2013 tavaszán egyik kedves, félig lengyel, félig magyar barátnőm azzal keresett meg, hogy néhányan túrázni mennek Lengyelországba, és van-e kedvem velük menni, tartani. Bár a programot még nem ismertem, azonnal igent mondtam, mivel a lengyel kultúra és nyelv már korábban is nagyon közel állt a szívemhez.
Időközben kiderült, hogy nemcsak túráról van szó, hanem egy komolyan előkészített ifjúsági programról, amelyet lelkes magyarbarát lengyel egyetemisták szerveztek. Egy lublini protestáns gyülekezet fiataljai szerettek volna egy túrával egybekötött kapcsolatfelvételt magyar diákokkal.
Erre szerencsés alkalom nyílt Magyarország Varsói Nagykövetsége és Lengyelország Külügyminisztériuma által hirdetett pályázattal, amely lehetővé tette, hogy anyagi és erkölcsi támogatást szerezzenek a kezdeményezésükhöz. Az akkor Varsóban diplomataként – ma pedig a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójaként – tevékenykedő Molnár Imre személyes patronálásával sikeresen megvalósulhatott az esemény.
Vélhetően ennek hatására is kapcsolódott már a kezdetektől szorosan a diáktúra Esterházy János gróf személyéhez. A lublini székhelyű Twój Ruch nevű egyesület, mint főszervező Esterházyban a lengyel és magyar származású, hazáját és nemzetét szerető, kereszténységét megélő embert tartja követendő példának, amiért is neki ajánlották a túrát. Ezért egyedülálló kapcsolat alakulhatott ki a Lengyel-Magyar Diáktúra és a Dunajec parti Szczawnicza városa között. Az utóbbi nemcsak a 2013-ban felavatott Esterházy János műemlékkel büszkélkedhet, hanem magyar vonatkozású emlékhelyek sokaságával.
Szczawnicza felemelkedését ifj. Szalay Józsefnek köszönheti, aki 1842-ben, apja halála után átvette a szczawnicai birtokot és a bírói poszt betöltését is elvállalta. A tehetséges Szalay nemcsak képzett hivatalnok volt, de építész, parktervező, környezetalakító fantáziával is rendelkezett, így Szczawnica két évtizeden belül a Monarchia legismertebb fürdővárosainak egyikévé válhatott. Néhány kivételtől eltekintve a városka mai napig megőrizte a XIX. századi fürdő hangulatát. Szalay mellszobrához magyar és lengyel nyelvű táblát helyezett el Szczawnicza 2002-ben, majd néhány évre rá, 2013-ban avatták az Esterházy-emléktáblát.
A diáktúra résztvevői ezért nemcsak Esterházyhoz zarándokolnak el, hanem Szalayhoz is.
2016. július 13-17. között immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Lengyel-Magyar Diáktúra. A túrán Wierchomla Mała kiindulási ponttal, tizenhat lengyel és hat felvidéki magyar fiatal vett részt. Az ötnapos program során ellátogattak Szczawniczába felkeresve a magyar emlékhelyeket. A két delegáció különféle programoknak köszönhetően gyorsan összekovácsolódott. Egymás kultúráját, gondolkodásmódját, attitűdjeit a különféle kvízek, játékok, tánc- és dalestek segítségével gyorsan megismerhették. Számtalanszor felbukkantak olyan aktuálpolitikai témák is, mint a migránsválság, az EU és a Visegrádi Együttműködés, illetve a felvidéki magyarok helyzete.
A túra megvalósulásáért köszönet a Twój Ruch egyesületnek, a Rákóczi Szövetségnek, valamint a rendezvény fővédnökének, Molnár Imrének.
