Bár a világválság az Egyesült Államokban kezdődött, nem kizárt azonban, hogy Európa számára okoz majd katasztrófát, – vélik a gazdasági elemzők. Véleményük szerint a legnagyobb kockázatot a közép-kelet-európai országok jelentik.
A lehetőséggel, hogy pénzügyileg ezek az országok teljesen csődbe kerülnek, az Európai Uniónak komolyan kell számolnia, és ha Brüsszel nem kezeli kellőképpen a helyzetet, akkor az az euróövezet széteséséhez is vezethet. Ugyanakkor a lap megjegyzi, hogy a csőd Szlovákiát és Szlovéniát egyelőre nem fenyegeti, ennek a két országnak ugyanis az euró eddig kellő védettséget jelentett.
A térség veszélyeztetett országainak kormányai egyébként két alapvető gazdaságpolitikai hibát követtek el – az első, hogy devizahitelek felvételére biztatták a polgárokat. Ez elsősorban Magyarország problémája, ahol a hitelek nagy része devizahitel, mégpedig svájci frank alapú, és most — amikor a forint soha nem látott mértékben meggyengült, a hitelpolitika bedőlt. Tehát a devizahitelek előnyben részesítése akár gazdasági analfabetizmusként is értékelhető.
A másik politikai hiba szorosan összefügg az elsővel. Ez pedig, hogy az unió új tagállamai úgy gondolták, az euróövezetbe való belépés önkéntes döntésen alapszik, a kormányok halogató politikája azonban épp most bosszulta meg önmagát. Márpedig a csatlakozási szerződés egyértelműen fogalmaz, az uniós tagság euróövezeti tagságot is feltételez, ez alól csak Nagy-Britannia és Dánia kapott kivételt.
A gyakorlat most megmutatta, a nyitott közép-kelet-európai kis gazdaságoknak védelmet jelenthetne az euró mint fizetőeszköz a válság kezelésére. Egy dolgot azonban ezek a most rendkívül sérülékeny kis országok jól tettek, mégpedig időben végrehajtották a bankrendszerek konszolidációját. A legtöbb kelet-közép-európai pénzintézet külföldi tulajdonban van, elsősorban osztrák, olasz és svéd kézben. Ha tehát a magyar háztartások fizetésképtelenné válnak, az Ausztriát és Olaszországot is érzékenyen érinti. Nem tehet tehát az euróövezet úgy, mintha mi sem történt volna. De mi a megoldás?
Elemzők szerint természetesen, az egyik járható út a nemzetközi valutaalap tőkeinjekciója lehet, ez azonban csak részmegoldás. Hosszútávon a megoldás az euró mielőbbi bevezetése lenne. Ez persze, nem történhet egyik napról a másikra, de a szilárd alapokon nyugvó csatlakozási stratégia kidolgozásához hozzáláthatnak a kormányok, azzal együtt, hogy ebben meghatároznák a belépés céldátumát is.
A másik oldalon viszont el kellene már felejteni a teljesíthetetlen követelményeket. Ilyen például az infláció mértékének rendkívül szigorú meghatározása. Ha tehát a belépést teljesíthető követelményekhez kötnék – belátható időn belül – az segítene a közép-kelet-európai gazdaságok megerősödésének is.
(Felvidék Ma, Molnár Judit, -ddg-)
