Február 22-én tartotta a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont a szülők bálját. Nyitányként a nagyidai Ilosvai néptáncegyüttes produkciójában gyönyörködhettek a tisztelt bálozók, majd Gábor Bertalan esperesplébános, iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket.
Azt mondják, hogy az örömteli vigasság közepette nem szokás nagyon komoly dolgokról beszélni. Ennek ellenére formabontó leszek – kezdte köszöntőjét az esperesplébános. A minap „Nevelés – A globális megállapodás” címmel kétnapos konferenciát tartottak a Vatikánban. A pápa is fogadta a konferencia részvevőit. Hozzájuk intézett beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az emberiségnek egy megújult nevelési egyezményre van szüksége, amelynek célja, hogy érett embereket képezzen, olyanokat, akik újjáépítik a kapcsolatok szövetét és egy testvériesebb emberiséget hoznak létre.
A nevelés nem pusztán koncepciók átadását jelenti, hanem együttműködést is igényel minden benne érintett részéről: a családoktól, az iskolától, a szociális, a kulturális és a vallási intézményektől.
A családok, az iskolák, a nemzetek, a kultúrák között a „nevelési megállapodás” válságban van, valójában összeomlott, amit az együttműködés megújult egyetemes erőfeszítései által lehetne helyrehozni. A társadalom minden tagja arra kapott meghívást, hogy megújítsa és megszilárdítsa elkötelezettségét a nevelés érdekében – hangsúlyozta.
Mindent meg kell tenni azért, hogy az új nemzedékek világosan megértsék saját hagyományaikat és sajátos kultúrájukat a többiekkel összevetve kialakítsák önértelmezésüket, szembesülve és elfogadva a sokszínűséget és a kulturális változásokat.
Mindezek fényében tehát a családnak is nagyobb értéket kell nyernie az új nevelési megállapodásban, mert a család felelőssége már az anyaméhben elkezdődik. A család tölti be az elsődleges nevelési szerepet. Ezért segítségre van szükségük, hogy megértsék az élet kezdeti szakaszának fontosságát, és ezt követően megfelelően tudjanak cselekedni. Ahhoz, hogy javítani tudjunk a nevelés minőségén, el kell érni a családok és a helyi közösség nagyobb részvételét a nevelési projektekben.
Ennek tudatában ismételten elismerően kell szólnunk a pedagógusokról, akik bátran és nagy elkötelezettséggel néznek szembe a nevelés kihívással. Ők ugyanis a jövő nemzedékek építői. Tudásuk, türelmük és odaadásuk által egy olyan magatartásformát közvetítenek, amely gazdagsággá válik és megteremti a holnap emberét. Ehhez a folyamathoz szükség van megfelelő nemzeti és nemzetközi, valamint saját erőforrásokra, hogy hatékonyan tudják betölteni szerepüket – emelte ki.
Köszönöm, köszönjük, hogy épül az új iskolánk, a fészkünk. Ismételt köszönetet mondunk a magyar kormánynak és Magyarország adófizetőinek, hogy támogatják és elősegítik megmaradásunkat. Köszönjük mindazok munkáját és igyekezetét is, akik közös álmunk és vágyunk megvalósításáért tesznek – határon innen és határon túl.
Viszonzásul minden tudásunkkal és igyekezetünkkel ezúton is biztosítani kívánunk mindenkit arról, hogy a mindennemű nemes áldozat nem hiábavaló. Adja Isten, hogy az ilyen és hasonló találkozók továbbra is elősegítsék a szülői, a pedagógusi, a lelkipásztori hivatás erősödését – határon innen és határon túl – amelyek emberségesebbé, egyenlőbbé, kielégítőbbé teszik a nevelést, amelyek a XXI. század keresztényi, hitbéli, nemzeti, kulturális, gazdasági és társadalmi igényeinek és elvárásainak megvalósításához és megvalósulásához nélkülözhetetlenek.
Az elmondottak alapján látva látjuk és hallva halljuk, hogy az, amit tenni igyekszünk itt a szűkebb pátriában, mérhetetlenül fontos és szent dolog: A jövő iránti aggodalom nem más, mint a jövő nemzedékek és az emberiség jövője iránti aggodalom. Ahhoz, hogy javítani tudjunk a nevelés minőségén, el kell érni a családok és a helyi közösség nagyobb részvételét a nevelési projektekben.
A fiatalok ugyanis arra hivatottak, hogy új ajtókat nyissanak meg, miközben a kulcsokat az idősek őrzik. Jó, ha egy-egy intézmény fiatalsága a gyökerek keresésére figyel, de közben hallgat az idősekre. A fiatalok és öregek közötti ilyen találkozás nélkül nincs jövő.
Gyökerek nélkül nincs növekedés, új sarjak nélkül nincs virágzás. Emlékezet nélkül nincs jövendölés, látomás nélkül nincs emlékezés. Amit senki nem kezd el, azt senki nem tudja befejezni
– zárta köszöntőjét.
A bálozók kellemesen szórakoztak. Feszültségoldó kikapcsolódásnak voltunk a tanúi. Áldott együttlét volt, remélve, hogy nemzedékünk apraja és nagyja, így is – határon innen és határon túl – mind jobban eleget tud tenni az előtte álló kihívásnak, valóra váltva Joel próféta jövendölését: „…kiárasztom lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.”
Ezt a gondolatsort erősítette meg a beszédet követő ima és a közösen énekelt „Szeressük egymást gyerekek” című dal is.
