Nem váltott ki visszhangot a fiatal történész tanulmánya, és a napilapban megjelent cikk sem lépte át a kommunikációs ingerküszöböt. Pedig történelmi szenzációról van szó, a fiatalember bebizonyította: nem Dugovics Titusznak hívták a nándorfehérvári hőst.
– A középkori források beszámoltak a nándorfehérvári hőstettről, de sehol sem említik a magyar vitéz nevét. Ez egy történész számára eleve gyanús, de időm nem lévén, jegeltem az ügyet. Tavaly kezdtem el kutakodni, és magam is elcsodálkoztam az eredményen: nem Dugovics Tíiusz volt a neve a törökkel a bástyáról leugró vitéznek – emelte ki Szőcs Tibor.
A múlt felderítésére a történész két szálon indult el. Az egyik középkori: Bonfini, Mátyás történetírója beszámol arról, hogy egy magyar vitéz élete árán akadályozta meg a nándorfehérvári, majd a jajcai csatában, hogy a török kitűzze a lófarkas zászlót.
Ugyanerről ír egy szerb historikus is, s milyen érdekes: miután áttelepült Csehországba, ott ez a motívum kissé átalakul, mert egy szintén névtelen, cseh vitézzel terjed a legenda. Az anonimitás egészen 19. század elejéig megmarad, ám egyszer csak felbukkan Dugovics Titusz neve. A történet másik, vasi szálát is bogozta az ifjú történész.
A Dugovics családnak két ága volt. Az egyik Pozsony mellett élt, a másik Vasban, de csak egy nemeslevelet tudtak felmutatni. A Pozsony melletti Tejfaluban élő családot sokszor piszkálták ezért, majd miután az ág a 19. század elején kihalt, Dugovics Mihály átköltözött Vas megyébe. 1816-ban perbe fogták. Lehettek ellenségei, ismét felmerült a nemesi kiváltságot bizonyító adományozói levél ügye. Az ő fia Imre, aki végig vitte az ügyet. Imre feltúrta a családi ládát, és bemutatta a Dugovicsok nemesi származását bizonyító iratot, egy 1674-es, I. Lipót által írt nemeslevelet.
Pár évvel később elterjedt: a család egyik sarja ugrott le Nándorfehérvárnál. Ennek Döbrentei Gábor, a kor tudósa az oka. Amikor Vas megyében járt, egy asztali beszélgetés során azt hallotta, kitudódott a hős neve, és az utódok Vas megyében élnek.
A polihisztor belelkesedik. Érdekes módon, maga Dugovics Imre kereste meg Döbrönteit, és prezentálta a bizonyítékait. De az már egy Mátyás által, a Dugovics családnak adományozott nemesi kiváltságlevél átirata volt, és egy levél, melyben némi utalás van erre. Miután Döbrentei a folyóiratában publikálja mindezt, a Dugovics szenzáció pillanatok alatt – tényként -beivódott a köztudatba. Először a huszadik század elején merült fel, és éppen egy vasi helytörténész, Porkoláb István feszegette, hogy nem tekinthető valódinak az átirat. Kevés hiányzott hozzá, hogy kidőljön a csontváz: az ajtót megnyitották, de gyorsan túlléptek az ügyön.
Szőcs Tibor elismeri: nem ő találta fel a spanyolviaszt, mivel szakmai körökben évtizedek óta beszédtéma volt a Dugovics-legenda eredete.
Az átirat szerint Mátyás király 1459-ben Dugovics Titusz szolgálataiért a fiának a Pozsony melletti Tejfalut adományozta. Ami Kötélfalvi Darus György halála miatt szállt vissza a királyra. De a korabeli iratok szerint Tejfalu soha sem volt a Dugovicsok kezén, a hiteles oklevelek szerint egy másik család birtokolta a falut. Az országos levéltárból kikértem Mátyásnak az ugyanazon napra keltezett adományleveleit. Nagy szerencsém volt: háromból az egyiknek az eleje szinte szóról szóra megegyezett az átiratban szereplővel, csak éppen a név volt más. Mivel a valódi kiváltságlevelet Vasban, a Kisfaludy család levéltárában őrizték a 19. században, a hamisításhoz a mintát vélhetően ez adta.
Ugorjunk nagyot időben és távolságban: Nagysimonyiban járunk, a hazai Dugovics-kultusz fellegvárában. A helyiek azt tartják, hogy a nagysimonyi Dugovics família őse Titusz, a nándorfehérvári hős. Emlékét őrzi a millenáris parkban álló emlékmű, utcát, iskolát neveztek el róla, s még áll a família egykori háza is.
Az általános iskola falán a Hazafias Népfront bő fél évszázada, 1956-ban emléktáblát és domborművet avatott a hős tiszteletére. Nyár óta csend honol a falak között, bezárták az iskolát. A falu polgármesterével, Lábos Andrással váltunk szót arról, miként fogadhatják a Dugovics-legenda szertefoszlásának hírét Nagysimonyiban. Ahogyan az elöljáró, úgy a később megkérdezett többi falubeli is egyöntetűen vélekedik: olyannyira beleivódott a köztudatba Dugovics Titusz neve, hogy onnan egyhamar nem lehet kitörölni.
A helybeliek eddig is tisztában voltak vele: írásos bizonyítékokkal nem lehet alátámasztani a nagysimonyi legenda valódiságát. A dédszülők történetei elégségesek voltak ahhoz, hogy igaz legyen: a helyi Dugovics család őse volt a nándorfehérvári hős. Mint megtudom, a kétkedés évekkel ezelőtt is felmerült: a rendszerváltás után vita volt a képviselő-testületben arról, hogy a falu új címerébe bevegyék-e a Dugovics família ősi jelképét. Jelzésértékű, hogy végül elvetették az ötletet, csak motívumként használták fel a címert.
Angyal László, vasnepe.hu
