Orwell óta baljósak számomra az olyan víziók, amelyek címében konkrét évszám szerepel. Talán éppen maga Orwell miatt, mert az ő nyolcvannégye túlságosan bejött, még csak nem is kell annyira nagyon a sorok közé olvasnunk, hogy belássuk. A magyarországi Együtt 2014 is ilyen évszámos vízió, bár itt valamivel jobban állunk, ugyanis ha senki nem mozdul jövő tavaszig a nemzeti oldalon, akkor jó eséllyel saját magukat végzik ki a szerencsétlen szobordöntögetők.
Hanem most már megvan a mi saját külön bejáratú víziónk is, mégpedig 2016-ra dátumozva. A Most-Híd vegyespárt sztratégoszai bizony igencsak odatették magukat, amikor a világra szabadították a Vízió 2016 névre keresztelt dokumentumot – a párt „szlovákiai magyar nemzetpolitikai stratégiáját”, ahogy ők nevezik. Avagy sokkal inkább – a hidas újbeszélből magyarra fordítva – az Asszimiláció Alapvetéseit. De nevezhetjük akár a Híd Alkotmányának is, bár ez esetben inkább azt mondanám: semmi szükség nem volt papírra vetni ezeket a téziseket, a Híd (és politikusai) eddigi tevékenységéből már eddig is teljesen világosak voltak a dokumentumban leírtak. Úgyhogy nincs is másról szó tulajdonképpen, mint az íratlan alkotmány kodifikálásáról.
Az „Önmeghatározás” címet viselő rész erre a legjobb példa. Az Anyám tyúkjánál is szebben rímelnek a dokumentumnak a „felvidéktelenítésre” vonatkozó sorai egy évekkel ezelőtti emlékezetes esetre, illetőleg annak következményeire. Jelesül arra, amikor Duray Miklós Budapesten „Felvidékezett” 2002-ben („Felvidék veled van…”), majd saját pártja – akkor még a generalisszimusz vezetése alatt – majdhogynem máglyára küldte érte. Nos, végre egyértelműen és világosan kimondatott – illetve leíratott – hogy a „mesterségesen meghonosítani próbált”, valamint „túl tág” és „terhelt” Felvidék helyett a Dél-Szlovákia megnevezést lenne ildomos konzisztensen használni. Azt is megtudhatjuk egyúttal, hogy „Dél-Szlovákia határai nem feltétlenül esnek egybe a jelenlegi közigazgatási beosztással”. Na ne mondja! Rémlik, mintha ezért annak idején valaki a kormánykoalícióból való kilépéssel is fenyegetőzött… No de azóta sok víz lefolyt már az önkényesen elterelt Dunán, mialatt városnyi magyar tűnt el a felvidéki – bocsánat, szlovákiai – magyar közösségből, nem kis mértékben az eddig íratlan, ám most nyomtatásban is napvilágot látott téziseknek köszönhetően.
Egyvalamit biztosan elértek a hidas stratégák a dokumentum 1A pontjában foglaltakkal, vagyis a „dél-szlovákiai” mint megnevezés ajánlásával. Innentől kezdve ez ugyanis olyan lesz, mint Mesterházyék Kossuth-címere: azonosító jel. Amióta a szocialisták a Kossuth-címer használatára buzdították híveiket (tavaly október 23-án nyilvánította önkényesen Mesterházy az összetartozás jelképének a címert), azóta – bármennyire is tiltakozott ellene a Kossuth-család – egyszerű szoci vonalkóddá silányult a jobb sorsra érdemes címer. A felvidékezés – dél-szlovákiázás is hasonló azonosítóvá válik mostantól: nehéz lesz megúsznia a „lehidasozást” annak, aki Dél-Szlovákiát emleget, s fordítva: a leradikálisozást annak, akik Felvidéket ír vagy mond.. Ennyit a reménybeli jövőbeli egységről.
Még egy dolgot emelnék ki a Most-Híd dokumentumából. Azt, hogy a szlovákiai magyarságot szimbólumok nélküli közösségnek nevezi (ami ellen aztán imázskampány indítását javasolja). Nos, ez óriási tévedés. A szlovákiai magyarság bővelkedik a szimbólumokban. Egy igen jól körülhatárolható népes csoportja például olyan szimbólumokat tudhat magáénak, mint maga Bugár Béla, aki a szlovákiai magyar sors és „néplélek” megtestesítője, hiteles megjelenítője egy személyben. Szimbolizálja azt a megalkuvó, lélektelen, identitászavaros, önsorsrontó, hitetlen és erőtlen masszát, amely ezer Benešnél hatékonyabban hajtja végre a felszámoló programot a felvidéki magyarság – saját maga – ellen. Ez most a szimbólum. Vegyesbolt, vegyesházasság, vegyespárt. Vegyülünk és végül elvegyülünk…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41849″}