Sok szó esett már a világszerte eluralkodó értékrendi válságról, s arról, hogy a kultúrát is egyre inkább átszövik a politikai eszmeáramlatok. Ez sajnos számtalanszor előfordult már a történelem folyamán és tegyük hozzá, soha sehol nem vált a kultúra javára, épp ellenkezőleg.
Annál inkább sajnálatos, hogy az utóbbi időben világszerte a balliberális politika igyekszik minden tekintetben uralni, kisajátítani az élet más területei mellett a kultúrát is. Ennek legújabb bizonyítéka, hogy változnak a világszerte legjobban vágyott filmes elismerés elnyerésének feltételei.
Ezentúl nem nyerhet Oscar-díjat az a film, amelyik nem képvisel kellő arányban „alulreprezentált csoportokat”.
Ennek megfelelően a fődíjra csak olyan film pályázhat, amely a filmakadémia által felállított négy reprezentációs és befogadási norma közül legalább kettőnek megfelel. A homályos megfogalmazás a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezentúl csak olyan alkotás felelhet meg a legjobb film követelményeinek, amelyik teljesít az előírt négy befogadási szabályból legalább kettőt, vagyis kellő súllyal képviseli az úgynevezett „alulreprezentált csoportokat”, konkrétan a nőket, az etnikai kisebbségeket, az LMBTQ-közösséget, valamint a szellemi vagy testi fogyatékossággal élőket, siket vagy nagyothalló személyeket.
Márpedig ezen kívánalmak szerint a korábban 9 Oscar-jelöléséből négyet is díjra váltott, Erich Maria Remarque regényéből készült, Nyugaton a helyzet változatlan című filmnek már nem lenne esélye. Vélhetően nemcsak azért, mert nem teljesítené a felsorolt kritériumokat, hanem a dolgok jelenleg állásánál fogva amiatt sem, mert egy megrázóan igaz, őszinte mű a háború embertelenségeiről, borzalmairól. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönheti, hogy megjelenésekor már érvényes volt a belőle harsogó figyelmeztetés:
Íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra belekeverjenek benneteket! Ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán megfogalmazódik, az sajnos ma is komoly problémája az emberiségnek.
Feltételezhetően tehát ez a remekmű nem felelne meg a jelenleg eluralkodott fegyverkezési, háborús ideológiának sem, ahogy számtalan korábbi Oscar-díjas alkotás sem menne át a rostán. Pedig talán mondanom sem kell, hogy egy film nem attól válik Oscar-díjra érdemes, remekbe szabott alkotássá, ha az alkotója mondjuk a következő recept szerint lát hozzá: végy egy transzvesztita, siket, kurd nőt… Bármilyen abszurd ötletnek is hangzik, ha ez így megy tovább, lehet, hogy tippet adtam a jövő Oscar-díjas filmjéhez. A jogdíjak ügyében kéretik nálam jelentkezni!
(NZS/Felvidék.ma)
