Március 1-jén, szombaton délután Szomoron, a Szent Mihály titulusú római katolikus templomban az elsőszombati rózsafüzért a magyar ifjúságért és családokért imádkozták. Az imádságot Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezette. A főpásztor ezt követően, 18 órától szentmisét mutatott be.
A szentmisén az evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 6,39–45) hangzott el.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. A mai evangélium közmondásszerű, erős mondatai arra hívják fel a figyelmünket, hogy ne ítélkezzünk embertársaink felett. Ítélkezni azt jelenti, hogy a másik emberről annak egész erkölcsi, lelki állapotáról ítéletet alkotunk, sőt döntést hozunk. Tudjuk azonban, hogy Isten az, aki a rejtekben lát. Ő az, aki ismeri a szív titkos érzéseit. Ő tudja, hogy egy-egy embernek a konkrét cselekedetei vagy magatartása mögött milyen szenvedés húzódik meg, milyen tévedés rabságában nézi a világot, milyen enyhítő vagy mentő körülmények csökkentik a felelősségét. Ezért találkozunk a Szentírás lapjain sokszor azzal a képpel, hogy Isten az ítélő bíró; hogy az Atya Krisztusra bízta a feladatot, hogy majd az idők végén megítélje a világot.
2. Mindez azonban
nem jelenti azt, hogy ne volna különbség jó és rossz között,
hogy ne kellene emberi szavakkal is megfogalmazni általánosságban is azokat a cselekedeteket vagy szabályokat, amelyek alapján bizonyos objektív tetteink jóknak vagy rosszaknak minősülnek. Sőt mindez kötelességünk, hiszen Krisztus örömhírét és tanítását az apostolokra és az Egyházra bízta, hogy adják tovább azt minden népnek.
Máté evangéliumának végén azt olvassuk, a nagy missziós parancsban, hogy Jézus meghagyja a tizenkettőnek, hogy tanítsanak minden népet annak megtartására, amit ő parancsolt nekünk. A keresztény közösség pedig féltve őrizte, hirdette és kötelezőnek tartotta a maga számára is a tízparancsolatot, amit Isten a választott népnek adott. És emlékezetébe véste Krisztus erkölcsi tanítását a jóról és a rossztól. Isten tehát azt akarja, hogy felismerjük a különbséget jó és rossz között, és a jót válasszuk.
Olyannyira így van ez, hogy Krisztus korában a pogányok között a zsidó vallásnak híveket szerző prédikátorok, nyomukban pedig a keresztény hit első hirdetői a tanítás lényegét úgy foglalták össze, hogy két útról beszéltek. Az egyik az életre, a másik a kárhozatra, a pusztulásba vezet. És felsorolták, hogy milyen cselekedetek tartoznak az egyik úthoz, és milyenek a másikhoz. Ezt a két útról szóló tanítást megtaláljuk a Didachéban és további négy-öt olyan őskeresztény iratban, amely az apostolok tekintélyére hivatkozik. De maga Jézus is beszél a két útról. A széles, kényelmes útról, amely a pusztulásba visz, és a keskeny ösvényről, amely az életre vezet. Szóval a kereszténység világosan tanítja Krisztus nyomán, hogy mi a jó és mi a rossz az ember életében.
3. Az emberi társadalom nem mondhat le arról, hogy konkrét emberi cselekedetek ügyében is ítéletet hozzon.
Jézus nem kívánja meg tőlünk, hogy szüntessük meg a Büntető Törvénykönyvet. Nem akarja, hogy a közösség tétlenül nézze, ha a gondjaira bízott gyerekek, betegek, gyengék és szegények életét, épségét, anyagi javait bárki büntetlenül pusztítja. Ilyenkor tehát helye van az emberi igazságszolgáltatásnak is.
A földi bírók azonban nem a másik ember üdvösségét, Isten előtti állapotát ítélik meg, hanem csupán a földi közösség védelmét kell szolgálniuk.
Ennek során pedig nekik is tisztességgel keresniük kell az objektív igazságot. Szent Pál apostol pedig felszólítja a keresztény közösséget, hogy peres ügyeiket ne vigyék a pogány bíró elé, hanem maguk közül találjanak értelmes embert, aki döntőbíró lehet. (1Kor 6,5)
4. Amire Jézus tilalma vonatkozik, azt megérthetjük a vak emberről szóló hasonlatából. Ha valaki nem látja a különbséget jó és rossz között, vagy még inkább, ha úgy gondolja – mint manapság sokan –, hogy nem is lehet megismerni az objektív igazságot, hogy nem is lehetnek világos szabályai az emberi cselekvésnek, vagy a szabályokat nem a teremtés objektív rendje, hanem csak a mindenkori közhangulat diktálja, akkor hogyan vállalkozhat arra, hogy másokat vezet vagy a manipuláció eszközeivel hatékonyan befolyásolja mások véleményét és cselekvését? Ha vak vezet világtalant, mindketten verembe esnek.
5. Számunkra azonban Jézus a világosság. A keresztény erkölcs nem arról szól, hogy az Egyház megenged vagy megtilt valamit, hanem arról, hogy közösen igyekszünk megismerni Krisztust és követni őt.
Ezért olyan fontos, hogy magunk is újra meg újra elolvassuk és átgondoljuk a tízparancsolatot és Jézus tanítását, különösen a hegyi beszédet. Fontos, hogy mindennap előre megtervezzük, miben akarjuk különösen is követni őt, és kérjük segítségét, hogy hűségesek legyünk hozzá. Ámen
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Felvidék.ma
