Napokon belül kezdődik a várva várt, a globális vírushelyzet miatt egyszer már elhalasztott futball Európa-bajnokság. A részben Budapesten megvalósuló világeseményre egy-kettőre elfogytak a jegyek és mind a szlovák, mind a magyar válogatott kerülőúton ugyan, de sikeresen kvalifikálta magát. Remek alkalom ez arra, hogy visszatekintsünk e páratlanul népszerű sportág szigetországi kezdeteire. Hogyan vált a több mint 100 éve ezelőtt lenézett „rugdosósdiból”, egy globális márka, ami több százmillió embert képes a stadionokba csábítani, illetve a képernyők elé ültetni.
Az úriemberek sportjából…
A labdarúgás annyira az angoloké, hogy a „football” szó is Angliában jelent meg először 1486-ban. A játék korai változatát, vagyis amit annak lehetett nevezni, annak durvasága, valamint amiatt, hogy a beszámolók szerint „elvonja az ifjak figyelmét az olyan komoly testedzéstől, mint a hadi tudományok művelése”, már 1304-ben betiltotta II. Edward király. Azonban a játék fokozatos „finomodása” végül lehetővé tette, hogy Angliában az 1850-es években megalakuljanak az első futballklubok.
A labdarúgás bekerült az angol iskolarendszerbe, megkezdődött egységesítése és szabályainak rendszerezése. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. 1848-ban jelent meg az a szabálygyűjtemény, amely a mai játék alapja: a Cambridge University Football Rules. 1863-ban 11 angol klub megalakította az első modern labdarúgó-szövetséget Football Association-t (FA).
A foci kezdetei nagyon kaotikusnak bizonyultak, mert sok mindenre egyszerűen nem létezett szabály, például hogy döntetlen esetén mi történjen: újrajátszás, vagy hosszabbítás jöjjön? Jól jelzi a kuszaságot, hogy majdnem minden városnak, iskolának saját szabályai voltak, ami problémássá tette a meccsek megszervezését. Az Old Etonians csapata például kétféle szabályrendszert is kidolgozott a különböző típusú pályákhoz. Ellenben a csapatok nem sokat taktikáztak, hanem támadás esetén az összes játékos előre ment. Mivel a rögbihez hasonlóan az előre passzolást tiltották, emiatt a játék jelentős része tömeges közelharcokból állt. Ekkor jellemző volt a 0-0-11-es felállás.
1866-ban mondták ki, hogy engedélyezett az előre passzolás, de csak abban az esetben, ha a gólvonal és a labdát megkapó játékos között van legalább három védekező játékos. A tizenegyes (akkori nevén: halálrúgás) lehetősége sokáig szintén fel sem merült, ami abból a felfogásból eredt, hogy az úriemberek játékában egy gentleman nem követ el szabálytalanságot.
Megjelenésükkel is az úriember mivoltukat sugallták a hőskor első csapatai. A mai ismert mezek helyett általánosan elterjedt volt a kötött pulóver, hosszú flanel- vagy térdnadrág és a színes krikettsapka viselete. Néhány csapat egyszerűen a kriketthez használt ruhát viselte. Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban a munkások bakancsban játszottak, lévén még egyáltalán nem léteztek futballcipők. További jellemző kép volt, hogy az urak meccs közben szívesen pöfékeltek a pipájukból!
A köznép szórakoztatásának az eszköze
A fentiekből kiderül, hogy a XIX. század második felében a futball inkább úri szabadidős tevékenység volt, mintsem látványosság a köznép számára. Ennek ellenére a legjobb csapatok meccsei hamar felkeltették az emberek figyelmét, az újságok pedig nézők hatalmas tömegéről tudósítottak már a kezdetekkor. Hogy pontosan milyen tömegek látták az első mérkőzéseket, arról sajnos nem számolnak be a korabeli tudósítások. Mindenesetre, nem telt bele sok idő és megjelentek a pályák szélén az első szurkolók, akik már elkötelezetten szorítottak egy-egy csapatnak, főleg lokálpatriotizmusból.
A viktoriánus korabeli munkások heti hat napot dolgoztak és gyakran nyomorral küszködtek, az egyetlen örömüket a futball jelentette.
Az észak-angliai iparvárosokban (Birmingham, Manchester és Liverpool) hamar felértékelődött a foci szerepe, hiszen a szürke hétköznapok után a soron következő mérkőzések örömünnepként hatottak és erősítették a helyi közösség összetartozását.
Élesedő osztályharc a pályán
A Netflix 2020-ban bemutatott saját gyártású sorozata, A foci mindenkié remekül bemutatja, milyenek voltak a futball kezdetei. A fikciós elemekkel tarkított „dokumentarista dráma” egy észak-angliai munkáscsapat, a Darwen FC, valamint az felsőbb körök reprezentáns klubja, az Old Etonians FA-kupabeli versengésének állít emléket. Nagy téttel bíró párharc volt, mert az FA addigi történetében soha még döntőbe sem jutott kékgalléros kollektíva.
A sorozat a két csapatkapitány, a textilmunkás darweni Fergus Suter, és a bankár-arisztokrata, etoni lord Arthur Kinnaird párviadalának állít emléket. Mindkettőjüket sztárként kezelték, Nagy-Britannia-szerte ismertek voltak.
Kinnaird játékosként ötszörös kupagyőztesként, majd visszavonulása után, 30 éven át az FA elnökeként vonult be a történelembe. „Sokkal többet tett a foci népszerűsítésért, mint bármelyik ember, aki valaha is élt” – ezt Sir Frederick Wall mondta róla. Wall szintén „élethossziglan”, közel 40 évig volt az FA titkára, többek között Kinnaird elnökségének ideje alatt.
A skót származású Fergus Suter és a csapattársa-cimborája, James Love lényegében az első profi játékosok voltak a világtörténelemben. A profizmus esetükben abból állt, hogy a darweni klub szponzora „kosztot és kvártélyt, valamint „fedő” gyári állást biztosított számukra, emellett titokban pár fontnyi fizetést is juttatott a két skót légiósnak.
Ez nagy botrány kavart, mert az „úriemberek sportjában” fel sem merült, hogy valakik pénzt fogadjanak el a játékukért, azt megalázónak és szabályellenesnek tartották. A Preston North End-et például 1884-ben fizetett játékosok alkalmazása miatt diszkvalifikálták az FA-kupából.
Lord Kinnaird egyaránt játszott az első, hivatalos futballmérkőzésen (1866: London vs. Sheffield) és az első válogatott meccsen (1872: Skócia-Anglia) is. Az utóbbi eseményen a hazai csapat tagjaként pályára lépett Sutter is. Kinnard ötszörös FA kupa győztes (háromszor a Bolton Wanderers és két alkalommal az Old Etonians „csékájaként”), amivel hosszú ideig rekorder volt. Az FA-kupa első 12 kiírásából kilencszer döntőzött aktuális csapatával, ami máig felülmúlhatatlan egyéni teljesítmény. Az utolsó kupagyőzelme során a saját kapujába talált, ami az első, hivatalosan feljegyzett öngólként vonult be a futballtörténelembe.
Fergus Suter, egy egyszerű kőműves, a skóciai Partick FC-ben kezdte meg a labdarúgó pályafutását. Onnan „igazolt” a Darwen FC-hez és két évadot töltött a lancashire-i kiscsapatban. Sutter tagja volt annak a Blackburn Rovers-nek, amely pont a Kinnaird vezette etoniak ellen veszített az 1882-es kupadöntőben. Végül Suteris célba ért, 1884–86 között, három egymást követő idényben is magasba emelhette a becses kupát.
A Football League megalakulása és az amatőr korszak vége
Az FA végül 1885 nyarán engedélyezte a profizmust az égisze alá tartozó csapatok és versengések körében. Ezzel mintegy legalizálva a gyakorlatot, amit a legtöbb csapat követet, miszerint fizetést ad titokban a legjobb játékosaiknak, ezzel motiválva őket. Közben megfogalmazódott, hogy egy szervezett, oda-visszavágós rendszerű, pontozásos bajnokság keretei között is összemérjék az erejüket az együttesek, ne csak az FA-kupában.
A sors furcsa fintora, hogy a hőskor két szupersztárja, sem Suter, sem Kinnaird nem futott be karriert a 1888/89-es szezonban elstartoló Football Leagueben. Suter mindössze egyszer jutott szóhoz ligameccsen (West Bromwich ellen, csereként), Kinnairdnak ennyi mérkőzés sem jutott, addigra már szögre akasztotta labdarúgó cipőjét, hogy minden erejével a foci fejlesztésére koncentráljon. Az első szezon győztese – veretlenül – a fentebb említett Preston lett, és rögtön az első szezonban megvalósult az első duplázás is, ugyanis a Preston nyerte a kupát is.
A liga elindulása további szabályok bevezetését hozta magával, a nézők gyarapodásával egyre nagyobb szükség volt megfelelő létesítmények (stadionok) építésére, illetve ekkortól tűntek fel az első szponzori reklámok is a pályákon. A foci egyre gyorsabban professzionalizálódott és egyre kevésbé hasonlított arra a játékra, amit még a sorozat két hőse, Kinnaird és Suter játszott. De ez már egy másik történet.
Források:
A foci mindenkié (The English game) 1. évad – Kritika
Futball a viktoriánus Angliában
(Vass István/Felvidék.ma)
Eredetileg megjelent a Moszkvatéren.
