Robert Ficónak és Robert Kaliňáknak sok közös vonása van. Például mindketten gazdagok és szeretik a hatalmat. És hogy mindkettőjükre támaszkodhatnak az oligarchák – olvasható az Aktualne.sk szlovák hírportál kommentárjában Marián Balázs tollából.
A különbség köztük csak annyi a szerző szerint, hogy amíg Fico szeretné, ha a neve bekerülne a történelemkönyvekbe, Kaliňáknak nincs erre szüksége, csupán élvezi a hatalomból származó valamennyi előnyt. Jobban mondva, így volt ez a közelmúltig. Ma már kicsit megviselt, és a legszívesebben már szép csendben lelépne. Csakhogy már nem lehet, mivel túl messzire ment.
A politika és az üzleti élet szürkezónájának építése kölcsönös kötelezettséget jelent. Ahogyan az üzletemberek támaszkodnak a politikusaikra, nekik is ugyanúgy támaszkodniuk kell az üzletembereikre. És kölcsönösen védelmezni egymást. A biznisz oldaláról ez azt jelenti, hogy az anyagi eszközeik egy részét a „kezesükhöz” továbbítják, a politika részéről pedig a büntetlenség garantálását jelenti ez a kölcsönös együttműködés.
Ha a kölcsönös védelem rendszerét következetesen kiépítik, és ha ebbe a rendszerbe szükség esetén további készséges pártocskákat vesznek be (meg), minden érintett fél számára biztonságot hoznak létre. Beleértve azokat is, akik nemrégiben még arról győzködtek bennünket, hogy a jellem a döntő.
Gond az olyan helyzetekben adódhat, amelyek az adott pillanatban az érintettek szemszögéből banálisnak tűnhetnek. Például, amikor a luxusapartmanok építtetője, illetve a szuperdrága autó tulajdonosa nem hajlandó a nevetséges összegű bírságot kifizetni, hanem azonnal telefonálgat, intézkedik. Nem a kínosan nevetséges összeg miatt, hanem mert valaki ilyesmit engedett meg magának vele szemben. Gond főleg akkor lesz belőle, ha aztán felszínre kerülnek olyan nagy hibák, mint például az áfacsalás.
A bizniszbarát ezt követően teherré válik. Csakhogy túl sokat tud. Vagyis tulajdonképpen mindkét fél túl sokat tud, azaz a védelmi rendszernek tovább kell működnie. A cáfolhatatlan tények ellenére, amelyek mindenütt másutt elegendőek lennének az érintett politikusok távozására a tisztségükből, no meg a börtönre is, nekik is, meg az „üzleti partnereik” számára is.
Kaliňák nem új keletű probléma. Gondot jelent már a Malina Hedvig-ügy óta. Csakhogy ma mindenki védelmezi, Bugártól és Žitňanskától kezdve Šebejen át Kresákig bezárólag. Mert ugye, a jellem!
Kaliňáknak jelenleg leginkább Ficóra kell haragudnia. Ugyanis éppen a kormányfő volt az, aki végeredményben ebbe a slamasztikába mártotta. A könyvelésről szóló értelmetlenségeivel Matovičnak ásott vermet, amelybe végül Kaliňák esett Bašternákostul.
(Felvidék.ma/Aktuálne sk)
