Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének. Duray Miklós képviselőnek, a Magyar Koalíció Pártja tiszteletbeli elnökének pedig Hűség-díjat. Az ünnepségen Tőkés László hirdetett igét. Az ünnepség megkezdése előtt néhány perccel az első padban ülő Duray-házaspárhoz léptem. Akkoriban a Magyar Rádió református adásainak egyik szerkesztője voltam, és egy villáminterjúra kértem Édesapját. Amikor meghallotta, hogy református lelkész vagyok, rögtön így mutatta be kedvesen, szelíden mosolygó feleségét: „Akkor most itt kálvinista zsinaton vagyunk, hiszen feleségemnek református lelkész felmenői vannak…”.
Második találkozásunkra a rév-komáromi Selye János Egyetem dísztermében került sor, nagy ívű előadásának megkezdése előtt. A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma 2012. augusztus 21–24. között Révkomáromban tartotta évenkénti plenáris ülését, közgyűlését, valamint szekcióüléseit. Az Irodalmi és Nyelvi Szekció elnökeként is üdvözöltem, s kértem, ha ideje engedi, látogassa meg irodalmi körünket. Akkor és azóta is számomra Duray Miklós egyet jelent a magyar összetartozással, az általa felrangosított szókapcsolattal: Kárpát-haza. Sokakat megtanított arra, hogy a Kárpát-medence földrajzi magyarságát azonosító megjelölésével együtt kell kimondanunk, hozzágondolnunk szüntelenül a kultúra fogalmat, a nemzeti azonosságunkat érzékeltető, történelmi időtlenségbe emelő tartalommal: Kárpát-haza. Benne a folytonos magyar történelmi sors többlettel, annak fenntartásával és mégis együtt tartásával, hogy a haza minőségileg több, mint az ország. A haza nem országhatárok közé szorított entitás, amit így-úgy mások vagy eleink kimértek, hanem planetáris identifikációs névjegy is, egyetemes nemzeti minőségi bizonyítvány. Nekünk hitelesítő pecsét, históriás létezésre jogosító gazdag tartalmú szó, nemzedékek ajkán el nem kopó, el nem sorvadó. Népek közötti értékteremtő létezésünk hungarikum gyémánt fogalma, még ha ez mások szemében olykor vagy legfeljebb bélyeg, vagy megbélyegző szándékú szófordulat, amit ha kell, elővesznek, ha nem, elfelejtenek. Előadása akkor is asszociációs televénytalaj volt, ami „A közbeszéd és a közgondolkodás kölcsönhatásai” címmel hangzott el. Arra kereste a választ, hogy mit jelent a felvidéki régióban a közbeszéd és a közgondolkodás egymásra hatása, illetve e kölcsönhatásnak milyen messzemenő következményei vannak. Példának okáért a nemzet fogalmával kapcsolatban nem elhanyagolható a fogalom újkori, gyökeres átváltozása. 1880. január 1-től életbe lépett az első állampolgársági törvény, ami jogi alapra helyezte a személyek államhoz való viszonyát, ebből kifolyólag a nemzetet ettől kezdve csupán az állampolgárok alkotják. Egy ilyen jogi, politikai nemzetfelfogással szemben szükséges lenne, hogy a nemzetfelfogás hatalmi szándéktól elvonatkoztatható legyen, és lehetőség nyíljon arra, hogy az is a nemzet tagja legyen, aki politikailag elszakított állapotban van. A közgondolkodásban az olyan szavak értelmét szükséges lenne felülvizsgálni, mint a nemzet, nemzetiség, anyaország, külhoni, nép, illetve rávilágított a megnevezett fogalmak körül kialakult súlyos gondolkodásbeli zavarokra.
Hadd osszam meg Önnel, és Duray-honlapjukkal, hogy a hiánypótló Felvidék.ma online újságban három írásban emlékezhettem meg közvetve, és közvetlenül Édesapjáról. A kisvárdai Tőkés Alapítvány sajtónyilvános elköszönésében Felvidék két kiválóságától, a Tőkés-díjjal is kitüntetett Duray Miklóstól és Koncsol Lászlótól Lengyel Szabolcs kuratóriumi elnök megtisztelő módon idézi a Felvidék.ma oldalon jegyzett soraimat: „A Felvidék ez esztendőben kétszer is nagyon-nagyon megszorongatta a Kárpát-medencében élő, egymásra is figyelő magyarok szívét: előbb a mindig történelmi hazában, nem csak földrajzi Kárpát-medencében gondolkodó, érte-értünk érvelő korszakos hazavédelmező, Duray Miklós elmenetelével. Majd Koncsol László, a szavakból honteremtő, templomépítő költő és irodalmár távozásával. Két történelmi mértékű, értékű magyar ment el közülünk.”
Édesapja elmenetelének hírére pedig ezek a sorok kéredzkedtek tollamra: „Lelkemben itt pörögnek az emlékképek. Az éppen ez esztendő utolsó óráiban hazatért Duray Miklósról, gróf Esterházy János mellett a legjelentősebb felvidéki magyar íróról, politikusról, nemzettudatunk és összetartozásunk haláláig fáradhatatlan és minden áldozatra kész, vizsgálati fogságokat, tudatos félremagyarázásokat rendíthetetlenül átküzdő, várfalakra állt őrizőjéről”.
A gondolkodásával, ellenállásával, a magyarságunkat nemzeti létrangjához, nemzeti sorskincseihez mindig visszavezető, minket és más népeket is azok tiszteletére, továbbépítő gyarapítására emlékeztető, a Kárpát-haza értékfogalmát szívünkre helyező Duray Miklós méltó emlékezetét és élő jelenlétét ápoló fiúi munkálkodásához kitartást, Isten vezetését és a Szentlélek testamentumos oltalmát kívánva, köszöntöm becsülő tisztelettel.
(Dr. Békefy Lajos)
