Október 16. és 17. között az Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete szervezte meg a Jókai öröksége – Történelemszemlélet és nemzeti identitás Jókai életművében című kétnapos tudományos konferenciát. A rendezvény célkitűzése az volt, hogy Jókai Mór sokrétű és rendkívül gazdag életművét a kortárs irodalomtudomány értelmezési keretei között új perspektívából vizsgálja meg, valamint feltárja a recepció- és értelmezéstörténet azon rétegeit, amelyek a korábbi kutatásokban háttérbe szorultak.
A konferencián rangos kutatók vettek részt, az előadásokat pedig intenzív, több szempontú szakmai párbeszéd kísérte.
Szilágyi Márton megnyitójában a Jókai-életmű kanonikus státuszát és a nemzeti kulturális emlékezetben betöltött meghatározó szerepét hangsúlyozta, ugyanakkor rámutatott azokra az értelmezési folyamatokra is, amelyek révén az oeuvre a 21. századi tudományos gondolkodás számára is relevánsnak tekinthető.
A csütörtöki program előadásai sokirányú tematikus és poétikai megközelítéseket kínáltak. Kusper Judit Jókai hősfiguráinak dekonstrukcióját és a hősi narratívák ironikus átírását vizsgálta, Császtvay Tünde a nemzeti identitás, a családeszmény és a regénypoétika összefüggéseit elemezte, míg Gintli Tibor az író mítoszteremtő narrációs technikáira fókuszált.
Fotó: Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete
Kása Péter előadása a Szomorú napok keleti lázadásának reprezentációs stratégiáit tárta fel, Szilágyi Márton a Nincsen ördög ontológiai problémáit értelmezte újra, Radics Rudolf a gasztronómiai reprezentációt vizsgálta mint Jókai világának poétikai és kulturális sajátosságát, míg Ajkay Alinka az életmű kevéssé kutatott aspektusát, a költői szövegeket helyezte a középpontba.
A délutáni blokk társadalomtörténeti és recepciótörténeti kérdéseket tematizált. Fülöp Dorottya Jókai és Nagy Bella házasságának antiszemita diskurzusbeli kontextusát elemezte, Szalisznyó Lilla az író színházi ünnepségekben betöltött szerepének performatív aspektusaira irányította a figyelmet, Mizsur Dániel Jókai alakját Krúdy prózájában vizsgálta intertextuális perspektívából, míg Radnai Dániel Eötvös Károly Jókai-képének értelmezéstörténeti jelentőségét elemezte. A nap végén lezajlott vita az elhangzott előadások közös kérdésmezőit és lehetséges értelmezési kereteit térképezte fel.
Fotó: Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete
A pénteki program a nemzetközi recepció és a nyelvi-poétikai jelenségek irányába nyitott, hangsúlyosan interdiszciplináris megközelítésben. Gintli Tibor elnökletével Mészáros Andor Ákos a cseh recepció dinamikáját, Ábrahám Barna a szlovák és román értelmezési horizontokat, Fodor Áron pedig a Rudé Právo pártlap diszkurzív Jókai-képét elemezte, ezzel a nemzeti irodalomtörténeti és a transznacionális nézőpontok közötti átjárásokra is rávilágítva.
A kávészünetet követően Kusper Judit elnökletével Somogyi Magda Jókai nőalakjainak névadási stratégiáit, Szili Katalin a Kőszívű ember fiai párbeszédmintázatainak narratológiai és nyelvészeti sajátosságait, Laczkó Krisztina pedig az elbeszélő múlt konstrukciójának poétikai funkcióit tárta fel; mindez jól jelezte a nyelvészeti és irodalomtudományi perspektívák termékeny összekapcsolhatóságát.
Fotó: Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete
A konferencia zárszavában Szilágyi Márton hangsúlyozta, hogy
Jókai életműve nem csupán a magyar irodalmi kánon megkerülhetetlen része, hanem olyan nyitott és újraértelmezhető kulturális és poétikai rendszer, amely a kortárs tudományos gondolkodás számára is termékeny kutatási terepet kínál.
A kétnapos tanácskozás gazdag előadásanyaga, a szakmai viták intenzitása és a különböző értelmezési irányok találkozása egyértelműen jelezte, hogy a Jókai-kutatás továbbra is élő és aktív tudományos diskurzus részét képezi. A konferencia előadásainak szerkesztett változata később tanulmánykötet formájában is megjelenik.
A rendezvény a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
RR/Felvidék.ma
