A nagyszelmenci Dobó István Alapiskola 18 diákja két pedagógus kíséretében vett részt a Petőfi-emlékév kapcsán azon a diákutaztatáson, amire május 10-én került sor a Sóstói Múzeumfaluban, Nyíregyházán.
A Szövetség a Közös Célokért társulás, mint a Petőfi 200 program felvidéki lebonyolítója, arra kínált lehetőséget, hogy a szakmai ajánlás nyomán megszólított felvidéki oktatási intézmények diákjai szervezett, csoportos tanulmányi kirándulások keretében a Petőfi-emlékév legígéretesebb kiállításait, valamint a reformkorhoz és Petőfi személyéhez kapcsolódó kultuszhelyeket ingyenesen tekintsék meg.
(Fotó: Berczik Erzsébet)
A Petőfi-emlékév kapcsán a Petőfi az étlapon című kiállítás és az Ismeretlen ismerősök elnevezésű múzeumpedagógiai foglalkozás mellett a néprajzi falut is megtekintették.
Berczik Erzsébet számolt be a kirándulásról. „Rögtön be is tértünk a Kalamáris vendéglőbe, ahol a gyerekek csodálkozására nem pogácsát kaptak tízóraira, hanem jókora adag szellemi táplálékot. A digitális étlap kínálatából választva Petőfi-verseket „fogyaszthattak”. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeinek tolmácsolásában hallgathattak meg tizenkét művet, s hogy figyeltek-e, azt a virtuális pincér játékosan ellenőrizte: három szövegrészlet közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyik elhangzott a versben. Válaszukat maga Petőfi „értékelte”, s egyúttal továbblépési lehetőséget biztosított a rövid animációs videóhoz, amely a versben megjelenő néprajzi kifejezésekhez kapcsolódott. Ezek a régi, a falusi hétköznapokhoz tartozó eszközök, szerszámok, viseletdarabok a kiállítás részei, a vendéglő falán mindegyiket megtekintették a gyerekek, s megtudták, mire használták őket.
(Fotó: Berczik Erzsébet)
A Kalamáris vendéglő falait azonban nem csak Petőfivel kapcsolatos anyagok díszítik. Olvasható itt Faludy Ferenc, Reviczky Gyula, Ady Endre, Utassy József vagy egy viszonylag friss Miklya-mű, és még folytathatnánk a sort. Ezeket és a Petőfi-verseket a néprajzi fogalmak kötik össze, azok a tárgyak, amelyekről az imént esett szó.
Egy másik falszakaszon a múzeumban képzeletben vendégeskedő költők portréit helyezték el. Ők egy-egy költeményt hagytak hátra: Petőfi-átiratokat, parafrázisokat, melyeket a múzeum egy másik pontján, az egyik deszkakerítésen olvashatunk el.
(Fotó: Kerékgyártó Diana)
A vendéglőben egy fiktív utazási iroda ajánlatát is megtekintettük, amely a megye irodalmi emlékhelyeit népszerűsíti. Tudniillik Petőfi többször megfordult Szatmárban, és látogatásai során több költemény is született. A Tisza című versének pedig élményforrása kapcsolódik a vármegyéhez.
Miután elteltünk a szellemi táplálékkal, a falumúzeum térképe előtt gyülekeztünk, ott vette kezdetét a bő egyórás túra. Az intézmény fiatal munkatársnője részletesen beszélt egy-egy épületről, érdekes történeteket osztott meg velünk. Megtudtuk, honnan származnak a házak, mire szolgáltak az egyes tárgyak, a tyúk- és málésgóré, kik laktak a „portákon”, s hogy a tirpákoknak „tanyájuk” volt. Betekintettünk egy „lakodalomba”, megnéztük, hogyan készült a szövőszéken a szőttes. Betekintettünk a Barabásból áttelepített népiskolába, a templomba, különböző kézműves műhelyekbe, magtárba, ólakba. Nem hagytuk ki a temetőt, a „temetőcsősz” házát és kertjét sem. Megtudtuk, hogy ő volt a faluja gyógyítója is, hiszen nevelte és gyűjtötte a gyógynövényeket.
(Fotó: Kerékgyártó Diana)
Az alapiskola másik csoportja május 18-án vett részt diákutaztatáson Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfaluban, ahol a Kalamáris vendéglőben Petőfi-verseket fogyaszthattak.
Fülhallgatón keresztül csatlakozhattak az éttermi asztalok lapjába beépített érintőképernyős alkalmazáshoz, ami egy tányéralátét hatását keltette, s általa a vizuális elemekkel próbálták felkelteni az érdeklődést, felcsigázni az étvágyat.
Ezt követően az Ismeretlen ismerősök múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt, ahol a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeinek tolmácsolásában hallgathattak meg tizenkét művet, majd három szövegrészlet közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyik elhangzott a versben.
(Fotó: Kerékgyártó Diana)
A múzeumpedagógiai foglalkozás után a néprajzi falut tekintették meg, ahol részletes információkat kaptak az épületekről, megtudták, hogy mire szolgáltak az egyes tárgyak. Betekintettek a népiskolába, a templomba, a temetőcsősz házába és kertjébe, valamint kézbe vehették a fokost.
A program végeztével rengeteg ismerettel és élménnyel gazdagodva indultak haza. Hálásan köszönjük a Szövetség a Közös Célokért Társulásnak, hogy lehetővé tette számunkra a kirándulást, a falumúzeum munkatársainak pedig a szíves fogadtatást, az élménydús előadásokat.
(Dobó István Alapiskola/Felvidék.ma)
