Szesztay Ádám főkonzul 2016. augusztus 31-én befejezi szlovákiai küldetését. Több mint másfél évig dolgozott Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzuli kerületében. Ősztől hazatér. Ennek kapcsán beszélgettünk vele felvidéki tapasztalatairól, az itt eltöltött időről, eredményekről, és a felvidéki magyarság megmaradásának lehetőségeiről.
2016. augusztus 31-vel befejezi főkonzuli küldetését. Miért? Mi lesz a további feladata?
A közigazgatási államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy hazatérésem célja létrehozni a Külgazdasági és Külügyminisztérium korábban megszüntetett Stratégiai Tervezési Főosztályának utódját, Tervező-Elemző Főosztály néven. Ennek leszek a vezetője. A tervező-elemző munka egy minisztériumban arról szól, hogy az ezzel foglalkozó személyek számon tartják a minisztérium vezetésének, illetve a kormánynak az adott szakterületre vonatkozó stratégiáját, tehát esetünkben a magyar külpolitikai stratégiát, illetve azt vizsgálják, hogy a világban zajló folyamatok hogyan befolyásolják az adott stratégia megvalósításának a lehetőségét: akadályozzák-e vagy segítik. Ennek alapján javaslatokat is tesznek a politikai vezetésnek a lehetőségek kihasználására és a veszélyek elhárítására.
Az Ön előtt álló feladathoz sikerült itt, a Felvidéken tapasztalatokat gyűjtenie?
Természetesen, aki stratégiával foglalkozik, annak a gyakorlati tapasztalatok mindig nagyon fontosak. Az elmúlt egy és háromnegyed évben a stratégiai igazgatás módszertana szerint dolgoztunk a főkonzulátuson. A stratégiai igazgatás lényege, hogy egy szervezetnek vannak céljai, és a szervezet minden résztvevője elsősorban a célok eléréséért dolgozik. Tehát nemcsak reagálunk a „bejövő” ügyekre, hanem megpróbáljuk céltudatosan alakítani környezetünket: adott esetben Kelet- és Közép-Szlovákia viszonylatában a magyar-magyar és magyar-szlovák viszonyt. Munkám kezdetén a nyilvánosságnak is elmondtam, hogy milyen célokat követünk, s bár kicsit hosszabb távra terveztünk, de azt hiszem, hogy időarányosan nagyon sokat sikerült a céljaink megvalósítása terén elérni. A három fő cél a gazdaság fejlesztése és azon belül különösen a határ menti régiókban való munkahelyteremtésért tett erőfeszítés, a magyar identitás őrzése és a magyar-szlovák párbeszéd előmozdítása volt.
Milyen mértékben sikerült elérni ezt a három célt ilyen rövid idő alatt?
Ha mindent megpróbálnék felsorolni, az lehet, hogy meghaladná ennek az interjúnak a kereteit, de vegyünk néhány példát. Sokan láthatták, hogy a határ menti térségek gazdasági lehetőségének a munkahelyteremtő tőke irányába való kommunikációja terén mennyi mindent sikerült tenni. Például Gömörben a régió gazdasági lehetőségeinek a Gömör Expo keretében való bemutatása volt a központi eleme a munkának. Megvolt az ennek megfelelő folyamat Bodrogközben is: ott kezdeményezésünkre elsősorban annak érdekében történtek lépések, hogy a munkaerő kereslet és kínálat találjon egymásra, illetve megfogalmazódjék a térség gazdasági jövőképe. Abaújban a leendő autópálya gazdasági kihasználása alkotta munkánk vezérfonalát.
Ha a magyar identitásőrzéshez nyújtott segítségről beszélünk, akkor az elmúlt évből egy modern Rákóczi-kultusz megteremtéséért tett erőfeszítéseinket emelném ki. Idén pedig az 1956-os évforduló állt munkánk középpontjában, ami nagyon fontos misszió, hiszen a Felvidék mintha kimaradna az ´56-os emlékezetből. Felhívásunkra három színmű készült 1956 felvidéki vonatkozásairól: a témával kapcsolatos drámapályázatunkra három mű érkezett be, a rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére. A Thália Színház szervezésében ősszel felolvasó színház formájában kerülnek bemutatásra a beérkezett darabok.
Természetesen a magyar identitással szorosan összefügg a másik két prioritás is, hiszen nem mindegy, hogy milyen gazdasági teljesítményekre lehet büszke a magyarság, és az sem közömbös, hogy az itteni többségi közvélemény milyen képet alkot rólunk: minél inkább megbecsüli a magyarokat a szlovák többség, annál jobb eséllyel marad meg a magyar közösség.
Ami a magyar-szlovák párbeszédet illeti, ennek is egyik területe a gazdaság. Ebből kiemelkedett a múlt év őszén, október 23. alkalmából megtartott fogadásunk, amely egy óriási méretű, közös élelmiszer-termékbemutató volt. A kelet-magyarországi és kelet-szlovákiai élelmiszertermeléssel, vendéglátással, illetőleg élelmiszerforgalmazással foglalkozó kis- és középvállalkozások közösen mutatták be, hogy a két ország keleti végein rendkívül magas minőségű étkeket tudnak előállítani, amellyel saját régiójukat és más térségeket is képesek lennének élelmezni. Ennek során egymást is megismerték, partnerre találtak egymásban. Az országgyűlés jelenlévő alelnöke, Lezsák Sándor „gazdasági szabadságharcnak nevezte azt”, amit ezen a rendezvényen látott.
A magyar-szlovák párbeszéd kapcsán beszélhetnék a Magyar Kultúra és Magyar-Szlovák Együttműködés „Rákóczi-expressz Hetének” más magyar-szlovák szakmai eseményeiről is. Meg kell említenünk azokat a testvértelepülési kapcsolatokat is, amelyek közreműködésünkkel jöttek létre itteni szlovák lakosságú és magyarországi települések közt. Döbbenetes például, hogy Bártfának nem volt korábban magyar testvérvárosa. Bártfa mellett most már Szinna (Snina) és Felsővízköz (Svidnik) is elkezdett magyarországi testvérkapcsolatokat építeni, és Vinna község is erre készül. Sikerült már meglévő testvérkapcsolatokat is dinamizálni. Kiemelkedő példája volt ennek Eperjes és Nyíregyháza kapcsolatának az újraéledése.
A búcsúzkodásom során látom, hogy mennyire fontos üzeneteket sikerült szlovák és ruszin barátainkhoz eljuttatni: sokan jelzik a konzuli kerület északi részeiről is, hogy mennyire nagyra értékelték törekvéseinket. Remélem, hogy a most elindított folyamatoknak legalább egy része a jövőben „öngerjesztő” módon fogja gyarapítani mind a magyar – magyar, mind a magyar –szlovák kötődéseket. Összességében ez azt eredményezheti, hogy a két nemzet fontosabbnak tartja majd egymást, és ennek köszönhetően a felvidéki magyarság helyzete, életérzése kedvezőbb lesz, mint amilyen korábban volt. S ha így lesz, az hozzá fog járulni megmaradásához.
Miben látja a keleti végeken élő felvidéki magyarok megmaradását?
Feleségem a kassai, augusztus 20-i ökumenikus ünnepi istentisztelet után azt mondta, hogy amikor erről kapok kérdést, akkor mindig túl sokat és túl bonyolultan beszélek, pedig világos választ kaptunk rá a kassai magyar közösség lelki vezetőitől: minél keresztényebb lesz ez a közösség, annál több az esélye megmaradni. Ebben nagyon sok igazság van, hiszen a hit az identitás része: ha az Istennel való kapcsolat magabiztossá teszi az emberek személyes identitását, akkor a közösségi, a nemzeti identitásukat szintúgy.
Mindamellett a hit nem alternatívája annak, hogy racionálisan is elemezzük a világban zajló folyamatokat. Összességében úgy látom, hogy a demográfiai folyamatok nagyon aggasztóak. Amióta a felvidéki magyarság helyzetével foglalkozom, azaz nemcsak főkonzulságom alatt, hanem mintegy három évtizede, szemünk láttára tűntek el magyar közösségek, magyar jellegű települések.
Komoly veszélyt látok abban is, hogy a mezőgazdasági termelés tekintélye megtört. Nagyon sokan hagynak fel ezzel a tevékenységgel, és ez a falvakról való elvándorlást, a magyar falvak elnéptelenedését jelenti, ami könnyen az egész közösség számára a vég kezdete lehet. Ugyanakkor a mérlegnek van egy másik serpenyője is. Számos kellemes meglepetést szerzett nekem ez idő alatt a felvidéki magyarság azzal, hogy mennyi életerő, mennyi leleményesség, mennyi kezdeményezőkészség van az emberekben, köztük fiatalokban. Láttam hogyan keresik a megmaradás útjait. Jó pár esetben úgy, hogy semmiféle személyes érdekük nem fűződik hozzá, hanem tisztán elhivatottságból dolgoznak a közösség jövőjéért.
Úgy látom, hogy ha ezek a személyiségek és közösségek, akik nem csak elkötelezettek, hanem tevékenyen és ésszerűen tudnak tenni a megmaradásért, jó stratégia mentén tudnak összefogni egymással és Magyarországgal, és együtt jól tudnak reagálni a világ változásaira – beleértve Szlovákia és a szlovák társadalom változásait is -, folyamatosan képesek megújulni, észre tudják venni az olyan új lehetőségeket, amelyek korábban nem voltak, miközben teljes racionalitással tudják látni a veszélyeket is, akkor bizony van lehetőség rá, hogy olyan módon forduljanak meg a folyamatok, amilyet innen, a mai világunk ugarából nézve el sem tudunk képzelni.