A mohácsi csata jubileumának alkalmából rendhagyó vállalkozásra szánta el magát Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző. A művész a mohácsi vész 500. évfordulójára komponált egész estét betöltő színpadi zeneművet, amellyel a fél évezrede történt eseménynek kíván mementót állítani.
A darab kamarazenekari változatával a szerző és zenésztársai az emlékév során belföldi és határon túli helyszíneket érintve bejárják történelmi hazánk, a Kárpát-medence előadótermeit Beregszásztól Lendváig, Kassától Szabadkáig.
A közép- és kelet-európai turné záróakkordjaként a tárogatóra, szimfonikus zenekarra és kórusra komponált zeneművet a Szent István Filharmonikusok és Kórus mutatja be 2026. november 15-én a Zeneakadémia nagytermében.
Az első koncertre február 24-én kerül sor Komáromban a Tiszti pavilonban (Díszterem, Pevnostný rad 143/2 Komárno).
MOHÁCS: NEMZETI NAGYLÉTÜNK NAGY TEMETŐJE – ÉS A MEGÚJULÁSUNK KULCSA
1526 gyászos év a magyar történelemben. 500 évvel ezelőtt, augusztus 29-én (a Gergely-naptár szerint szeptember 8.) került sor a mohácsi csatára a II. Lajos király vezette Magyar Királyság és az I. Szulejmán szultán vezette Oszmán Birodalom hadai között. Az összecsapás elsöprő oszmán győzelemmel végződött, emiatt a későbbi történetírásunk csak úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”.
A mohácsi csata jubileumának alkalmából rendhagyó vállalkozásra szánta el magát Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző. A művész a mohácsi vész 500. évfordulójára komponált egész estés színpadi zeneművet, amellyel a fél évezrede történt eseménynek kíván mementót állítani. Kiemelendő, hogy a mű mondanivalója nem a tragédiára fókuszál, hanem a nemzeti összetartozás élményének időtlen és határokon átívelő, felemelő üzenetét hordozza. Hallgatóját a Hamvas Bélától származó „öt géniusz” gondolatba kívánja beavatni, mely szerint a magyarság ereje, túlélésének kulcsa a Kárpát-medencei lét esszenciáját adó, különleges és sokrétű erőtérnek az integrációjában rejlik.
A mohácsi csata évfordulója alkalmából a szerző az identitáskeresés és -formálás kultikus útjára hívja tehát az érdeklődő közönséget, hogy a próza, a magyar népdalok és a komolyzene összefonódásában születő előadáson történelmi hazánk varázslatosan változatos, a Kárpátok ölelése által mégis egységbe foglalt vidékeit bejárja és az összetartozás lélekemelő élményében részesítse.
A tárogatóra, szimfonikus zenekarra és kórusra komponált zeneművet a Szent István Filharmonikusok és Kórus mutatja be 2026. november 15-én a Zeneakadémia nagytermében. Ugyanakkor a darab kamarazenekari változatával a szerző és zenésztársai az emlékév során belföldi és határon túli helyszíneket érintve bejárják a történelmi Magyarország előadótermeit Beregszásztól Lendváig, Kassától Szabadkáig.
AZ ELŐADÁSRÓL
„A mű a juhászbojtár és a leány szerelmének szimbolikus történetén keresztül, a próza, a népdalok és a komolyzene eszközeivel viszi végig nézőjét-hallgatóját a magyar nép identitáskeresésének viszontagságos útján” – vallja az alkotó.
A fiatal zeneszerző elmondta, hogy
kerek hét évvel ezelőtt, mikor már az emlékévre készülve a mű megírásába kezdett, Hamvas Béla Öt géniusz című esszéje ihlette meg őt, amelyben az író a „mit jelent magyarnak lenni” kérdésére ad izgalmas választ: „magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni”. A mű címe is (Penta Essentia) erre a hamvasi gondolatra rímel, ez a hívószava a balladának, amely az előadás prózai keretét adja.
A szimbolikus történetben a juhászbojtár és a leány szerelme a Kárpát-medence öt nagy tájegységét bejárva bontakozik ki. Délvidék, Dunántúl, Felföld, Erdély végül az alföldi puszta a történet helyszínei. A balladát narrátor beszéli el, a népénekesek – akik a főszereplőket alakítják – pedig az adott tájhoz kapcsolódó népdalok megidézésével keltik életre a cselekményt. A népdalokból zeneművek sarjadnak, amelyek a kamarazenekar előadásában sodorják a hallgatót a történet mélységeibe.
Az előadás érdekessége, hogy
az ősi hangszer, a tárogató is főszerepet kap benne: a „magyar lélek hangjaként” emlegetett kultikus hangszer dallamai vezetik végig a hallgatót a történet színhelyein.
Mint említettük, a zenemű szimfonikus zenekarra és kórusra hangszerelt verzióját Záborszky Kálmán Kossuth-díjas karmester támogatásával a Szent István Filharmonikusok előadásában 2026. november 15-én a Zeneakadémia nagytermében (M5 közvetíti), decemberben pedig a Nemzeti Filharmónia szervezésében a pécsi Kodály Központban és a miskolci Művészetek Házában hallhatjuk.
NEVES MŰVÉSZEK VÉLEMÉNYE A DARABRÓL
Erdő Zoltán, Erdélyi Magyar Örökség díjas tárogatóművész, a Nemzeti Tárogatóintézet elnöke
„Örömmel tölt el, hogy Keresztury-Albert Zsolt, a fiatal magyar zeneszerzők generációjának kiváló képviselője már hosszú ideje töretlen érdeklődéssel tanulmányozza a tárogató műfaji, technikai és hangszínbeli alkalmazásmódjának lehetőségeit. Ritka pillanatnak számít továbbá a hangszer XXI. századi életében, hogy a magyar néplélek zenéiből táplálkozó komponista szólisztikus szerepben mutatja be a tárogató történelmi korszakokon átívelő különlegesen egyedi éneklő hangját.”
Eredics Gábor, Kossuth-díjas népzenész, az MMA tagja
„Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző Penta essentia című, tartalmi szempontból rendkívül invenciózus műve életrajzából és nagyobb közössége, a magyarság sorskérdéseihez fűződő válaszkereséséből szervesen következik: művével a magyar karakter sokszínű egységét kívánja
kifejezni a zene nyelvén. A 2026-ra, a mohácsi vész ötszázadik évfordulójára tervezett bemutató a nemzet megmaradásának és a határok feletti összetartozásának magasztos üzenetét hordozza. A fiatal zeneszerző elhivatottságot tanúsító elképzelését jó szívvel ajánlom megvalósításra.”
Dobozy Borbála, Liszt Ferenc-díjas csembalóművész, az MMA tagja
„A szerző mélyen nemzeti gondolkodásmódjában a magyar népzene igen fontos szerepet játszik, annak dallamkincse voltaképpen műveinek ihletője, éltető ereje. A szerző egyéni, sajátos zenei
nyelvezete a zongora- és kamaraművekben is jól érvényesül.”
Gulyás István, zongoraművész, a Zeneakadémia művésztanára
„A zeneszerző műveit hallgatva rögtön feltűnt, hogy milyen jó arányban van alkotásaiban az érthető zenei nyelvezet és a professzionális zeneszerzői technika. Zeneműveiben természetes módon illeszkednek egymáshoz a magyar népzenei elemek az egyházi zene hangvételével és a műzenei technikával. A létrejött zenei nyelv egységes, egyedi és nagyon színes.”
A SZERZŐRŐL
1983-ban született Budapesten. Zenei pályáját kezdetektől intenzív, szerteágazó érdeklődés jellemzi, amely az interpretáció irányából ellenállhatatlanul az alkotás irányába sodorta. Hangszeres ismereteit többek között Győri István, Hock Bertalan és Gulyás István művésztanárok tanítványaként szerezte, zeneelméletet pedig Dinyés Somától, illetve Kerékfy Mártontól tanult. Mindeközben a néptáncon és a táncházi közegen keresztül testközelből is megismerkedett az autentikus magyar népzenével, annak hangzásvilágával és előadásmódjával, ami megadta a végső inspirációt az alkotói ihlet szárba szökkenéséhez.
2018 óta folyamatos, intenzív alkotómunkát folytat, szólóhangszeres, kamara- és szimfonikus műveket ír, előadóművészekkel együttműködve rendszeresen szervez szerzői esteket, amelyeknek többek között a Művészetek Völgye Fesztivál, az Ars Sacra Fesztivál vagy a Zenetudományi Intézet ad otthont. A Nemzeti Kulturális Alap több pályázatát is támogatásban részesítette.
Pedagógiai célú darabokat is ír kifejezetten gyerekek számára mind szóló, mind kamaraformációkra. A Magyar Kortárs Kamarazenei Fesztiválra nevezett darabjai több ízben is díjazásban részesültek. Elemek című pedagógiai zongorasorozata 2025 októberében jelent meg a Rózsavölgyi Zeneműkiadó kiadó gondozásában. A mohácsi vész 500. évfordulójára (2026) nagyszabású szimfonikus mű komponálásával készül, mellyel az összetartozás pozitív üzenetét hordozó zenei mementót kíván állítani a nemzet sorsa szempontjából meghatározó, tragikus eseménynek. A művet a Szent István Filharmónia mutatja be 2026. november 15-én a Zeneakadémia nagytermében.
Kiemelt érdeklődési területe továbbá a zeneelmélet és annak interdiszciplináris összefüggései. A zenei hangok archaikus rendje című tanulmányát a Parlando zenepedagógiai folyóirat publikálta. Főszervezője és előadója a Lendvai Ernő zenetudós születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett szakmai konferenciáknak.
További információk a szerző honlapján találhatók.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
