Kis kitérőt teszünk Abaújból Gömörbe, a Felvidékre. A változatosság gyönyörködtet, és Lekenye kicsiny, különleges alaprajzú középkori temploma, frissen megújított külsejével valóban gyönyörű.
Magyarországról Bánrévénél vagy Aggteleknél léphetünk át szlovák területre, majd a Rozsnyóra vezető 50-es számú főúton – Miskolcról vonattal – érhetjük el Lekenyét. (1948 óta viselt szlovák nevét – Bohúňovo – az 1822 és 1897 között élt Peter Michal Bohúň festőművész után kapta.) Írásban először 1243-ban bukkant fel, Locuna alakban a Sajó-parti falucska neve, 1307-ben már a mainak megfelelő formában szerepelt oklevélben a helységnév: „Lekenye in Comitatu Gwmer iuxta fluxum Sayo.”
Gömör megye Árpád-kori településtörténetének legfontosabb, hiteles forrásokból nyomon követhető fejezete 1243-ban kezdődik, amikor a tatár pusztítás utáni újjáépítés céljából IV. Béla király az Ákos nemzetségbeli Máté fiainak, Fülöpnek és Detrének adományozta a pelsőci várhoz tartozó hatalmas uradalmat. A XIII. század második felében általuk végzett telepítések eredményeként virágzó faluhálózat alakult ki a Rima, Balog, Csetnek és a Sajó folyók völgyeiben és a köztük lévő, ércekben gazdag hegyeken. A Pelsőccel szomszédos Lekenyét 1307-ben Detre fia Benedek fiai és unokaöcscsei továbbadták nővérüknek, az Örsúr nembeli Csépán fia János nejének. A település neve mellett 1318-ban Domokos és Miklós, két évvel később Miklós és László szerepel birtokosként a korabeli „ingatlan-nyilvántartásban”. Földesurai, Benedek és Domokos 1337-ben Henchel gömöri ispánnak adták zálogba. Az ekkor készült pápai tizedösszeírásban nem szerepel egyházas helyként Lekenye, a falu népe nyilván a félórai járásra lévő pelsőci templomba járt vasárnaponként.
Később, 1427-ben a Forgách família tagjai, 1482-ben a Fügediek a község birtokosai; 1496-ban a Tornallyai, Kerepesi, Jánosdeák, Szeleczki és Osskó nevek szerepelnek Lekenye uraiként. Ekkor már saját egyháza volt a falunak, hiszen a református templom – formajegyei alapján – legkésőbb a XIV. század végéig elkészült.
A műemlék épület a település közepén, háromszögű terecskén található. Négyzet alaprajzú hajóból és keskenyebb, keletelt, dongaboltozatú szentélyből áll. Nyugati oromfalán egyetlen keskeny, lőrésszerű nyílás látható, a hajó és a szentély ablakai íves szemöldökűek, szűkülő bélletűek. Szintén középkori a tompaszögben záródó szentély végfalán lévő, négyszögű ablak, az apszis ilyen forma, tengelyre történő záródása pedig ritkaságnak számít a hazai gótikus építészetben. Érdekes, hogy nem messzire egy másik Sajó menti korabeli templomon is viszontlátható ez a megoldás. A csúcsíves kőkeretű bejárat a déli oldalon nyílik. Elébe épült a zömök harangtorony, de már a reformáció évszázadában. Emeletét fából ácsolták, s a hajóban is faragott fakarzat készült a XVIII. században.
A szemközti katolikus templom falán 1993-ban elhelyezett emléktáblán a második világháborúban elesett lekenyei férfiak névsora olvasható. A kis falu 23 fiát áldozta a hazának, közülük hatan Jánosdeákok voltak. Mint az évszázadokkal ezelőtti birtokosok.
MNO, Ludwig Emil
