Gáspár Károly egy háromgyermekes apa, aki úgy érezte fiatal korától megtett mindent gyermekeiért. Minden munkát elvállalt,napi tíz órában dolgozott, hétvégeken túlórát vállalt, csakhogy gyermekeinek tudja biztosítani a színvonalas megélhetést. Eközben sajnos csak hetente három óra jutott gyermekeire. Azt gondolta talán ez is elég. Most már tudja ez nem így van.
Közben a gyermekek felnőttek, és bizony rá kellett jönnie, annak a sok munkának nincs nagy értelme. Legfontosabbat kihagyta az életéből, a gyerekekkel való beszélgetéseket , közös programokat. Karesz tragikus halála a példája erre, de sajnos már későn ébresztette rá…
Fia életének és tragikus halálának bemutatásával próbálja felhívni a figyelmet arra, milyen súlyos hatása van a drognak. Ezért járja a Kárpát-medence iskoláit, hogy minél több gyerekkel, szülővel tudassa, hogy ő mit rontott el, és figyelmezteti kedvesen, féltőn a még megmenthetőket, hogy – vigyázzatok! A film bemutatásán keresztül próbálja elmondani, mi a legfontosabb az életben – a családon belüli szeretet, egyetértés. Akik ezt a filmet látják, megértik miről is beszél. Ezt a filmet az apa nem tudja végignézni, fia halála óta eltelt idő sem csökkentette fájó sebeit. Fáradhatatlanul dolgozik, megjelenik ahol látni akarják és egyetlen felkérést sem utasít vissza. Egészségi problémái ellenére képes több száz kilométert utazni hetente, hogy mindenhova eljusson. Amíg az egészsége engedi továbbra is folytatja a kábítószer ellenes felvilágosító munkáját.
