Napra pontosan 90 évvel ezelőtt, 1918. október 28-án alakult meg az első Csehszlovák Köztársaság, mely a felvidéki magyarság sorsát is döntően befolyásolta. Az államalakulat ugyan 1992.december 31-én felbomlott, de a cseh és a szlovák nemzet közti meglehetősen szoros viszony azóta sem változott. E témában írta jegyzetét Márius Kopcsay a Pravda mai számában.
Prága katonai tiszteletadás mellett ünnepli Csehszlovákia megalakulását, Szlovákiában viszont október 28-a munkanap. Pontosabban fogalmazva emléknap. Ezidáig ugyanis még nem volt politikai akarat arra, hogy állami ünneppé nyilvánítsák.
A szlovák politikusok többsége mindamellett hangsúlyozza, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a csehek és a szlovákok közti átlag feletti kapcsolatoknak. És ezek az átlag feletti kapcsolatok tényleg léteznek, annak ellenére is, hogy több oldalról nézve ezek meglehetősen asszimetrikusak, amit több példa bizonyít.
Szlovákiában tradicionálisan nagy az érdeklődés a cseh filmek, a cseh irodalom vagy zene iránt. A fiatalabb generáció számára sem okoz gondot a cseh szöveg megértése – köszönhetően talán a cseh szinkronnal ellátott filmeknek is. A nézők nagyjából tíz százaléka cseh televíziós csatornákat is néz, míg fordítva, a szlovák tévéműsorokat Csehországban alig-alig nézik, a szlovák sajtótermékek ott nehezen hozzáférhetőek, és a szlovák könyveket kénytelenek a kiadók cseh nyelvre fordíttatni, hogy egyáltalán esély legyen az elolvasásukra a cseh olvasóközönség részéről.
Több ezer szlovákiai fiatal tanul csehországi egyetemeken, viszont a cseh diákok érdeklődése a szlovák egyetemek iránt nagyságrendekkel kisebb. És hasonló a helyzet a gazdaságban is: míg Csehországban tavaly közel százezer szlovák állampolgár dolgozott, addig a Szlovákiában munkát vállaló csehek száma jóval kisebb volt. Ami végső soron logikus is, hiszen a cseh átlagbér a szlovákkal összehasonlítva legalább harmadával több.
Mindezen jelenségeknek egy közös nevezőjük van, történetesen a cseh szomszédok gazdasági és kulturális erőfölénye. A szakemberek szerint Szlovákiának a legjobb esetben is 20 vagy 30 év múlva lesz esélye arra, hogy utolérje a cseh gazdaság színvonalát. Kulturális téren pedig ilyen kérdést kár is föltenni – az erős kulturális tradíciókat egyszerűen nem lehet behozni. A szlovákok számára ugyanakkor ez a tény nem szabad, hogy irigység forrása legyen, hanem ellenkezőleg, kihívásként kellene felfogniuk. Mindkét kultúra ugyanis kölcsönösen gazdagodhat és meríthet egymásból.
Habár a szlovákok és a csehek közös államalakulata megszűnt, a közös kulturális és gazdasági kötődések továbbra is fennállnak és remélhetőleg a jövőben is megmaradnak. Hiszen továbbra is érvényes, hogy olyan nemzetekről van szó, akiknek egymás közt nincs szükségük tolmácsra.
Márius Kopcsay, Pravda, Felvidék Ma