Nagyszabású megemlékezést tartanak vasárnap Prágában Esterházy János, a szlovákiai magyarok egykori politikai vezetője halálának 60. évfordulója alkalmából. A megemlékezés a Motol köztemetőben kezdődik, ahol a Kommunista Rendszer Áldozatainak Emlékművén lévő két tábla közül az egyiken Esterházy János neve olvasható. Csak hosszú idő múltán, gyakorlatilag fél évszázaddal Esterházy János halála után, 2007-ben sikerült ugyanis kideríteni, hogy a mírovi börtönben súlyos betegen elhunyt politikus hamvait éppen az említett köztemető tömegsírjában hantolták el. Korábban úgy tudták: az urna vagy elveszett, vagy pedig a mírovi rabtemetőben lett névtelenül elásva.
De miként került Esterházy János urnája Prágába, a Motol temetőbe? Nos, ennek jártam utána néhány éve, és egy kis szerencsével sikerült bizonyos dolgokat kiderítenem. Ezeket szeretném most a prágai megemlékezés előestéjén felfrissíteni, és a leírtakat több korabeli dokumentum másolatának a közreadásával illusztrálni, megosztani az olvasókkal.
Esterházy Jánost, aki a két világháború közötti időszakban, majd a II. világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért, 1947-ben a korabeli csehszlovák rendszer népbírósága hazaárulónak, fasiszta kollaboránsnak nyilvánította, és távollétében, tanúk meghallgatása és bizonyítási eljárás nélkül halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, majd börtönbe zárta. Az 1901-ben Nyitraújlakon született politikus 1957. március 8-án a mírovi várbörtönben súlyos betegen hunyt el. A holttestet Olmützben elhamvasztották, de az urnát a hatóságok nem adták ki a családnak, bár ezt többször is kérték. Kudarcot vallott az 1989-es rendszerváltás utáni első próbálkozás is az urna felkutatására, de 2007-ben végre sikerült a nyomára bukkanni. Hangsúlyosan ki kell mondani: ebben nagy és döntő érdeme volt Karel Schwarzenberg akkori cseh külügyminiszternek, akinek az egyik nagymamája szintén magyar volt.
Felvidéki magyarok a jelképes mírovi síremléknél
„Olyan levéltári dokumentumokat találtunk, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az Esterházy János hamvait tartalmazó urnát abban, a motoli temetőben létrehozott, korábban eltitkolt tömegsírban helyezték el, amely a 90-es évek elejétől a kommunizmus áldozatainak tiszteletbeli emlékhelye lett” – mondta el nekem néhány éve Aleš Kýr, a Cseh Köztársaság börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője.
Aleš Kýr és két munkatársa, Alena Kafková és Ondřej Hladík voltak azok, akiknek az Esterházy család kérése alapján a cseh kormányzat utasítására elrendelt kutatásban sikerült az ügyet feltárniuk. A történészek a kutatást az olmützi krematóriumban kezdték, ahol a régi naplókban megtalálták az Esterházy elhamvasztásáról szóló bejegyzést, s mellette az elhamvasztás azonosító számát: 9181.
.Az olmützi krematórium bejegyzése
„Ez a szám minden esetben azonos az urna számával” – hívta fel a figyelmemet Kýr. Dokumentumot találtak arról is, hogy ezt az urnát csak két év múlva, 1959-ben vitte el a krematóriumból Himmer főhadnagy, a mírovi börtönparancsnokság képviselője. „Az iraton található bejegyzés szerint az urna a mírovi temetőben lesz elhelyezve. A dátum 1959. március 27.” – jegyezte meg a történész. Hozzátette: „E megjegyzés egyszerű, ellenőrizetlen átvétele vezetett ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején lefolytatott első kutatást Esterházy hamvai után ezen a ponton lezárták. Ilyen értelemben – tehát, hogy az urna mírovi földbe került – tájékoztatták az Esterházy családot is.”
Az Esterházy családot azonban ez a magyarázat nem elégítette ki, és 2007-ben ezért kérésükre újabb kutatás indult. Ekkor kapták a megbízatást Aleš Kýr és társai, akik már korábban is foglalkoztak a börtönbeli elhalálozásokkal, így a témában tapasztalt kutatóknak számítottak.
Bejegyzés egy korabeli hivatalos naplóban
„A kutatást alapvetően egy olyan dokumentum vitte előre, amely már a kilencvenes évek elejétől ismert volt, a kezünkben volt” – mutatott rá Kýr. Kifejtette: egy 1965. május 5-én keltezett belügyi dokumentumról van szó, amely annak a 78 urnának a jegyzékét tartalmazza, amelyeket a pankráci börtön küldött Motolba a közös sírban való elhelyezésre. A történészek ebben a jegyzékben megtalálták a 9181-es számot is, amely Esterházy urnájának száma. „Ez újdonság volt, amely alapvetően módosította korábbi ismereteinket” – hangsúlyozta a történész. Szerinte ezek után a történészek egy olyan bizonyítékot kerestek, amely egyértelműen kizárná, hogy Esterházy urnája bármiképpen is Mírovban maradhatott volna. Ezt a bizonyítékot Alena Kafková találta meg.
„A börtönökben elhunytakkal kapcsolatos iratok között találtam egy levelet, amelyben a mírovi börtönparancsnokság egy prágai kérdésre válaszolt. A kérdés az volt, hogy a II. világháború után az egyes években hányan haltak meg és lettek eltemetve Mírovban” – mesélte el nekem a dokumentum megtalálásának történetét Kafková.
Rámutatott: a levélből kiderült, hogy Mírovban az utolsó temetésre 1955. november 10-én került sor. „Ez perdöntő volt számunkra” – állítja Kafková. Emlékeztetett: a börtönparancsnok a levélben azt is megírta, hogy 1955 után a Mírovban elhunyt rabokat Olmützben elhamvasztották és az urnákat a prágai pankráci börtönben lévő központi tárolóban helyezték el, ahonnan 1965-ben a motoli temető közös sírjába hantolták el őket titokban és névtelenül. „Ez egy titkos sír volt. Nem jelent meg erről sehol semmiféle hír. Az urnákat egyszerűen elásták a földbe. Csak a kilencvenes évek elején vált ez a hely tiszteletbeli emlékhellyé” – mondta Kafková.
Arra a felvetésre, hogy az Esterházy család szeretné Esterházy János hamvait egyszer majd visszavinni szülőföldjére, Kýr úgy vélte: „A hamvak exhumálása ma már kizárt. Tudatosítani kell, hogy tömegsírról van szó. A több mint négy évtized alatt az urnák szétestek, a hamvak szétmállottak, összekeveredtek. Ma már lehetetlen lenne Esterházy hamvait elválasztani a többi áldozat hamvaitól.”
„Úgy vélem, hogy ezen a téren Esterházynál is hasonlóan lehetne eljárni, mint az Milada Horáková (a koncepciós perek egyik neves csehországi áldozata) esetében történt. A motoli tömegsírból el lehetne vinni egy marék földet a szülőföldre, vagy oda, ahol Esterházynak jelképes sírja van, vagy esetleg lesz” – vélte Alena Kafková.
