Sulyok Katalin; „Indul a mezőny” c. könyvében riportot készített pályakezdő fiatalok első lépéseiről. Megszólaltatott medikusokat és papnövendékeket, védőnőket és tanárból lett taxisofőröket, vallottak munkájuk kezdetéről politikusok és feltalálók. Lebilincselő dolog kiemelkedő személyiségek első szárnypróbálgatásait tanulmányozni. Sokan tele vannak bizonytalansággal.
Az évközi 3. vasárnap miséjének középpontjában az ifjú Jézus áll. Nyilvános működésének első hetét mutatja be az evangélista. Megrajzolja, hogyan indul útjára a történelem legnagyobb misszionáriusa. Négy igével jellemzi működésének kezdetét. A mai apostoli lelkületű keresztények számára is érdekes tanulmány.
1. költözik
Názáretből Kafarnaumba utazik. Eddig is gyakran költözött: a népszámlálás miatt Betlehembe, Heródes elől Egyiptomba, gyermekként vissza Názáretbe. Most Kafarnaumba. Miért? Nem volt megelégedve a kis hegyi falucskával? A külvárosból a „Rózsadombra” vágyott? NEM! Olyan helyre akart menni, ahonnét több embert elérhet. Az elzártságból akart kitörni. Kafarnaum közlekedési csomópont volt. Damaszkuszból a karavánút Egyiptom felé itt vezetett át, (észak-déli „metróvonal”) A Földközi tengeri Haifa kikötő és Cezárea összekötő útjával itt kereszteződött. (keletről nyugatra vezető út) Tehát: a korabeli „Deák tér” volt. Főhadiszállási csomópontnak tekintette. Innét indult prédikáló útjaira, ide tért vissza.
Josephus Flavius szerint Galileában 204 falu, község, város volt. Ha mindegyikre csak egy napot szánt, akkor is egy esztendőbe telt volna végigjárni. Útközben tanította apostolait, mint Szókratész: peripatetikus módon, azaz sétálgató módszerrel. Együtt élt, lakott, utazott tanítványaival. Hol szálltak meg? „A rókának odúja van…” Állandó szállása nem volt, vendégszobát ritkán foglalt. Amíg a 204 községet bejárta, lelki közösségbe forrasztotta munkatársait.
Jézus költözködésével teljesíteni akarta az Atya akaratát, még ha ez számára terhes volt is. Az életében felvillanó „irányfényekből” következtetett feladatára. Neki semmi sem volt fontosabb, mint isten akarata. Másrészt maga is töprengett, tervezett: hogyan tudja eredményesebbe tenni apostoli munkáját, növelni akció-grádiuszát. így tekintsünk mi is saját missziós hivatásunkra. Kitervelni, egyre intenzívebbé tenni munkánkat.
2. Tanít
Jézus megérkezik, lepakol. Első dolga: „Mindjárt szombaton a zsinagógába ment és tanított.” Ezt a zsinagógát a kafarnaumi százados építtette, Jairus volt az elöljárója. Hatása: „Álmélkodtak tanításán.” A fiatal názáreti ácsmesterről megállapították: „Ember így még nem beszelt.” Neki volt mondanivalója. Nem a törvénnyel babrált, nem a rituális előírásokat taglalta, hanem az Atyáról tanúskodott. Áradt belőle a Szentlélek.
Sokat elmélkedjünk az Evangéliumról. Szűrjük le belőle Üzenetét a mai világ számára. Fogalmazzuk meg közérthetően keresztény világnézetünket. Húzzuk ki a Szentlélek felé antennánkat, s ha Ő betölti lelkünket, jeleit sugározzuk a világ felé.
3. Gyógyít
Jézus szeretettel tekintett a betegekre. Nem húzódott el tőlük. Nem irtózott tőlük. Maga is megérintette őket (a vak szemét, a süket fülét, a leprás sebeit). Ha beteghez hívták, nem ellenkezett. A szenvedők vonzódtak hozzá. Érezték: „Ember így még nem beszélt.” De azt is megállapították: „Ember így még nem szeretett.” Erőt sugárzott a betegekre; „Éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Forduljunk tiszta szívvel kereszthordozó testvéreink felé. Éreztessük velük, nem tartjuk tehernek őket. Áradjon belőlünk is erő, bátorítás feléjük. Krisztus szemeivel tekintsünk minden betegre.
4. Tanítványokat gyűjt
Jézus hamar fölmérte, hogy 204 települést egyedül bejárni, teljes képtelenség. Egymaga minden helységbe nem viheti el az örömhírt. Nem mondott le a személyes kapcsolatkeresésről, de ráébredt a tanítványok gyűjtésének fontosságára. Tüstént elkezdte gyűjteni a munkatársakat. Ideje és energiája nagy részét az ő kiképzésükre fordította. Szavaival oktatta, példájával nevelte őket. Az „Emberhalászat” fantasztikus hivatására hívta meg követőit, amely ezerszer nehezebb a halak összefogásánál. Megkívánta az anyagiaktól való teljes függetlenséget, sőt a családi kapcsolatokról való lemondást is. Radikális elkötelezettséget várt el tőlük. Egyenrangú munkatársként fordult feléjük, barátainak nevezte őket.
Akár papként, akár világi munkatársként, ha halljuk lelkünkben a hívó szót: „Jöjj, én emberhalásszá teszlek téged”, merjük Sámuellel válaszolni: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”, vagy Izajással vállaljuk: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!” Az emberhalászatnál értékesebb és boldogítóbb feladat nincs. Magába foglalja az orvosi, mérnöki, ügyvédi és tanári hivatás minden örömét. Életünk összegezésekor pedig hallani fogjuk az Úr kitüntető szavát: „Én leszek a te igen nagy jutalmad.” Amit elhagytál, százannyit kapsz helyette már itt a földön, odaát pedig örökségül kapod a mennyek országát.
Minden fővárosban megtaláljuk az Ismeretlen Katona emlékművét. A hivatalos küldöttségek, külföldi vendégek előtte tisztelegnek, virágaikat eléje helyezik. Nem ismerik nevét. Csupán annyit tudnak róla, hogy életét adta hazájáért.
Legyünk mi hívők Jézus Egyházának Ismeretlen Emberhalászai! Akik munkájukat, apostoli tevékenységüket, imájukat, áldozataikat névtelenül odaadják Krisztus szolgálatára.
Emberhalász szolgálatunkért jutalmul a kitüntetést majd a Nagy Halásztól remélhetjük, amelyet megad nekünk az igazságos jutalmazó azon a nagy napon.
Ámen
Magyar Kurír
