Alakult egy csoport a legismertebb közösségi portálon, amelynek az a célja, hogy más irányt vegyen a szlovákiai magyar nyelvhasználat, hogy lehetőleg magyarul fejezzük ki magunkat, és ne vegyítsünk mondanivalónkba szlovák kifejezéseket.
Korábban már a Felvidék.ma is foglalkozott a csoporttal. Szerdán a Pátria rádió vendége volt Brogyányi Mihály, ismert pozsonyi helytörténész. A vele készült beszélgetés szerkesztett változata alább olvasható.
Mi hozta létre ezt a kezdeményezést?
B.M.: Több mint fél évvel ezelőtt Molnár Tibor – zselízi tagtársunk, a csoport alapítója – kitalálta, hogy a Facebookon vannak különböző lehetőségek, létre lehet hozni különböző témában különböző csoportokat. Ő létre is hozott egy ilyen csoportot, és attól a pillanattól fogva ez a közösség elkezdte a saját életét élni. Azzal kezdődött, hogy olyan kifejezéseket gyűjtöttek, amelyek nem éppen a magyar nyelvbe valóak, a mi felvidéki viszonyainkban sokszor a szlovákból jöttek át, pl. párki horcsicával.
Ezeknek a kifejezéseknek a felsorolása, megmagyarázása, esetleg a magyar név pótlása volt az elsődleges témája ennek a csoportnak. Ebből nagyon sok beszélgetés, csevej, véleménycsere alakul ki, ami néha teljesen elkanyarodik a témától, de épp ettől válik ez nagyon elevenné, élővé, olyan csoporttá, ahol az ember sokat tanulhat és igazából művelődhet is.
Hány tagot számlál a csoport és kikből áll a közösség?
B.M.: 3896 a tagok a száma. Az igazság az, hogy ennek a töredéke kapcsolódik be a beszélgetésekbe, illetve tesz fel témákat, szavakat. Néhány tucatnyian vesznek részt állandóan a csoport életében, a többi az olvasónk csupán. Ebben az olvasói táborban nagyon sokféle ember található, nemcsak Szlovákiából és Magyarországról, de Erdélyből, Kárpátaljáról és a világ különböző tájairól, ahol magyarok élnek. Nagyon jó a társaság, sok olyan ember vesz részt ebben, akit az élet más területéről ismerünk. Vannak itt, akik a nyelvből élnek, tehát fordítással, tolmácsolással foglalkoznak, vannak írók is, de vannak olyan emberek is, akik simán olvasottak és műveltek. Gyakorlatilag itt mindenki a saját arcát mutatja meg, mindenki úgy szól hozzá a dolgokhoz, ahogy azt a képességei lehetővé teszik.
Éppen azért izgalmas, mert nem szakemberek beszélgetnek egymással. Egyébként hogy zajlik egy ilyen csevej?
B.M.: Elég nehéz ezt olyannak leírni, aki nem látja. Én azt ajánlom, hogy mindenki nézzen bele ebbe, akinek van rá lehetősége. Először is az egész a Facebook fiókról szól. Amikor barátaim mondták, hogy milyen nagyszerű ez az oldal, nekem nem tetszett. Aztán mivel az életem jelentős része a számítógép előtt zajlik, idővel állandó napi teendőim közé kezdett tartozni. Ha benéz ide az ember, láthatja ismerősei gondolatait, tevékenységét, különböző hozzászólásait, nyomon követheti, hozzászólhat, véleményt alkothat. Nagyon sokszor a világban történő dolgokról az ember itt értesül. Egy hosszabb munka után benézek ide és akkor tudom, hogy milyen téma foglalkoztatja az embereket.
Ebben a csoportban úgy néz ki, hogy valakinek az eszébe jut egy érdekes szó vagy kifejezés és ír róla valamit, vagy csak úgy felteszi és lehet találgatni mit is jelent ez, hogyan lehet másképpen mondani, mi jut ennek kapcsán az embernek eszébe. Nagyon sok érdekes nézet alakul ki.
A csoport nemrégiben találkozót is szervezett, Párkányban jött létre ez a csoporttalálkozó. Mi volt ennek a célja?
B.M.: Nagyon sok érdekes emberi kapcsolat alakult ki itt. Emberek, akik az életben nem is találkoztak, csak a hozzászólásaik kapcsán ugye az internet segítségével ismerték meg egymást. Szóba elegyedtek, véleményt cseréltek. Egy olyan érdekes társaság alakult ki, akik kíváncsiak egymás véleményére, egymásra, pl. ennek a csoportnak már vannak olyan rovatai pl. zene, film, érdekes olvasmányok, amiket az emberek megvitatnak, hozzászólnak, vannak viccek, esti mese, és még sok más érdekes téma. Bizonyos idő után az embereknek megvan az igényük, hogy ne csak a virtuális világban találkozzanak, hanem ismerjék meg egymást személyesen is. Ez egy több héten keresztül érlelődött vágy volt, amit aztán Csókás Judit, Gáspár Kató és többen a párkányiak közül vettek kézbe, hogy megszervezik ezt a találkozót.
Sajnos én nem tudtam részt venni. Az én munkám olyan, hogy általában a hétvégém a legsűrűbb és csak távolról tudtam követni, hogy itt a csoportnak a kemény magja összejött. Nemcsak szórakoztak, volt egy komoly része is a programnak. Volt szakmai előadás, különböző játék szavakkal, amiken el lehetett gondolkodni és főleg az, hogy a csoport egy élő közösséggé alakult, akik kíváncsiak egymás véleményére.
Itt amellett, hogy megtárgyalták a társaság célkitűzéseit, feladatait, felmerült, illetve már korábban is felmerült-e szótár megalkotása?
B.M.: Erre igazából azok tudnának válaszolni, akik ebbe mélyebben belemerültek. Ennek megvan az érdekes hozadéka, vannak többen a csoportban, akik fordítanak ilyen dolgokat és azok nagyon gyakran kérnek segítséget másoktól. Én is sokat tanultam ebből, pl. vannak itt nemcsak a szlovákból, de a németből is átvett szavak, sokszor tájjellegű szavak, tehát a tájszólásnak bizonyos elemei, de fontos dolog mindenképpen az, hogy a nyelv játék, a nyelv az gondolat, a nyelv egy érdekes világ, amiben el lehet játszani, el lehet mélyedni és a nyelven keresztül lehet eljutni más témákhoz.
Ezeken a megbeszéléseken nyilván gyakorta felmerül, hogy voltaképpen hogyan is beszélünk mi magyarok, mi szlovákiai magyarok.
B.M.: Erről különböző nézetek vannak. Az én családomban nem volt divat keverni a szavakat. Én kamasz koromban találkoztam először olyan magyarokkal, akik magyarok ugyan, de nem tudják magukat helyesen kifejezni, mert különböző szlovák szavakat kevernek bele olyan mértékben, hogy egy magyarországi már nem érti. Akkor eléggé megrémültem ettől, mert az ember azt érzi, hogy a nyelv bizonyos bomlási folyamata van benne, amellett hogy ezeket a szavakat tréfás formában kivesézzük. Az is fontos, hogy az emberek ne felejtsék el, hogy ennek a szónak megvan a magyar megfelelője. Nekem az a tapasztalatom, hogy van mit javítani a nyelvkultúránkon.
Mit gondol, felnőtt embereket meg lehet tanítani helyesen beszélni?
B.M.: Az a legfontosabb, hogy az ember próbálja jól csinálni azt, amit csinál. A beszéd az, amit az ember mindennél többet csinál. Amit az ember naponta rosszul csinál, az bele ivódik az egész emberbe. Akinek a beszéde szegényes, annak a gondolkodása is szegényessé válik. Munkám során szomorúan tapasztalom, amikor olyan emberekre van szükség, akik szlovákul és magyarul jól tudnak, kétnyelvű közegben tudnak hol egyik, hol másik nyelven beszélni, nagyon kevés ember van, aki mindkét nyelvet helyesen beszéli.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35973″}
