Már hagyományosan, március 15-e táján Magyarbődön, ebben a már szinte elszlovákosodott faluban megemlékezést tartunk abból az alkalomból, hogy a hagyomány szerint, itt temette el Balla József helyi lelkipásztor az első kassai csatában (1848.XII.11.) elesett honvédek egy részét.
Az ünnepi megemlékezés a helyi református templomban kezdődött március 16-án, vasárnap istentisztelettel. Az igét Géresi Róbert püspökhelyettes hirdette. Ótestamentumi textust választott. Prédikációja elején megemlékezett a tavaly szeptemberben elhunyt Megyesi László helyi református lelkészről.
Ézsaiás próféta mondja: „Én az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet.” (42, 6.) Ez Jézus eljövetelére is utal, de egyben a próféta személyes elhívására is. A prédikáció az utóbbira fektette a hangsúlyt. Tehát van igazság a Földön! Viszont mi úgy látjuk, minden viszonylagos. ‘Az igazság felvállalására hívtalak el!’ Az emberen múlik, hogyan válaszol e hívásra. Ugyanis a hit forradalmi megélésére van szükség. A hívő ember nem lehet egy tedd-ide, tedd-oda, magába zárkózó, visszahúzódó és megalkuvó nyámnyila alak. Hanem szent nyugtalanságra, lázadásra, Isten igazságának érvényesítésére kell törekednie a világban. Amikor Dávid király bűnt követett el, Nátán próféta világosan megmondta: „Te vagy az az ember, Dávid!” Te követted el a bűnt. E korban a felkent királynak ilyet mondani hallatlan dolog, több volt mint lázadás. Nátán mégis megteszi!
Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása is az isteni akarat lázadása volt. Amikor Luther Márton azt mondta: „Itt állok, másképp nem tehetek!” – ez szintén lázadás volt. Károli Gáspár Bibliájának kinyomtatása is ilyen szent lázadás. Amikor a zsidóüldözés idején a papok zsidókat kereszteltek meg, hogy életüket megmentsék, az is lázadás volt. Isten igazságának felvállalása mindig forradalmi tett!
Jóel próféta utasít bennünket: „Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiainak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (1,3.) Mit tud a mi nemzedékünk elmondani az isteni igazság felragyogtatásáról? Egy-két esetet el lehet mondani, de ha összességében nézzük életünket, mit tudunk elmondani? Adósok vagyunk a hitből fakadó isteni igazság felmutatásából. Mit mondunk fiainknak, unokáinknak? Nem merjük nyilvánvalóvá tenni az isteni igazságot. Már azt sem tudjuk, hogy mit nem merünk mondani. Nem merjük fölvállalni az isteni ajándékot?
Mit mondjunk? Mi már természetesnek vesszük az erőszakot, amely ellen föl kell emelni szavunkat, fejünket. Mit hagyunk hátra? Nagyon sok esetben az önfeladást választjuk. A „békét”. Becsapjuk magunkat. De béke csak ott lehet, ahol az egyik fél a másikat tiszteletben tartja. Ott nincs béke, ahol az egyik kapitulál, leteszi a fegyvert. Ez borús, ám reális kép. Nem mehetünk el az isteni ige mellett. „Ha nem lett volna velünk az Úr” – vallja Dávid – „akkor elevenen nyeltek volna el bennünket” (Zsoltárok Könyve 124,1,3). Dávid hálát ad Istennek a szabadításért. Emberi számítás szerint nem volt esélye. Ha az ember sokszor kapitulál, vállalhatatlan kompromisszumot köt, Isten akkor is mellettünk áll. „Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul… A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (i.m. 124,6.,8.) Isten megtartó szeretete a fontos. Így van jelenünk, múltunk és jövőnk. Csak ragadjuk meg ezt a lehetőséget és hirdessük az igazságot ebben a világban!
A Kovácsné Palcsó Edit vezette Laudate Dominum, a kassai magyar református gyülekezet kórusa énekelt. A Himnusszal ért véget az istentisztelet.
Ezután Balla József lelkész sírjánál álltak meg az ünneplők, aki a helyi hagyomány szerint eltemette az elesett honvédokat. 1848-tól 1861-ig szolgált Magyarbődön. A Laudate Dominum énekkar egy dalt adott elő, majd megkoszorúzták a sírját.
A temetőben, a kopjafánál a Szózattal kezdődött a megemlékezés. Béres Viktor Juhász Gyula: Magyar c. versét szavalta el.
Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke üdvözölte Viliam Bačo polgármestert és a résztvevőket. Örömét fejezte ki, hogy megemlékezünk azokról, akik 166 éve itt alusszák örök álmukat. Nagyon nagy dolog, hogy évente összejövünk.
Id. Gazdag József tartott ünnepi beszédet. Olyan községben vagyunk – mondotta -, ahol a modern világ sok minden fölszámolt. Emiatt egyre kevesebb magyar lakos él itt, mégis az itteni emberek felbecsülhetetlen értékű népdalokat és néptáncokat őriztek meg. Amikor a minap a Duna Televízió Fölszállott a páva verseny elődöntőjét nézte, az egyik versenyző előadásában gyönyörködött, aki csodálatos magyarbődi népdalokat adott elő. Magyarbőd így örökre beírta magát a halhatatlan települések sorába. Csak azt sajnálta, hogy az énekes nem helyi lány volt.
A világon ilyenkor minden magyar ünnepel. Ezt a harcot leverték, ám ennek ellenére volt értelme. Hálával emlékezünk ezen idők nagy fiaira, de névtelen kiskatonáira is. Azokra, akik a haza hívó szavára az Olsva völgyéből, Kassáról, vagy az abaúji és tornai településekről verbuválódtak. A nagy idők nagy fiai azok a honvédek is, akik itt nyugszanak a magyarbődi temetőben.
Mi az üzenete mindennek? A szabadság az emberi társadalom érettségének fokmérője. A szabadság a jog, a joggyakorlás és felelősség ötvözete. Az otthont jelentő szülőföldünkön legyen jogunk a boldoguláshoz a szükséges társadalmi feltételek meghatározására és az őseinktől kapott örökség ápolására anélkül, hogy másokat károsítanánk. Ehhez szükségünk van az egymás iránti tiszteletre, megértésre és toleranciára. 1848/49 szelleme erre egyértelműen rámutatott. És az összefogásra. Magyarok, szlovákok, lengyelek, horvátok, románok és egyéb nemzetiségek tagjai közös erővel könnyebben megszerezhetik az őket megillető jogokat és gyakorolhatják a felelősséget. Ez a szabadságharc a magyarországi népek közös harca volt. Annak ellenére, hogy közülük sokan a másik oldalon harcoltak mert az új Magyarország megteremtésén fáradozó politikusok programjaikban nem kellően hangsúlyozták az ő nemzetiségi jogaik rendezését.
Ma sokan nem kívánják tudatosítani, hogy a nemzetiségi kérdés megkülönböztető figyelmet, igazságos rendezést követel. Szlovákiában is mindenkinek erőteljesebben kellene dolgoznia azon, hogy igazságos, demokratikus megoldások szülessenek, aminek következtében együttélésünk még jobb lenne. A közös Európa népeinek, magyarbődi és kassai polgároknak ugyanúgy, mint az egész kontinens különböző nemzetiségű, anyanyelvű, különböző hitvallású, világnézetű vagy pártállású lakosságának. Márai Sándor erről így vallott: „Igen, a demokrácia végül győzni fog… A demokrácia nem győzhet valamilyen történelmi pillanatban, csatatéren, kürtök búgása és zászlók lobogása közepette, amikor százmillió zsarnok hullája hever a harcmezőn, s a diadalmas, a jó, a hibátlan és tökéletes Demokrácia rohamcsapatai díszlépésben elvonulnak a hullák fölött. Így, csak így nem győzhet a demokrácia. De győzni fog, észrevétlenül, bennem és benned. Majd ha mind műveltebbek, tehát emberebbek leszünk, ha mind tájékozottabbak, tehát jobbak leszünk…”
A térségünkben létező demokrácián van még csiszolni való bőven. De a közelmúlt mintha reményt adna, hogy képesek leszünk ezen javítani. Ha olyanok leszünk politikusainkkal együtt, akikre majd ráillenek Heltai Jenő Szabadság c. versének sorai: „Tudd meg: szabad csak az, kinek/ Ajkát hazugság nem fertőzi meg,/ Aki üres jelszókat nem visít,/ Nem áltat, nem ígér, nem hamisít,/ Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,/ Bátran kimondja, mint gondol, mit érez,/ Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,/ Sem azt, hogy kinek ki volt, és volt-e őse,/ Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre,/ S embernek nézi azt is, aki pőre.”
A kassai Őszirózsa énekkar Kossuth-nótákat adott elő. Majd Kolár Péter röviden megemlékezett Pazderák Bertalan tanárról, aki őt is tanította. Diákjait megtanította a Szózatra és Himnuszra s egyben arra, maradjanak magyarnak. Ő volt az, aki a magyarbődi megemlékezéseket kezdeményezte. Koszorút helyezett el mindannyiunk nevében a tanár sírjára. A kopjafa koszorúzása alatt a Laudate Dominum kórus Vass Lajos Három Kossuth-nóta c. művét adta elő. Nyilván e dal hatására kisütött a Nap. A megemlékezés hagyományos megvendégeléssel ért véget.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További képek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”44627,44617,44614,44612,44604,44603″}
