Amikor Berényi József a kassai tüntetésen arról beszélt, hogy a szlovák rendőrségtől idézést kapott ma délelőttre, alighanem kevesen kapták fel a fejüket a bejelentésre. Mert egyrészt ugye ki nem kapott ilyet azok közül, akik felvették a magyar állampolgárságot, másrészt az MKP elnökét sem most zaklatták először ezzel a dologgal. Tulajdonképpen már csak azt várom a szlovák rendőrállamtól, hogy mikor tűz ki nyomravezetői díjat Berényi József “valódi kilétének” megállapítása érdekében, azaz magyar állampolgár-e vagy sem a magyar párt első embere?
Mindenesetre ma lehullt a lepel a titokzatos idézésről: Berényi Józsefet egy azonosíthatatlan aláírással ellátott feljelentés nyomán hallgatták ki a verebélyi rendőrségen éspedig azért, mert állítólag két felvidéki településen is jelen volt szlovák állampolgárok magyar állampolgárrá avatási ünnepségén (aki még nem vett részt ilyenben, annak mondom: ünnep ez a szó legszebb értelmében!). Berényi elmondása szerint a bejelentés rajta kívül másokat is megnevez az esemény résztvevőiként, köztük magyarországi kormányzati tisztségviselőt is. És állítólag a két rendezvényen együttesen mintegy harmincan tettek magyar állampolgársági esküt.
A szakmában dolgozó egyik kiváló barátom szerint az emberek egészen szokatlan tárgyakban képesek be- és feljelentéseket tenni a rendőrségen és akár egyenesen az ügyészségen is. Ezek közül a kedvencem az, amikor a feljelentő azért fordult a hatósághoz, mert a szomszédja nem köszönt neki a liftben (mondjuk tényleg nagy bunkóság). A lényeg az, hogy a hatóságnak mindenképpen muszáj valamit reagálnia. Nyilván olajozottabban indul a gépezet, ha olyan elvetemült gonosztettről van szó, mint a magyar állampolgárság orvul történő megszerzése – ahogy ezen a két felvidéki településen is történt. Állítólag. A rend őrzésére felesküdött zöldek azt (is) szerették volna megtudni Berényitől, hogy kik voltak azok, akik ezt a jogtiprást elkövették. Az MKP derék elnökének azonban esze ágában sem volt köpni, úgyhogy most kénytelen leszek én magam elárulni, hol került sor a nevezett cselekmények elkövetésére. Két lehetséges helyszín jöhet szóba: Magyarország pozsonyi nagykövetsége, valamint ugyanezen ország kassai konzulátusa. Az is közös ezekben a helyszínekben, hogy a szlovák hatóságoknak az égadta egy világon semmi de semmi közük ahhoz, hogy a magyar állam képviselői mit művelnek a falain belül, így valószínűleg ez az egész história nem lesz több, mint egy kisebb vihar a biliben. Máris javaslok egy új szlogent a szlovák rendőröknek – azok alapján, ami belőlük Szlovákiában járva-kelve látszik: Zaklatunk és mérünk!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
