A címben szereplő figyelmeztetés ezúttal nem Ukrajna szomszédságából, hanem az Egyesült Államokból érkezett. Ezzel szemben a brüsszeli vezetés és a háborúpárti, Ukrajna bármi áron történő kritikátlan támogatása mellett kardoskodó uniós tagországok továbbra is elkötelezettek a csatlakozás gyorsított változatának keresztülvitele mellett. Mindeközben egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, hogy Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz még normális körülmények között is óriási kockázatot jelentene.
A New York Times cikke részletesen elemzi az ukrán EU-csatlakozás lehetőségét és annak várható következményeit, világosan kifejtve, hogy az a jelenlegi körülmények között nem képes gyorsított ütemben csatlakozni a közösséghez, a kockázatok pedig óriásiak.
Ezzel szemben Zelenszkijék magától értetődőnek veszik, hogy számukra előre kikövezett út vezet az uniós tagsághoz, melynek végső időpontját 2027-re datálják, illetve hogy egészen pontosan fogalmazzunk, a tőlük megszokott stílusban követelik az irányukban mindig kórosan engedékeny uniós vezetéstől. A lapban megjelent cikk azonban arra figyelmeztet, hogy mindez súlyos kockázatokat hordoz.
A csatlakozás az eddigi gyakorlat szerint egy hosszú évekig tartó, érdemeken alapuló folyamat volt, amit a felvételre régóta hiába várakozó államok példája szemléltet, melyek azonban ezek teljesítésében jóval előbbre tartanak, mint a háborúban álló, számtalan problémával küzdő Ukrajna.
Ennek ellenére az ország úgymond öles léptekkel halad a csatlakozás felé, akkor, amikor előtte a sorban kilenc várakozó ország áll, s Horvátország 2013-as csatlakozása óta nem történt bővítés a blokkon belül.
Ukrajna 2022. február végén, mindössze néhány nappal a háború kitörését követően nyújtotta be uniós tagság iránti kérelmét. A Bizottság 2022 júniusában véleményezte azt, és az ország még ugyanebben a hónapban megkapta az uniós tagjelölti státuszt. 2023 decemberében az uniós vezetők megállapodtak az Ukrajnával folytatandó csatlakozási tárgyalások elindításáról. Az EU 2024 júniusában hivatalosan megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával.
A csatlakozási folyamatban részt vevő országoknak reformokat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy igazodjanak az uniós jogszabályokhoz és normákhoz, más néven az uniós vívmányokhoz.
Az országban dúló háború dacára Brüsszel állítása szerint Ukrajna figyelemreméltó eredményeket tudott felmutatni a reformok terén.
Ukrajna csatlakozása állításuk szerint növelné a regionális stabilitást és biztonságot, megerősítené közös értékeinket: a szabadságot és a demokráciát, valamint gazdagítaná kulturális sokszínűségünket és örökségünket. Emellett kibővítené az egységes piacot, ami új lehetőségeket teremtene az európai vállalkozások számára és javítaná Európa versenyképességét.
A valóság azonban más. Bár a csatlakozási folyamat egyik legfontosabb része, hogy az adott országnak bizonyítania kell a jogállamiság terén, aminek része a korrupció elleni lépések biztosítása is, Ukrajna viszont nemrég élte át történetének egyik legnagyobb korrupciós botrányát, amelynek szálai egészen az elnöki hivatalig vezettek.
A New York Times pedig maga közölt korábban egy terjedelmes cikket arról, hogy Zelenszkij és kormánya miként számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét.
A háború és a korrupció viszont csak az érem egyik oldala. A New York Times rávilágít arra a tényre is, hogy Ukrajna lakosságát és kiterjedését tekintve is egy nagy ország. Ez pedig problémát jelenthet gazdasági szempontból, hiszen az európai uniós tagság másik nagy előnye a támogatási rendszer. A blokkon belüli országok ugyanis hozzáférnek a támogatási pénzekhez, Ukrajna azonban óriási költségeket róna a közösségre, hiszen egy háborúból kilábaló, gazdaságilag súlyos helyzetben lévő országról beszélünk.
A másik nagy veszély a munkaerő szabad áramlása. Egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, háború sújtotta országból az emberek általában a jobb életkörülmények irányába menekülnek. Így megalapozott a félelem, hogy egy esetleges csatlakozás esetén az ukrán munkavállalók tömegei lepnék el a nyugati országokat.
A mezőgazdasági aspektus pedig legalább ennyire megosztó, hiszen a hagyományos agrárnemzetek számára kihívást jelent majd az olcsó és kétséges minőségű ukrán mezőgazdasági termékek beáramlása.
Tény tehát, hogy még hosszú távon is komoly kihívásokat jelentene egy ukrán csatlakozás, ez azonban az Európai Bizottságot egyáltalán nem érdekli. Brüsszel továbbra is a legfontosabb prioritásként kezeli az ukrán csatlakozást.
Mi több, nemrég az Európai Parlament az orosz–ukrán háború kitörésének évfordulóján elfogadott egy állásfoglalást, amelyben hangsúlyozták, hogy a tagállamoknak ha kell, törvényi reformokat is eszközölniük kell az ukrán csatlakozás érdekében.
Ez pedig veszélybe sodorhatja az egész Európai Uniót, miután a szabályok módosítása könnyen eredményezhet olyan helyzetet, hogy lesznek az Európai Unióban első- és másodrendű tagállamok, véli a lap.
Sajnos, csak egyetérteni tudunk, hozzátéve, hogy Ukrajna még a tagsági státuszt sem nyerte el, máris mindenek feletti prioritást élvez, s az Európai Unió, ahogy az Európai Bizottság is nem a meglévő tagországok érdekeit szolgálja, mi több, tönkreteszi azokat Zelenszkij soha véget nem érő követeléseinek feltétlen teljesítése érdekében.
NZS/Felvidék.ma
