A parlament utolsó ülésnapjára is maradt néhány fontos kérdés. Megint volt szó a szexről, a pornóról, s úgy tűnik, kezdhetik törni a fejüket a bulvárlapok.
A hangosabbak és populárisabb témák közül az az „egyszerű” kezdeményezés emelkedett ki, amely ki akarta tiltatni a nem kimondottan erotikus sajtótermékekből a pucérságot, hogy a jövőben elő ne fordulhasson egy kivetkőzött hölgy képe egy nagytiszteletű püspök tőszomszédságában… A vita a kelleténél hosszabb és moralizálóbb volt. Ez is egyértelművé tette: amihez mindenki kiválóan ért kis hazánkban és a Tisztelt Házban, nem csupán a foci (vagy hoki?), hanem az emberi szexualitás, minden vad- és kevésbé vad hajtásával együtt. A javaslatot végül második olvasatba utalta a plénum, 101 támogató szavazattal.
Jóval kevesebben értenek viszont olyan kérdésekhez, amelyek a tucatember bőrére mennek. Csak a beterjesztőket (az SDKÚ képviselői csoportjának tagjai) izgatta, hogy a szociális segélyen tengődő kiskorú szabálysértőktől nem lehet bevasalni a büntetéseket, mert a segélyek végrehajtását a törvény nem teszi lehetővé. Ezt a felháborító (pozitív) diszkriminációt szerették volna megszüntetni, mert ahogy Ľudovít Kaník fogalmazott, tűrhetetlen, hogy vidáman és büntetlenül követnek el bűncselekményeket egyesek annak tudatában, hogy semmi bántódás nem érheti őket. Viliam Novotný még hozzáfűzte: legalább a ’háromszor, és elég’ elve alapján a szabálysértésekre is ki kellene terjeszteni a szigort, hogy a segélyt is elvihesse a végrehajtó. A beterjesztők javaslatukat a szavazás előtt visszavonták.
Radoslav Procházka néhány társával az állami vállalatról szóló törvénymódosítást nyújtott be, melyben az állami erdőgazdálkodási vállalat működését szabályozná újra, méghozzá alfától az ómegáig, hogy az elharapózott visszaéléseknek egyáltalán elejét lehessen venni. Nagy vitát a javaslatuk nem kavart, nem csoda, olyan kérdésről volt szó, amihez mindenki nem, csak szakemberek meg törvényhozók érthetnek. Sajnos, a szavazáskor is ők voltak kevesebben.
Az ellenzék egy határozati javaslatban kísérletet tett arra is, hogy az euró állandó mentőcsomagjának esetleges újabb emelését a kormány csak a parlament hozzájárulását követően támogathassa, de nem járt sikerrel…
Egy másik javaslatban a parlament a 25 éve megjelent Bratislava/Nahlas szerzőinek civil kurázsiját és ökológiai érzékenységét kívánták elismerni és méltatni. A nyilatkozatot 114 képviselő támogatta, kilenc tartózkodás mellett.
A sürgősséggel megtárgyalt törvénycsomagot az állami tartalékalapokról, mely jó vaskosra sikeredett, szintén nem övezte különösebb érdeklődés. Egyetlen hozzászólás akadt, két szólamban. Az uniós szabályozásra történt hivatkozások ellenére Juraj Miškov (SaS) kiszúrta a javaslatban, hogy a kötelező biztonsági és vésztartalékokat a kormány nem kizárólag állami szervezeten keresztül akarja biztosítani, hanem lehetővé tenné, hogy az üzleti vállalkozások biztosítsák az állam részére, szerződéses alapon, térítési díj fejében. Miškov szerint ez az állami biztonsági és vésztartalékok (üzemanyag, fűtőanyag, élelmiszer stb.) privatizálását jelenti, s újabb zöld út nyílik meg a korrupció számára. Javaslatát, melyet egy kolléganője, Helena Mezenská (OĽaNO) terjesztett a plénum elé, s azt tartalmazta, hogy magánkézbe ne kerülhessen biztonsági és vésztartalék, a kormánytöbbség elvetette.
Mivel a törvény elfogadásra került, semmi nem áll útjában annak, hogy a kormány a fiskális egyenleget úgy javítsa, hogy nem költ biztonsági és vésztartalékokra, helyette tendert hirdet meg, s annak a győztesétől fogja jó pénzen bérelni, amire elvben szükség van, raktárakkal, tározókkal, logisztikával és személyzettel együtt. Aztán ha mégis úgy hozza a sors, hogy valamire konkrétan szükség is lesz, mert – ne adj ég – beüt egy katasztrófa, vagy megint elzárják a barátságot valamely vezetéken, közpénzből megvesszük az addig bérben tárolt „anyagot”. Hogy ki fog ráfizetni a végén, a piacgazdaság jelenlegi állása mellett nem kétséges.
Igaz, erről kevés szó esett az igen Tisztelt Házban.
-ngyr-, Felvidék.ma
