Ismét túllépett egy határt a szlovákiai futball egyik legnagyobb rangadója. Az új év első bajnokiján, a DAC–Slovan mérkőzésen a pozsonyi szurkolók egy része nyíltan magyarellenes, trágár rigmusokkal provokált, amit többen – köztük Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke és Pandy Péter, az Országos Tanács elnöke – is szóvá tettek közösségi oldalaikon.
A „Maďarské kurvy” (magyar kurvák) skandálás nem elszigetelt eset. Évek óta visszatérő jelenség, hogy egyes lelátókon a rivalizálás etnikai gyűlöletkeltésbe csap át. Mindez különösen visszás annak fényében, hogy a Magyar Szövetség nemrég törvénymódosítási javaslatot nyújtott be a sporttörvény szigorítására, éppen a nemzetgyalázás visszaszorítása érdekében.
Hiányzó politikai reakciók
Gubík László bejegyzésében arra hívta fel a figyelmet: a történtek ellenére egyetlen jelentős szlovák pártelnök sem ítélte el nyilvánosan a magyarság elleni verbális támadásokat. Szerinte különösen a belügyminiszter számára lenne alkalom arra, hogy bizonyítsa: elődjével ellentétben valóban megvédi a kisebbségeket, nem pedig eltűri az ellenük irányuló erőszakot. A hallgatás azonban sokak szerint éppolyan beszédes, mint maga az incidens. A következmények hiánya azt üzeni: mindez belefér.
Hol húzódik a határ?
A futball mindig is a szenvedélyről szólt. A lelátókon elhangzó kemény beszólások, provokációk a sportkultúra részei. De nem mindegy, meddig.
„A foci lehet rivalizálás. Lehet kemény. De nem lehet etnikai gyűlöletkeltés”
A rendszeres magyargyalázás már nem a meccsről szól, nem a klubok közti versengésről, hanem arról, hogy egy közösséget kollektíven aláznak származása miatt. Ez pedig túlmutat a stadion falain.
Mit tanulnak ebből a gyerekek?
Az ügy egyik legsúlyosabb vetülete a társadalmi hatás. Ha a fiatalok azt látják, hogy a lelátón következmények nélkül lehet gyűlölködni, azt tanulják meg: a másik ember kevesebbet ér, mert más nyelven beszél. Ez hosszú távon rombolja a közösségi együttélést. A stadion ilyenkor nem a sport ünnepének, hanem a kirekesztésnek a színtere lesz.
Törvényjavaslat és politikai ígéret
A Magyar Szövetség márciusban adta le javaslatát a sporttörvény módosítására, amely szigorúbb fellépést tenne lehetővé a nemzetiségi gyűlölet ellen. Jelenleg azonban az érdekképviselet elsősorban nyilatkozatokban és sajtótájékoztatókon tud tiltakozni. A párt vezetése ígéretet tett arra: amennyiben visszaszerzik a választók bizalmát, a parlamentben is „kőkeményen” fellépnek majd az ilyen jelenségek ellen.
Szellemes rivalizálás kontra primitív gyalázkodás
A DAC szurkolóinak koreográfiái gyakran kreatívak, ironikusak, olykor történelmi utalásokkal élnek. Ezek sokak szerint beleférnek a sportkultúrába – még akkor is, ha provokatívak. A nyílt, trágár magyarellenes rigmusok azonban nem ide tartoznak.
„Ez nem humor. Ez nem rivalizálás. Ez frusztráció és önbizalomhiány”
– fogalmazott bejegyzésében Gubík.
A kulturált versengés és az alpári gyűlölet között világos a különbség. Csak éppen a gyakorlatban ezt ritkán kérik számon.
Nem klubügy, hanem országkérdés
A történtek nem a DAC-ról szólnak és nem a Slovanról, és főleg nem egyetlen meccsről. Arról szólnak, milyen országban akarunk élni.
Olyanban, ahol a stadionban is tisztelet jár mindenkinek?
Vagy olyanban, ahol a gyűlölet „hangulatnak” számít, ahol kurvamagyarozhatnak büntetlenül?
Amíg az etnikai uszítás következmények nélkül marad, addig a válasz inkább az utóbbi felé billen. Pedig a futball lehetne közös élmény, közös öröm, közös szenvedély. A gyűlöletnek viszont nincs helye sem a lelátón, sem a közéletben.
Ki és mikor ítélte el?
Cikkünk megjelenéséig egyik érintett klub sem reagált hivatalosan a 2026. február 7-ei DAC–Slovan mérkőzésen elhangzott magyarellenes rigmusokra. A DAC korábban, 2025-ben már kiadott egy olyan közleményt, amelyben elítélte az etnikai alapú gyűlöletkeltést és a nemzetiségi gyalázkodást, a mostani esetre azonban ez nem terjedt ki, és a szombaton történtek kapcsán ezúttal nem szólalt meg. A Slovan részéről sem korábban, sem a mostani incidens után nem jelent meg olyan nyilvános állásfoglalás, amely egyértelműen elhatárolódott volna a „kurvamagyarozástól” vagy más magyarellenes megnyilvánulásoktól.
A hallgatás mindkét oldalon azt erősíti: a nyílt etnikai uszítás továbbra is következmények nélkül maradhat, és bizony a felelősségvállalás hiánya hallgatólagos beleegyezésként is értelmezhető.
És amíg ez így van, addig a „Maďarské kurvy” nem botrány marad, hanem megszokás. Nem stadionhangulat, hanem szégyen.
Itt megtekinthető a Pandy Péter által közzétett videó a szombati meccsről:
SZE/Felvidék.ma
