ÁLDOTT LÉGY ÉDES ANYANYELVÜNK!
Mama – első szavamért a kéklő ég alatt
Pannónia földjén, anyatej ízű tiszta szavadért
Istenem – első fohászaimért és a Miatyánkért
égre tekintő templomaidért és hitemért
Szeretlek szerelmem – első izzó lelkű
jövőteremtő, életnemző vallomásaimért Kedvesemnek
Én hiszek – Krisztus-vágyban fogant
sok imámért, és prédikátoraink
ezeréves lélekgyökeret magyar földbe plántáló
szaváért, Istent honosító égi-földi látomásokért
Károli-bibliánkért, a zsoltárok égi otthont formáló
énekes fészkeiért, nemzedékeket egymáshoz ölelő
szétszórtságban is honfihoz tapasztó
drága szókincsedért
költőket, írókat, dalnokokat és énekmondókat
ihlető, más népeknél számolatlanul többet
iskoláidban, kollégiumaidban képező,
végtelen formamélységeidért
Hazám, édes hazám – nagyvilágban is
hontalanságtól mentő Kárpát-medencei
tájainkhoz visszakötő őserődért
Családom fészkeiért, titkos és elbeszélt
történeteiért,
diktátumokkal letépett földjeiden is
magyarul álmodtató szóképeidért
tisztaszobáktól magas mennyig fölfénylő
nemzethistóriáidért
Énekeinkért, dalainkért és Himnuszunkért,
székely és csángó néped sorsformáló
énekszóba, könyörgésbe belesírt fohászaiért
kalákák közösségtapasztó ízes mondataiért
ezer éve élő, minket túlélő
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou
elmúlás fölött is győztes halotti beszédünkért
Esküszöm – hűségünket talpig és utolsó
szívdobbanásig helytállni kötelező fogadalmainkért
dacos és megérlelt nemjeinkért
nem, nem soháinkért
hazát istápoló, mentő és újrateremtő igenjeinkért
Testvérem, vérváram – határokat szűkíteni nem engedő
öleléseidért Munkácstól Pozsonyig,
Csíktól Felsőőrig, Kolozsvártól Kassáig,
bácskai Kossuthfalvától Farkaslakáig
Hazámat szolgálom – fegyverrel, tudománnyal,
joggal és tollal, laptoppal és gyermeknevelő jó szívekkel
állhatatosságunkért
Népviseletbe vagy divatcsodákba öltözötten is
gyönyörű barna szemű szépségeidért
és sportolóink világelsőségeiért
Ott, ahol zúg az a négy folyó – tájaidnak tán még
mennyei létünkben is bájos
feledhetetlen szelíd vonulataiért
Elég! – ellenállóink, hőseink, mártírjaink
hamis hatalmakkal dacoló protestálásáért
életáldozatukért
Ámen – Istenem – Hozzád hanyatló
utolsó sóhajtásunkért
örökre magyarul álmodó lelkünkért
irodalmunk csodáiért
ezer évünk minden bocsánatáért
Krisztust választó első királyunkért
és az Igazság szenvedélyében
kiolthatatlan, csak megölhető életekért
idegenben is magyarként
helytálló véreinkért
s égi-földi javainkat nevesítő
gazdagságodért
szavaid több százezres kincstáráért
hont, házat, egyházat
teremtő és koronázó szép erődért
ÁLDOTT LÉGY ÉDES MAGYAR ANYANYELVÜNK
s mikor már szólni sem tudlak többé
unokáim és jövő őriző véreim
ti magyar szóval öleljétek át egymást
itthon marasztaló drága szókkal
ahogyan csak anyánk imái
ölelték testünket és lelkünket
ringatták álomba szívünket
honmarasztaló, jövőhonosító
magyar szókat éltessetek
a kibertérben, a világhálón
és egymás szemébe nézve
magyar nyelvünk világhálójával
védve, kerítve, fogva egymáshoz
a Kárpátok alatt minden megszületőt
ÁLDASSÁL JÖVŐNK EGYETLEN REMÉNYE
ÉDES ANYANYELVÜNK, ISTEN MAGYAR KEGYELME… ÁMEN
Írta Békefy Lajos
176 éve, 1844. november 13-án szentesítette az uralkodó a magyar államnyelvről szóló törvényt. November 13-át az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává:
„Az Országgyűlés, felismerve azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban – tiszteletben tartva hazánk hagyományos nyelvi sokszínűségét, egyben felelősséget vállalva a kisebbségek nyelvhasználatának jogáért –, a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében, a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvény, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját, november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánítja.”
