A kassai Korzár napilap (Petit Press kiadó, a Sme lapcsalád regionális kiadványa) tette közzé a Matica Slovenská szervezet elnökének tiltakozó nyilatkozatát, mellyel a Kassa Fő utca 72. szám alatt március 14-én leleplezendő Esterházy-mellszobor ellen tiltakozik. A Marián Tkáč elnök által jegyzett nyilatkozatban az áll, hogy: „A magyar irredentizmus főképviselőjének állítandó mellszobrot nálunk úgy értelmezzük, mint a Szlovák Köztársaság polgárai jó együttélése ellen irányuló erőteljes igyekezet”.
Tkáč az emlékmű-avatást politikai tevékenységnek állítja be, amely szöges ellentétben áll Szlovákia nemzetállami érdekeivel és a nemzetek békés egymás mellett élésének elveivel. „Szlovákia és főleg Kassa város polgárait figyelmeztetjük Esterházy János azon tetteire, amelyekkel nyíltan és aktívan harcolt a határrevízióért. Az ő személyes intervencióinak is köszönhető, hogy a bécsi döntés előtt és alatt (1938. november 2.) Kassa Magyarország részévé vált. Kassa elfoglalása után személyesen köszöntötte Kassán a Magyar Királyság kormányzóját, Horthy Miklóst” – áll többek közt a Matica nyilatkozatában, melyet Pozsonyban kelteztek. (Az eredeti cikk itt olvasható: http://korzar.sme.sk/c/5793859/matica-protestuje-proti-buste-esterhazyho.html#ixzz1FoFEqJdn.)
Úgy látszik, a pénzügyi botrányokban tobzódó Matica új vezetője, aki székfoglalójában azt ígérte, rendbe teszi a szervezetet és intézményt, véget vet annak, hogy a vezetői lenyúlják, s nem a magyar kisebbség elleni fellépéseivel fogja a figyelmet felhívni magára, maga is ott tart, mint elődje, Jozef Markuš. Pedig Tkáč újdonsült elnökként békés elképzeléseit azzal tette szemléletessé, hogy tagságot ajánlott fel Bugár Bélának a Matica Slovenskában. Amúgy meg Tkáč és a Matica felszólalása az Esterházy-emlékmű ellen azért is vegytiszta sovinizmus és magyarellenesség, mert maguk Jozef Tisót, az első Szlovák Köztársaság – fasiszta háborús bűnösként kivégzett – elnökét, de Andrej Hlinkát, az önállóságért harcoló szlovák néppárt vezérét is ünneplik, emlékműveket avatnak nekik, rehabilitálásukat, sőt időnként még Tiso szentté avatását is szorgalmazzák. Vegytiszta sovinizmusról van szó azért is, mert a müncheni és bécsi döntés időszakában a Csehszlovákia szétverésén fáradozó Andrej Hlinka politikus érdemeiről – Esterházy pályatársa! – törvényt alkotott a mai Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, s csak azért nincs emlékműve a parlamentben, mert a méltató jogszabály rendelkezéseit mindeddig nem hajtották végre.
Ez a „kiáltvány” persze híven tükrözi a Matica történettudományi intézetének leegyszerűsítő és nacionalista szemléletét is, amely ugyan az előző kormány idején minden támogatást megkapott a hatalomtól, most azonban kegyvesztett lett. Daniel Krajcer (SaS) kulturális miniszter határozottan bejelentette: külön állami támogatásra az intézmény nem számíthat, éljen meg gazdasági vállalkozásai nyereségéből. Mivel azonban a mostani kormányzat is egyre inkább meglovagolja a magyarellenességet, békítő kijelentései ellenére folytatja a Fico-kormány restriktív politikáját a magyar kisebbséggel szemben, az új Matica-vezetés joggal feltételezi: kedvezőbb elbánásban részesül majd, ha ő is támadásokat intéz a szlovákiai magyarok tevékenysége ellen.
A kassai Esterházy-mellszobor felállítása civil kezdeményezés. Szlovákiai közforrásokból semmilyen támogatást nem élvez. Magánszemélyek, alapítványok jóakaratából készül annak az embernek, akit Oroszország már rehabilitált háború utáni jogsértő elítélése miatt, Lengyelország hivatalosan, magas rangú állami kitüntetéssel méltányolt, Csehországban pedig az olmützi egyházmegye – ahová Esterházy halálának helyszíne, Mírov tartozik – elindította boldoggá avatási eljárását. Kassán is csupán az egyház adja áldását a 110 éve született gróf Esterházy János emlékére a március 14-ei rendezvényen.
Felvidék Ma, ngyr
