Az európai uniós vezetés szó szerint bármire képes, hogy megnyissa az utat a világ talán legkorruptabb, ráadásul háborúban álló országának gyorsított csatlakozása előtt a világpolitika színpadán gyakorlatilag súlytalan, az előszobákban örökös tagsággal rendelkező EU-ba.
Az, hogy az unió területén élő 450 millió ember legalapvetőbb érdeke őket hidegen hagyja, már régóta világos: sem ukrán, sem európai emberi életek nem számítanak a von der Leyen-féle héják könyörtelen ambíciói mellett. De most már a saját szabályaikra is magasról tesznek…
Magyarország, mondhatni az EU utolsó lelkiismereteként, következetesen elutasítja Ukrajna EU-csatlakozását, ami – és ez napnál világosabb – nem érdeke nemhogy Magyarországnak vagy az EU-nak, de még Ukrajnának sem. Már persze, ha komolyan gondolják, hogy az EU-hoz való csatlakozás feltételeit – mind az összes csatlakozási fejezetben be kéne tartani.
Ukrajna erre nemcsak most nem áll készen, hanem a belátható jövőben sem fog, miközben a balkáni országokat már évek óta hitegetik, előszobáztatják Brüsszel hipokritái.
Magyarország következetes vétóját eddig azonban nem tudták se lenyelni, se kiköpni, hiszen új tagállam felvételéhez egyhangú döntés szükséges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU túlfizetett, semmirekellő bürokratái ne tennének meg mindent azért, hogy valamit kitaláljanak Budapest megregulázására. Így jutunk el a saját szabályok megkerüléséhez.
Ezt ők cinikusan „átláthatóságnak” nevezik, ami tökéletesen illeszkedik a brüsszeli neoorwelli újbeszélhez:
„Sokkal átláthatóbb folyamatra van szükség, kevesebb vétólehetőséggel. Nem nézhetünk félre” – mondta Jessica Rosencrantz európai uniós ügyekért felelős svéd (mi más?) miniszter. Ez az átláthatóság nem másról szól, mint hogy módosítanák a tagfelvételi eljárást oly módon, hogy az egyes csatlakozási tárgyalási feltételeket meg lehetne nyitni a szavazatok minősített többségével, az egyhangúlagos döntés pedig csak a csatlakozási folyamat elején és a végén maradna meg. Nyilván egyelőre, kezdetnek… Az ötletet felkarolta Németország, Ausztria, Szlovénia, de még Olaszország is, nem beszélve a balti államokról.
Csakhogy van egy kis gond: az erről szóló szabályok módosításához is egyhangú döntésre van szükség, Magyarország pedig nyilván blokkolna minden ilyen, az EU-t alapjaiban legatyásító, romboló kezdeményezést.
És ilyenkor jön a pénzügyi és egyéb primitív nyomásgyakorlás. Apropó pénz: a Bizottság máris azt hozta elő, hogy további 50 milliárd eurót különítsenek el Ukrajna számára. Ez a pénz ugyan nem áll rendelkezésre, de hát ezért fizetik a több tízezer semmirekellő bürokratát, hogy megtalálják az áthidaló megoldást, ami nem más, mint a már meglévő alapok „átcsoportosítása” (újbeszél a legjobb formájában!). Még konkrétabban,
onnan vesznek majd el, ahol az az uniós polgároknak valóban a legjobban fáj:
a kohéziós és a közös agrárpolitikai alapokból. Ezt nagyon közönségesen úgy lehet dekódolni, hogy Brüsszel hatalmasai magasról és nagy ívben tesznek a saját, európai polgáraikra, akkor is Ukrajna az első. Mindenáron és bármi áron.
„A 2028–2034-es MFF-tervezet megerősíti ezt a trendet: kevesebb forrás jut a hátrányos helyzetű régióknak, a mezőgazdaságnak és a vidékfejlesztésnek, miközben több pénz áramlik centralizált brüsszeli alapokba, amelyeket átláthatatlan kritériumok alapján osztanak szét. Emellett a sürgősségi eszközöket is megerősítik, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy milliárdokat mozgasson meg a Tanács felügyelete nélkül, gyengítve az átláthatóságot és az intézményi egyensúlyt” – foglalta össze a lényeget a The European Conservative.
Brüsszel számára, mindenféle jogi trükközés, szabályok megkerülése, primitív nyomásgyakorlás mellett a legfőbb remény természetesen a jövő évi parlamenti választás és az, hogy azon sikerül hatalomra juttatniuk ügynökeiket…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
