Lénár Károly pápai káplán írását adjuk közre, akinek gondolatai mai is aktuálisak lennének az egységről. Politikusainknak jobban át kellene fontolniuk lépéseiket! Mélyen tisztelt gyülekezet! Engedjék meg kedves mindnyájan, hogy egy öreg pap is köszönthesse önöket. És legyen szabad egyszerűen csak így mondanom: A legnagyobb szeretettel és tisztelettel köszöntöm politikusainkat. Ezt a szót: politikusainkat szeretném jól kihangsúlyozni, aláhúzni, mert azóta, hogy sikerült a három politikai pártnak összefognia, megalakítani a Magyar Koalíciót, minden szlovákiai magyar érzi, hogy tényleg azok a politikusok, akik létünkért küzdenek a szlovák parlamentben, a mieink!
Nem fogom ismételgetni a régi elcsépelt frázisokat,mint pl. egységben az erő, stb. Szerintem az erő akkor nyilvánul meg, mikor mindnyájan meglátják az egyedüli helyes célt, és a hozzávezető egyedüli, biztonságos utat és közös erővel felállítják a célhoz vezető utat jelző táblát.
Mi legyen az útjelző tábla? Hiszek politikusainknak és bízom is bennük, hogy a helyes célt kezdettől fogva látják. Ez a cél a magyar kisebbség identitása és fennmaradása! Most úgy látom, hogy az útjelző táblát is már ebbe az irányba állították.
Az utolsó Komáromi Imanapon politikusaink összefogását példának állítottam a magyar papság elé, hogy a nemes cél érdekében túl kell tekinteni az egyéni lét horizontján, és a személyi elgondolásokat a közös gondolkodás bölcsességével kell összeötvözni, mert ez biztosít reális esélyt a nemes cél eléréséhez!
Vannak itt néhányan,akik hallották akkori beszédemet és talán úgy gondolták, hogy kissé elkeseredett volt a hangom. Így igaz, mert akkor gondoltam egyes emberek, némely papok bátortalanságára is.
Most már nyoma sincs az elkeseredettségnek,mert amint közelednek a „nagy napok“ a „megmérettetésünk“ napjai, a választások, figyelemmel kísérem a körülöttünk történő jelenségeket – elnézést a hasonlatért -, eszembe juttatják annak a szegény állatnak a viselkedését, mikor a rugdalódzásait emlegetik.
Bízok abban, hogy a magyar papság is eleget tesz kötelességének és felhívja a hívek figyelmét,hogy ők is tegyenek eleget kötelességüknek, és azt a helyesen megjelölt cédulát a borítékban csúsztassák be abba „ládába“.
Mit mondjak még? Remélem,hogy nem szükséges most kihangsúlyoznom, minden jelenlévő tudja,ismeri a régi szép és igaz megállapítást: Kard szerezte meg a hazát,de a kereszt tartotta meg. Két nappal ezelőtt ünnepeltük első szent királyunkat,aki azt a keresztet felállította a magyar ugaron. A kereszt azonban csak úgy tartotta meg a hazát, hogy volt mindig valaki,valakik,akik azt a keresztet tartották!
Reviczky szebben mondja: “Hazánk szentje, nagy királya-Tisztelni meg nem szűn e nép-Kezében a kereszttel állta meg ezer éven át helyét!-Török félhold, tatár s német-Hiába vívták ekkorig:- A vésszel mindig szembe nézett-Mohácstól le Világosig-Ma hozzátenné: Trianonig.“
Nem félek a jövőtől,ha politikusaink politikájában meg fog mutatkozni a keresztes fémjelzés. Bízok a jövőben, bízok politikusainkban, mert ennek az említett politikának a hajnalcsillagát már látom nem csak derengeni, hanem ragyogni.
Kedves politikusaink! Engedjétek meg,hogy az öreg pap paposan fejezze be mondanivalóját. A híres,korszakot formáló Szent Ferencet megállította és megszólította egy falusi bácsi: Te vagy az a híres Ferenc? Ferenc vagyok, de miért lennék híres? Csak azt akarom mondani, hogy vigyázz magadra, mert sokak szeme tekint rád!
Kedves politikusaink, minden szlovákiai magyar reménnyel és bizalommal a szemében rátok tekint.
Felvidék Ma, atos
